A CIG Pannónia elnöke évtizedek óta van a szakmában, előtte semmi nem maradhat titokban. Az életbiztosítások adókedvezményéért ugyanakkor hiába lobbizott eddig, de nem adja fel. Horváth Béla beszélt a sikerről, a kihívásokról, Járairól és arról, miért szakítottak a MABISZ-szal. Azt is elárulta, miért kell életbiztosítót venni 100 évre. Exkluzív interjú.

- Zöldmezős beruházásként 2007 októberében indult útnak a CIG Pannónia, mely robusztus módon növekedett az elmúlt években. Nem vitás, ez egy hazai sikertörténet - holott a külső gazdasági körülmények bizonyára nem úgy alakultak, ahogy arra számítani lehetett 2007-ben. Mennyire elégedett az elmúlt időszakkal?

- Álszerénység lenne azt mondani, hogy amit eddig elértünk, az nem óriási siker. Én azonban úgy érzem, hogy az erkölcsi elismerést csak akkor arathatom majd le, ha nyereségessé tesszük a céget. Tavaly a közgyűlésen 2014-15-re tettük ezt, tehát 7 év szerepelt a terveinkben, amíg ezt a zöldmezős beruházást ilyen szinten is sikerre visszük. Ha valaki kezet akar fogni velem, hogy gratuláljon, én azt majd csak 2014-ben fogom köszönettel elfogadni, az én szememben akkor lesz "készen" a cég.

Még büszkébb vagyok azonban arra ez eddigieken túl, hogy mi eddig semmilyen állami támogatásban nem részesültünk sem közvetlen, sem közvetett módon. Ennek a biztosító társaságnak - ellenben más tőzsdén jegyzett hazai cégekkel - nem jár például gyógyszerártámogatás, nincs adókedvezményünk, nincs lakáskölcsön-támogatásunk, mindez persze az adófizetők pénzéből lenne. Mi saját erőnkből jutottunk idáig.

Természetesen nem vennénk rossz néven, ha mint minden rendes piacgazdaságban, itthon is támogatná az adórendszer - hosszabb vagy rövidebb ideig - a klasszikus életbiztosításokat, mint a lakossági tartalékképzés egyik vezértermékét, mely a díjtartalékait állampapírok vásárlásából képzi. Erre kellene igazából komoly adókedvezményt adni. Erre egyik kormánytól sem kaptunk ígéretet eddig, pedig keményen lobbiztunk érte.

Horváth Béla, a CIG Pannónia elnöke

Sőt, emlékezzünk csak az indulásunkra! A 2008-ban a bankoknak dobott pénzügyi mentőcsomag közelébe se jutottunk, ráadásul mindezt egy értelmezési hiba miatt, amely alapján bankadót kell fizetni a biztosítóknak. Az OTP alá egy 140 milliárdos hitelcsomagot raktak, az FHB 40 milliárdot kapott akkor.

Végigjártam az elmúlt években az összes gazdasági- és pénzügyminisztert valamint gazdasági vezetőt és lobbiztam a társaságomért, de egy kivételével mind visszautasított. Egyedül Oszkó Péter értette meg a problémát, de az MNB és az akkori PSZÁF vezetés nem támogatta a céget (az IMF szabályai szerint nekik is véleményeznie kellett a lehívott pénzek felhasználását - A szerk.), arra hivatkozva, hogy nem "rendszerkockázati tényezőről" van szó. Magyarország legnagyobb biztosítótársasága... Akkor is megmondtam, hogy azok leszünk, most már vagyonban is azok leszünk perceken belül, arról nem is beszélve, hogy  Magyarország legnagyobb adófizetői között leszünk 10 éven belül. De semmi, úgyhogy ennyit az állami támogatásokról.

- Támogatást nem kapott a CIG, különadót - a biztosítási szektorral együtt - viszont igen.

