„Emancipáció? Senki sem akar erről már hallani” – írja a német N-Tv.de ma annak kapcsán, hogy a szeptember 24-i választások előtt sok véleményt gyűjtenek be az utca emberétől a társadalomról, politikáról. Teljes munkaidőben dolgozni és mellette még gyerekeket is felnevelni, ma is kevés német nőnek sikerül.
Egy marketingügynökség igazgatónőjét idézik, aki dolgozik, de a gyerekét is elhozza a napközi otthonos óvodából, ha szükséges, ha például a férje dugóba kerül. Szülői értekezletre megy, interjút ad, és gyerekfektetés után este még lehet, hogy két órát az otthoni íróasztalnál is eltölt. Minden percet ügyesen be kell osztania.
A férfiak keresik a pénzt
Az üzletasszony szerint sokan túl hamar feladják, túl könnyen visszatérnek a fakanálhoz, mondván, túl stresszes lenne másképp az életük. Az emancipáció visszaszorulóban van, és jórészt maguk a nők kezdeményezik ezt.
De nem feltétlenül ők tehetnek róla. Például melyik értekezletet tervezik úgy, hogy összeegyeztethető legyen az óvodák, iskolák szigorú nyitvatartási rendjével? A német háztartásokban a jövedelem 75 százalékát még mindig a férfiak keresik meg, mert a nők egy része csak részmunkaidőben, vagy egyáltalán nem jár dolgozni. A vállalatoknál családbarát kultúrára lenne szükség.
Bizony nincs egyenjogúság
A pártok programjaikban sokat írnak az emancipációról, mégis kevéssé keresik a nők kegyeit. Úgy tűnik, a szavakon túl keveset tesznek. (Nemrég elfogadtak például egy törvényt, hogy egyes tőzsdei cégek vezető testületeiben legalább 30 százalék nőnek kell lenni, de ez csak 100 vállalatot érint.)
Ön szerint a nők és a férfiak egyenjogúak Németországban? – a Statista.com szerint erre a kérdésre a megkérdezettek 70 százaléka válaszol nemmel, 29 százaléka igennel. Egy másik statisztika szerint a nők foglalkozástól függően csak 70-84 százalékát keresik óránként annak, mint amit a férfiak.
Több napközi kellene
Egy 2012-es körkérdés szerint a nők nemcsak a bér, hanem a betöltött pozíciók terén is hátrányban érzik magukat. Na nem azért, mert a végzettségük alacsonyabb lenne, hanem elsősorban a családi elfoglaltságok miatt, amelyek következtében a karrierjük általában törést szenved.
A többségük úgy gondolta, hogy a gyerekek elhelyezésének, a rájuk való vigyázásnak a lehetőségeit kellene leginkább fejleszteni ahhoz, hogy a szakmájukba jobban visszatérhessenek. (Amire egyébként vannak törekvések, például a napközi otthonos óvodákat fejlesztették sokat az elmúlt években Németországban.) Nőkvótákra, adminisztratív előírásokra azonban szerintük nincs szükség.
Nem is törnek nagyra
A nők lejjebb teszik a lécet – írta a Der Spiegel Online is egy tavalyi müncheni felmérés nyomán. Sokan maguk vesznek vissza a célokból, igényekből a szakmai életben. Például csak kilenc százalékuk lenne szívesen önálló vállalkozó, miközben ez a férfiaknál 19 százalék. Igazgatói állásra is kétszer annyi férfi törekszik, mint nő.
A nők még mindig kötelességüknek érzik a magánélet és a munka összeegyeztetését. Ami viszont emancipációra utaló jel, hogy korábban 13 százalékuk számára volt a fizetés a legfontosabb három munkahelyi körülmény egyike. Ez ma már 38 százalék, miközben a férfiak 46 százaléka nevezte meg ugyanezt.
Hogy mennyire szorult háttérbe, mennyire van válságban az emancipáció, nem tudjuk, de érdekes, hogy már 1984-ben is ezen töprengtek, sőt egész konferenciát rendeztek róla. A német Die Zeit archív cikkének címe: „Zsákutcába tévedt az emancipáció?”
Az S&P csökkentette Izrael hosszú távú hitelminősítését a „katonai eszkalációs kockázatokra” hivatkozva. 
