A visegrádi országok közül továbbra is a magyar vállalkozások alkalmazzák leginkább a halasztott fizetés módszerét - derül ki az Atradius Fizetési Szokások Barométerének legfrissebb adataiból.
Tavalyhoz képest volt egy kis emelkedés, így a teljes külkereskedelmi és hazai céges értékesítés átlagosan 80,8%-a, illetve 73,6%-a utólagos fizetéssel bonyolódik. Mindkét átlag jelentősen a régiós és nyugat-európai átlag felett van. A felmérés Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia 821 cégének vállalatközi fizetési tapasztalatait gyűjtötte össze.
A banki hitel helyett
| Ahogy arról a Privátbankár korábban beszámolt, júliustól szigorodnak a fizetési határidők, a határidő után pedig késedelmi kamatot kell fizetnie a renitens cégnek. Részletek >> |
A válaszokból az derül ki, hogy az elmúlt évben a magyar válaszadók körében átlagosan 2,2%-kal emelkedett a halasztott fizetéssel történő belföldi értékesítés aránya. A külföldi értékesítés viszonylag stabilan alakult, mindössze 0,5%-kal emelkedett 2012 óta. A hitelbe értékesítés fő célja mindkét esetben a
|
| Vanek Balázs |
hosszú távú kereskedelmi kapcsolat fenntartása, amely hatékonyságát – a megkérdezett cégek állítása szerint – a belföldi ügyletek egyértelműen visszaigazolták.
„Szemmel láthatóan a magyar vállalkozások szállítói hitellel váltották ki a rövid távú banki hiteleket, és nagy részük hajlandó jelentős kockázatokat vállalni, hogy fenntartsa működését, és ne veszítse el a meglévő vevőit. Ez a gyakorlat érthető, de ilyen magas kitettség mellett, már akár egy szereplő bedőlésével is könnyedén olyan körbetartozási lánccá alakulhat, amely minden résztvevőt maga alá temet” – mutat rá a kockázatokra Vanek Balázs, az Atradius Hitelbiztosító országigazgatója.
A nagyok renitensebbek
A felmérés szerint átlagosan 30,8 napos halasztással fizetnek a cégek. Egy éve még 30,4 nap volt ez az időszak. A hazai mérték nagyjából megegyezik a kelet-európai válaszadók által megjelölt átlagos időtartammal (29,6 nap), és némileg alacsonyabb csak, mint a nyugat-európai átlag (33,7 nap).
A magyar feldolgozóipar biztosítja a leghosszabb fizetési határidőket a vevőik számára, átlagosan 32 napot, míg a nagykereskedelmi, kiskereskedelmi, disztribúciós szektorban a legrövidebbeket, ott 29 nap. Emellett a nagyvállalatok nyújtják a leghosszabb fizetési határidőket vevőiknek (átlagosan 38,2 nap), míg a kisvállalkozások a legrövidebbeket (átlagosan 28,2 nap).
A cash-flow miatt aggódnak
A magyar válaszadók több mint harmadának (35%) az egészséges cash-flow fenntartása lesz az idei év legnagyobb kihívása. Ez az arány megfelel a kelet-európai trendnek (35,3%), de meghaladja a nyugat-európai értéket (27,8%). A termékeik és szolgáltatásaik iránti csökkenő kereslet a magyar válaszadók több mint negyedének lesz fontos megoldandó feladat 2013-ban. Ez az arány jóval a kelet-európai és a nyugat-európai alatt van.
A magyar pénzügyi szolgáltató szektor válaszadóinak körülbelül fele aggódik amiatt, hogy cash-flow problémák negatívan befolyásolják a jövedelmezőségüket ebben az évben. Méret szerinti összevetésben hasonló veszélytől tart a megkérdezett hazai nagyvállalatok 63,6%-a.
Megcsappant a 90 napon túli tartozások száma
Az elmúlt évvel összehasonlítva pozitív változás, hogy a 90 napon túl meg nem fizetett számlák teljes értéke a belföldi kereskedelemben 68,3%-kal csökkent, ugyanakkor az ilyen exportszámlák aránya 194%-kal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a belföldi kintlévőségek teljes összegének 1,3%-a, míg a külföldi vevők felé fennálló kintlévőségek teljes összegének 5,0%-a nem lett kifizetve a határidő lejártát követő három hónapon belül sem.
„Az adatok alapján a magyar vállalkozások egész jól boldogulnak belföldi követeléseikkel, azonban a külföldiek esetében vagy nem sikerült megfelelő követeléskezelési gyakorlatot kiépíteni, vagy nem elég körültekintően választottak üzleti partnert” – állítja Vanek Balázs.
A belföldi és külföldi vevők részéről tapasztalt fizetési késedelmek fő okaként a magyar válaszadók 88,2%-a és 67,9%- a a pénzhiányt emlíette. Mindkét érték az európai átlag felett van. A magyar nagykereskedelmi, kiskereskedelmi, disztribúciós szektort érintik a leginkább a belföldi vevők likviditási korlátai (a válaszadók 78,3%-át), a feldolgozóipari ágazatot pedig az ugyanilyen okokból késedelmesen fizető külföldi vevők (71,8%) késései hátráltatják. A mikrovállalkozások 90%-a említette a likviditási korlátokat a fizetési késedelmek okaként belföldi értékesítés esetén.
A magyar válaszadók a belföldi vállalatközi követelések összértékének 1,7 %-át írták le átlagosan behajthatatlan követelésként. Ez a régiós átlagnak (3,6%) csaknem a fele és jóval alatta marad nyugat-európai átlagnak (5%) is. Az Atradius felméréséből az is látható, hogy a pénzügyi szolgáltató és a szolgáltató szektorban tapasztalható a legnagyobb arányú behajthatatlan belföldi kintlévőség (3-3%). Szintén a szolgáltató szektor jelezte a legnagyobb arányú külföldi behajthatatlan követelést (2,2%). Üzletméret szerint a behajthatatlan belföldi kintlévőségek legmagasabb arányát a mikrovállalkozások és a közepes méretű cégek észlelték (mindegyiknél 1,8%).
A behajthatatlan külföldi követelések átlagos aránya 0,5% volt a külföldi követelések teljes értékén belül. Ez az átlag jóval a kelet-európai (2,6%) és nyugat-európai (4,7%) átlag alatt van. A válaszadók fele szerint ez főként annak tudható be, hogy a vevő csődbe ment vagy kivonult az üzletből. A válaszadók 33%-a pedig azt mondta, hogy a vevő nem volt utolérhető.
Ha ezeket az arányokat szembeállítjuk a 90 napon túl lejárt belföldi (1,3%) és külföldi (5,0%) kintlévőségek átlagos arányával, arra a következtetésre jutunk, hogy a régóta lejárt külföldi kintlévőségek behajtása nagyobb valószínűséggel jár sikerrel, mint a belföldieké.
A szélsőséges telepesek ellen vezetnek be büntetőintézkedéseket.