- Ennek elég rossz volt a sajtóvisszhangja, sok volt a félreértés. Kezdjük az elejéről! Egy induló életbiztosító az első 7 év után fordul nyereségbe - részt vettem már egy pár zöldmezős életbiztosító elindításában, tehát tudom, miről beszélek. Tételesen fel tudom sorolni, hogy ez elmúlt években melyik biztosítótársaság, mennyi állami támogatást kapott - melyekben a magyar részesedés 0, azaz nulla százalék volt. Rég vagyok a szakmában és jól emlékszem.

Volt olyan biztosítótársaság, mely az anyaországán kívüli legnagyobb veszteségét Magyarországon realizálta - a 90-es évek elején -, és az akkori szabályok szerint ezt 5 vagy 7 év alatt kellett volna leírniuk. A kormánynál "természetesen" kilobbizták, hogy 10 vagy 12 év alatt lehessen mindezt leírniuk - az akkori kabinet "nyitott" volt erre. És volt még rá példa, hogy az adófizetők "megajándékoztak" egy-két biztosítót korábban. Mindezt azért mondom, hogy rámutassak, hogy a magyar adópolitika sajnos tragikusan gyenge minőségű - ezt a biztosítókra kivetett adó is jól mutatja.

Az adónak senki nem örül, én sem. De nekem, mint a gazdaság egyik szereplőjének ezt fegyelmezetten tudomásul kell vennem. Én nem az adót vitatom, hanem a kivetés módját. Mert mi történt? A magyar államigazgatás a kecskére bízta a káposztát, a MABISZ-nak kellett ugyanis javaslatot tennie, hogy a 20 milliárdos adót hogyan osztja szét a biztosítók között. De kik alkotják a szövetség elnökségét? Többségében a miénknél jóval idősebb biztosítótársaságok. Egy biztosító életében az első 20 év a nehéz, ilyenkor teremti meg a megfelelő díjtartalékát, amiből aztán nagyon jól működhet. Ezek után nem is meglepetés, hogy nem a díjtartalékra, hanem a díjbevételre vetették ki az adót. Mi meg egy drámai gyorsasággal növekvő cég vagyunk, tehát mit csináltak így velünk?

Agyonadóztattak azon régi biztosítók komolyabb ellenkezése nélkül, akiknek mind a versenytársai vagyunk, akik a legkisebb szolidaritást sem tanúsították, nem léptek fel az induló biztosítók mellett, nem emelték fel a hangjukat annak érdekében, hogy az újonnan piacra lépőkre ez az adó milyen aránytalanul nagy, szinte kibírhatatlan terhet jelent és ez a létüket veszélyezteti. Ez az ügy tehát nem Járai Zsigmondról szólt, a sajtó csak ezt emelte ki akkor (a pénzintézeti különadó végszavazása előtt több olyan módosító is volt a Ház előtt, mely a CIG-et, mint az összes induló fázisban lévő biztosítót is kihúzta volna a fizetési kötelezettség alól, a biztosító fb-elnöke Járai Zsigmond - A szerk.), de nem kell itt politikát keresni, ez az adókivetés a gazdasági irracionalitásról szólt.

- Mit gondol a gazdasági környezetről?

- Ez egy morbid szakma. Minél rosszabbul megy a gazdaságnak, annál jobban az élet- és vagyonbiztosítóknak. A II. világháború és az olajválság utáni időszak statisztikái is ezt mutatják, de logikusan végiggondolva ez nem is meglepetés. Ha kár ér, de tudom, hogy van pénz a zsebemben, akkor kifizetem a veszteségem. Ha viszont nincs miből, akkor mindenemet bebiztosítom, magamat, a kocsimat, a házamat.

- Valóban logikusnak tűnik. Csakhogy a mostani képletből nem szabad kifelejteni a végtörlesztést vagy a különadókat...

- A végtörlesztés a rövid távú, eseti díjbevételek csökkenését eredményezi vélhetően, de pontos adatokkal még nem szolgálhatok. Az mindenesetre biztató, hogy a már publikus számok azt mutatják, hogy a díjbevételeink az év első háromnegyedében 28%-kal nőttek.

