|
| David Cameron és Orbán Viktor megbeszélésüket követő sajtótájékoztatón a Parlamentben 2016. január 7-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd |
A brit kiválás megkérdőjelezte az integráció jövőjét, alapjaiban rázta meg az európai biztonsági egyensúlyt, sőt a bolgár elnök szerint fegyveres konfliktusok kirobbanására figyelmeztet. A harmadik legnagyobb nettó EU-s befizető ország tehát vette a kalapját – miközben Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság inkompetens vezetője, akinek az európai menekültválság félrekezelésében döntő felelőssége van, sajnos még mindig a helyén van.
Különösen a kisebb államok esetében az ilyen rengések a diplomáciát fokozott kihívások elé állítják és kemény próbának teszi ki annak képességeit. A Brexittel hazánk biztonságpolitikai környezete érzékelhetően törékenyebb lett és egyben rámutatott arra az elképesztő sérülékenységre, amelyet a miniszterelnök intézményi ellensúlyokat nem tűrő rombolása okozott az elmúlt években. A Fidesz-kormányzat a 2014-es választási győzelme után mintegy 400 – többségében nyugati orientáltságú –tisztviselőt távolított el a Külügyből, és 60-70 nagykövetet hívott haza.
A diplomácia védelmi vonalait éppen akkor számolta fel szisztematikusan a kormányfő, amikor a globális politikai hőmérséklet meredek emelkedésnek indult. Az európai biztonságpolitikát újrarendező Brexit-válság közepette hazánkat június 20-a óta Londonban egy olyan politikai kinevezett nagykövet képviseli, akinek nincsen diplomáciai tapasztalata. Szalai-Bobrovniczky Kristóf a kamu-tanulmányokról elhíresült Századvégből zsilipelt át a stratégiai fontosságú diplomáciai misszió élére.
A bizalmas eltűnik, a Jobbik belobban
A Külügy romjai felett magára maradt miniszterelnök múlt pénteken szembesülhetett azzal, hogy egyetlen nyugat-európai bizalmasa, David Cameron egyik pillanatról a másikra eltűnt a politikai süllyesztőben. Az európai és belföldi játszmáiban is bemattolt Cameron pedig most elmélázhat Churchill egy híressé vált aforizmáján, miszerint „A politikai öngyilkossággal az a baj, hogy az ember aztán megbánja.”
Orbán egyelőre nem tudja feldolgozni az új helyzetet. Ő, aki évek óta szapulja az Uniót, aki a magyar parlament épületéről levetette az EU zászlaját, de aki az új oligarchákat EU-s pénzekkel tőkésíti föl, most hirtelen azzal szembesül, hogy a részéről bárgyú fejőstehénnek tekintett és kihasznált szervezet valójában szét is eshet.
Ha pedig több sebességűre kapcsol az Unió, joggal tarthat attól, hogy az EU belső körébe nem kap meghívást. A múlt pénteki rádióinterjújában annyit bírt mondani a periferizálódást érezve, hogy „Magyarország az erős Európában hisz” – nos, ez az eurószkeptikus miniszterelnök szájából különösen groteszkül hat.
Azt is kijelentette, hogy brit kilépésben a migráns-politika a hibás – miközben a Brexit-párti angol pártok éppenséggel ugyanezzel érveltek, csak nekik a több százezer fős bevándorló magyarok voltak a ’migráncsok’, akik elveszik a munkahelyeiket és veszélyt jelentenek a kultúrájukra.
A Jobbik berkeiben a Brexit megint fellobbantotta az EU-ellenességet és külügyi főnökük újra hazánk kiléptetésével fenyeget. Az EU minden vezetési és legitimitási válsága közepette ez a sületlen fenyegetőzés lehetne akár nevetséges is, ha nem lenne annyira siralmas. A Jobbik tehát továbbra is vehemensen támadja a felvilágosodás, a két világégés és a diktatúrák drágán megfizetett tanulságai nyomán kiérlelt intézményrendszert.
|
| Káncz Csaba |
A Jobbikot láthatóan nem zavarja, hogy a közvélemény-kutatások szerint a hazai választók jóval nagyobb bizalommal vannak az EU-s, mint a hazai intézmények iránt és az sem, hogy a nyugat-európai adófizetők napi 2-3 milliárd forintos támogatása nélkül hazánk már évek óta súlyos recesszióban lenne. A kilépés következményei között akkor már a forint árfolyamáról ne is beszéljünk, ahogy hazánk geopolitikai ellehetetlenüléséről sem.
Roncshalmazzal a kihívások ellen
Ha a magyar politikai élet második legerősebb pártja még ilyenkor is az európai békerendszer újragombolásán ügyködik, akkor bizonyára nagyon magabiztos a hazai védelmi erők potenciálját illetően. Ez ügyben viszont nincsenek jó híreink számukra, hiszen a diplomácia szisztematikus legyengítésével párhuzamosan a magyar védelmi kiadások idén csupán a GDP 0,76 százalékát teszik ki, amelyet a kormányzat 2022-ig a nemzeti össztermék 1,39 százalékáig tervez fokozatosan emelni.
Az ország hadserege jelenleg alkalmatlannak tűnik alaprendeltetésének betöltésére, a terület fegyveres védelmére. A csapatoknál lévő technika csupán mintegy 30 százaléka fogható hadra, a többi csak részlegesen működőképes. A teljes hazai páncélos erő technikailag tökéletesen elavult, fenntartása költséges és harcértéke a nullához közeli.
Káncz Csaba jegyzete
A G7-ek külügyminiszteri találkozóján erről is szó volt.