- Miért olyan fontos, hogy legyen egy magyar biztosító, sőt, hogy ez a hazai biztosító uralja is egyben a magyar piacot?

- Én nem vagyok makroközgazdász, de számos nemzetközi példa van előttünk. Amikor az amerikai megabiztosító, az AIG csődbe ment, nem az Allianz vette meg, pedig nekik aztán futotta volna rá. Hanem ki vette meg? A MetLife, tehát "otthon tartották". Amikor Izraelben a banki és biztosítói szektort privatizálták, az véletlenül sem kerülhetett külföldi kézbe. A holland és az angol piac teljesen liberalizált, mégis hazai biztosítók a piacvezetők. És ott van Németország, szóba se jöhet, hogy bárki is labdába rúghat az Allianz mellett - no meg ott van példának Olaszország és a Generali is.
Egy magyar bank vagy biztosító nem tud innen hová menni, egy külföldi pénzintézet viszont akármikor kivonulhat. Ez nem nacionalizmus tehát, egyszerűen nemzetgazdasági érdek, hogy szükség van erős hazai pénzintézetekre: ezek nemzetgazdasági iparágak.

Nem a nacionalizmus mondatja vele, hogy kell egy magyar biztosító

- A CIG igazi sikertörténet, főleg ha a magyar gazdaság elmúlt 3 évét nézzük. Mégis, mi a titok?

- Hát éppen ez - hazai. A svájci tanácsadóink már az induláskor megmondták, hogy 50%-os eséllyel indulunk, mert a lakosság 50%-a a hazait részesíti előnyben. Sokan úgy gondolkodnak, hogy ez a cég magyar, hazai, ismerem őket. És ne feledjük, mi nem tudunk hova menni ebből az országból. Persze a menedzsment és a termékek is nagyon jók.

- Ezt az eddigi sikersztorit folyamatosan díjbevétel-növekedés fémjelezte. Csakhogy a gazdasági kilátások 2012-re erősen romlottak, a fogyasztás a legjobb esetben is stagnálni fog, ezt pedig általában megérzi a biztosítási szektor. Milyen évet vár idén a CIG?

- A terveinket 2012-ben 20%-os növekedésre állítottuk be, ez nem változott. A már publikus adatok szerint a tavalyi első három negyedév adatai is jók lettek, a növekedési ütem is megfelelő. Az eseti díjas szerzések fognak várhatóan csökkenni, ezzel együtt viszont várhatóan nőnek a rendszeres díjbevételek a már ismert adatok alapján, ami kifejezett célunk.
Elindult a vagyonbiztosítónk is, ambiciózusak a terveink, de már úgy látjuk, hogy ezeket akár túl is tudjuk majd szárnyalni.A célunk az volt, hogy 1,8 milliárdos díjbevétellel lépjünk be az autó- és vagyonbiztosítási piacra, amelynek teljesítésére minden alapunk megvan – több ismert nagy céget már az ügyfeleink közt tudunk.

- A vagyonbiztosításnál milyen értékesítési csatornákkal dolgozik a CIG? Nem titok, az életbiztosításoknál erős a kapcsolat a Brokernettel.

- Alapvetően három értékesítési csatornánk van itt is: a Brokernet, a független brókercégek és a saját hálózat. Ez utóbbi kiépítés alatt van, a Brokernet pedig itt is erős, kiemelkedő partnerünk, de nem olyan mértékben hoz szerződéseket, mint az életbiztosításoknál. A brókeri csatorna nagyon erős, az együttműködésünk briliáns.

- Sokan kritizálták a CIG-et, mondván az új szerzések nagy részét a Brokernet szállítja.

- Az elemzők gyakran megemlítik és a tulajdonosok is, hogy a kitettségünk a Brokernet irányába túl nagy, ez igaz, de csökkenő tendenciájú. Ha azonban a saját hálózatunk hozná be 100%-ban a szerződéseket, akkor meg az lenne a "nagy kitettség". A piac fokozott figyelmet fordít arra, hogy milyen a viszonyunk a Brokernettel. Kérem szépen, ez egy házasság! A házasságban is előfordul, hogy nem vagyunk azonos véleményen, van amikor vitatkozunk, van amikor meg egyetértünk. Ezeket a helyzeteket tudjuk kezelni, 20 éve ismerjük egymást.

- A hazai biztosítási szektor túlságosan is eltolódott a befektetések irányába a klasszikus biztosítási tevékenység rovására. Nem kellene visszanyúlnia a szakmának a gyökerekhez? A CIG növekedési motorját is a unit-linked biztosítások, tehát a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások jelentik - ami tulajdonképpen inkább tekinthető befektetési terméknek.

- A unit-linked piac mindig is nagyon erős lesz. Ezek az életbiztosítások hosszú távon kifizetődőek, 20 éves időtartamban a tőzsdei részvények jobb hozamokat produkálnak, mint az állampapírok - eltekintve az extrém esetektől. Ne feledjük, ezek is az öngondoskodást szolgálják. Erre is szükség van, ahogy a tradicionális életbiztosításokra, ahol állampapírokat vásárolunk. Ezekből aztán az állam iskolák, óvodák, utak és kórházak építését finanszírozza, fenntartja a nagy ellátórendszereket - ha úgy tetszik közösségi érdeket szolgálunk ezzel. Nem hiába mondom, hogy ezért kellene erre adókedvezményt adnia a kormánynak, mint ahogy az más országokban.

A válság mutatja meg, hogy azok a cégek, családok és egyének kerülnek ki ebből a helyzetből jól, akiknek vannak tartalékaik. Ez öngondoskodás nélkül nem fog menni - aminek én mindig is elkötelezett híve voltam.

- Az öngondoskodás elég nagy pofonokat kapott az elmúlt bő másfél évben - éppen az államtól. Hogyan lehet meggyőzni az embereket, hogy ezek után fektessék be a pénzüket, mondjuk vegyenek életbiztosítást?

- Nagyon fontos a személyes kontaktus ebben az ügyben. A partnereink, a Brokernet és mi is nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy hálózatunk tagjai megfelelő oktatást kapjanak. Nagyon fontos, hogy a tanácsadók megbízhatóak legyenek. Persze nem azt mondom, hogy ezek olcsó termékek, de hát mindennek ára van. A jutalékot meg kell fizetni.

- De mik a tapasztalatok az ügynökök részéről?

- Hát sokkal jobb lenne, ha az öngondoskodás komoly kormányzati program lenne, mint mondjuk Japánban vagy Németországban. Szükség van erre az állami segítségre. E tekintetben nem most kezdtem a kormányzati tisztségviselők "edukálását". Lassan megy a dolog...

Történelmi párhuzamok - nem véletlenül

1857 júliusában a Nemzeti Casinóban gyűltek össze a kor meghatározó személyiségei, főnemesek, jogtudósok, ügyvédek, egyházi főméltóságok és földbirtokosok - csupa elismert magyar közéleti szereplő, hogy megalapítsák a szabadságharc leverése után 8 évvel az első magyar biztosítót. Az Eötvös József, Dessewffy Emil és Deák Ferenc fémjelezte társaság politikai hovatartozástól függetlenül fogott össze az Első Magyar Általános Biztosító Társaság (EMABIT) létrehozásáért. Megalapítják az EMABIT-ot a kor neves közéleti személyiségei (1857) A cég megálmodója, majd létrehozója, s egyben első vezérigazgatója Lévay Henrik volt. Az alapítók azt a kérdést tették fel, hogy miért ne lehetne Magyarország pénzügyi területen innovatív a politikai elnyomás árnyékában is (1857-et írunk, a Bach-korszak végén járunk)? A társaság 1862-ben Pannónia néven viszontbiztosítót alapított, mely az egyik legsikeresebb volt Közép-Kelet-Európában, részvényei a tőzsdén forogtak. Innen ered a 2007-ben alapított hazai biztosítótársaság neve, valamint annak vagyonbiztosítójának az elnevezése (CIG EMABIT). A nagy előd 91 évnyi működés után fejezte be pályafutását, miután 1948-ban államosították. 2007 szeptemberében a Gundel Étteremben gyűltek össze a hazai közélet kiválóságai, üzletemberek, topmenedzserek, bankárok, diplomaták, műkereskedők és lapkiadók (ugyancsak jelen volt az MTA volt elnöke Vizi E. Szilveszter, akárcsak a Casinóban, 1857-ben Dessewffy és Lónyay, akik szintén az Akadémia elnökei voltak), hogy egy magyar biztosítótársaság létrehozására szövetkezzenek. Októberben megalapították a CIG Pannónia Életbiztosítót. A társaság megálmodója és alapító-elnöke Horváth Béla, aki "Bibliaként" forgatja a történelmi előd alapításának 50. évfordulójára kiadott díszes emlékkönyvet. Horváth Béla "Bibliája"

- Evezzünk át a tőkepiacokra. Egyesek szerint jobb egy életbiztosítóban tulajdonosnak lenni, mint életbiztosítást venni. A CIG 938 forintos áron vezette be papírjait a tőzsdére (az év tőzsdei bevezetése volt), most 500 forint körül mozog az árfolyam. Visszanézve úgy tűnik, csak azok az ügyfelek jártak jól, akiknek jutott a 4 millió darab 750 forintos részvényből, amin aztán gyorsan túladtak...

-  Életbiztosítást 20 évre kell vásárolni, életbiztosítót pedig 100 évre. Ugyanazt az ívet írjuk le a tőzsdén, mint mindenki az iparágban. Mostantól semmi más dolgunk nincs, mint sikeresen működni, sikeresen gazdálkodni, 2014-ben profitba vinni a céget, és ez meg fog majd látszódni az árfolyamban is. Jelenleg minden biztosító háromszor- négyszer- ötször alulértékelt, nemcsak mi vagyunk ezzel így.

Az iparág abszolút alulértékelt most, de ez változni fog, nemcsak Magyarországon, hanem máshol is a világban is. Ez az árfolyamszint a legideálisabb beszállási pont, én is vettem decemberben CIG Pannónia-részvényeket.

- A tőzsdére lépéssel forrást teremtettek, a Szolvencia I. tőkekövetelményeinek így meg tudtak felelni addig, míg nyereségbe nem fordul a cég. Csakhogy 2013-tól már a szigorúbb, Szolvencia II. lép életbe - ehhez viszont szükség lesz még 4 milliárd forintra. Honnan lesz meg ez a pénz?

-  Nem akarjuk, hogy ez további jelentős hígulást jelentsen a részvényesek számára. Több mint 63 millió darab részvényt bocsátottunk ki, ezt csak minimálisan kívánjuk növelni, Inkább egyéb eszközökkel akarjunk finanszírozni a céget, így például szóba jöhet alárendelt kölcsön felvétele is.
Sokkal jobb kondícióban van a cég, mint sem hogy ne lenne bőven finanszírozási lehetőségünk - akár a meglévő tulajdonosok részéről is.
Ha látod, hogy ez egy biztonságosan működő cég, akkor mondjuk 1-2%-ot fizető német állampapír helyett Pannónia-kötvényt fogsz venni. Ilyen egyszerű. Tisztességesen kell gazdálkodnunk. Négy éve működünk, átláthatóan gazdálkodunk, tavaly, amikor kellett, költséget csökkentettünk, idén is így teszünk

- A Szolvencia II. nem jelent problémát a CIG Pannónia külföldi terjeszkedését illetően?

- Románia kockázatos, de nagyon jó piac, jelen kell lennünk hosszú távon, a határon átnyúló szolgáltatásunk beindításával évi 500 millió forintot takarítottunk meg. A díjbevételünk ott is nőni fog, a Brokerneten kívül más értékesítési partnereket is elindítunk. Szlovákiában nagyon szépen növekedik a bevétel, ott 10 éven belül nagy szereplők leszünk, szeretnénk az első háromban benne lenni.

De ezek mellett a közép-kelet-európai piacot folyamatosan figyeljük, és kapunk megkereséseket Lengyelországból, Bulgáriából, Szerbiából és Horvátországból is. De vannak hosszútávú álmaim is, fantasztikus lehetőségek vannak még tőlünk keletebbre. Azt viszont tudomásul kell vennem, hogy meg kell várni, amíg profitot termelünk. A határon átnyúló szolgáltatásunk nem ró ránk többletterhet a szolvencia szempontjából. Ha sok lesz a kötés külföldön, akkor ugyan nőnek a terheink ezzel kapcsolatban, de azt tudjuk finanszírozni.

Ha külföldön irodát akarunk nyitni, akkor az nagyjából 30-50 millió dollárba kerül, amíg az nyereségbe nem fordul 5-7 év alatt. Ez nem változott az elmúlt 30 évben, ez a hüvelykujjszabály.

"Vannak még álmaim, de azok megvalósításához saját profitra, illetve a jelenleginél olcsóbb forrásra van szükség"

- Beszéltünk már a közeljövőről. De mit vár a hazai piactól a következő 3-5 évben?

- A válságból még vannak hátra nehéz évek, de egyértelműen növekedést várok a magyar piactól, mind a vagyon- mind pedig az életbiztosításban. A válságban az embereknek biztosítást kell venniük. Innovatív termékekkel kell megjelennünk, mint például a vagyonbiztosítási piacon. Korábban a "bulvársajtó" és néhány hordószónok támadott minket, mert a kötelező biztosítások piacán a flottákat céloztuk meg, a személygépjárművek piacáról viszont direkt kiáraztuk magunkat. Miért kellene nekem mindenkinek biztosítást ajánlanom? Nem vagyok társadalombiztosító, profitorientált magánbiztosító vagyok, nyereségre törekedek, üzleti döntéseket hozok, aztán adót fizetek.

A válságra a másik lépésem pedig az, hogy költségeket csökkentek. Ebben jelentősek a tapasztalataim, amelynek alátámasztására két tényt említenék. Az NN Magyarországi Biztosítónál a hatályos jogszabályok maximális betartásával és a hatósági állásfoglalások figyelembe vételével bevezettem a vállalkozói értékesítési rendszert. Ezzel a 90-es évek elején évi egymilliárd forint megtakarítást értünk el. A másik példámat abból az időszakból említem, amikor az Aviva vezetője voltam. Ott a költségcsökkentő és optimalizáló intézkedéseimmel elértem, hogy 2006-2007-ben a díjbevételhez viszonyítva a piacon a legalacsonyabb igazgatási költségekkel (2-3%) dolgoztunk.

- Nagy érvágást jelenthetett, hogy az állami autókat kivonták a kgfb-fizetési kötelezettség alól. Mit gondol erről a döntésről?

- Diplomatikus leszek, finoman fogalmazok: nem értünk vele egyet.

- Most már tudjuk, mi vezetett oda - többek között - hogy kiléptek a MABISZ-ból. Akkor az is felmerült, hogy létrehoznának egy saját érdekvédő szervezetet. Ezzel hogy állnak?

- Abszolút így van, erről nem is tettünk le, de egyelőre nincs rá kapacitásunk. Igyekszünk eljuttatni a döntéshozókhoz, hogy ha az iparággal tárgyalnak, akkor le kell ülniük a MABISZ-szal és velünk is. Szükség van egy életbiztosítókból, illetve egyéb, hosszú távú megtakarításokkal foglalkozó szervezetekből álló érdekszövetségre, de ameddig nem tudunk ezzel foglalkozni, addig a magunk érdekeit képviseljük.