7p
Guy Ritchie Blöff című filmjéből "kölcsönvett" cigányokkal rukkol elő Daniel Bösch fiatal német rendező a Royal Opera House színpadán. A legendás magyar bukás után beszéljünk A trubadúr valódi zsenialitásáról, nemzetközi sikeréről, szigorúan klasszikus de mégis progresszív feldolgozásáról. Hogyan égetheti el véletlenül saját gyermekét máglyán egy anya?

Verdi-alapok

Giuseppe Verdi az egyik legfontosabb valaha élt operaszerző, egyértelműen az olasz opera legnagyobb büszkesége. Wagner mellett a 19. századi opera vezéralakja. Műveit egyaránt rajongják vájtfülűek és kezdő operanézők. Zenéje kifinomultságáról ódákat lehetne írni.

Verdi egyszerű kocsmáros családból származott, de 12 évesen már a helyi templom (Le Roncole-ban született és nevelkedett) orgonistájának nevezték ki, majd hamarosan Bussetóba költözhetett ahol megkezdte zenei tanulmányait és pártfogóra is akadt, aki egyengette az útját, segítette karrierjét. Később mecénásának lányát vette feleségül.

Az első operáját a Scala mutatta be 1938-ban, a nagy sikerre való tekintettel a neves ház rögtön három operát rendelt tőle, de ebben az évben meghalt a lánya, 39-ben a fia majd 40-ben  Margherita, a felesége is követte két gyereküket a sírba. Verdi összeomlott és megpróbált kihátrálni a Scalával kötött szerződés mögül, de ez nem sikerült neki. Szerencsére. Verdi írta a Nabuccót, a Traviatát, Az álarcosbált, a Rigolettót, az Aidát, A két Foscarit, az Attilát, a Don Carlost, a Falstaffot és A trubadúrt.

(Itt és most a teljesség igénye nélkül csak az operákat említettük, nem kronológiai sorrendben. A Requiem legalább olyan híres tőle, mint a zenekari kompozíciói, a kórus- és egyházi művei és a hangszeres művei.)

2016 bukkanója

Ha valaki a nemrég az Erkel Színházban bemutatott Il trovatorét látta, azt hiszem szinte lehetetlen volna rávenni, hogy adjon esélyt a darabnak, pedig higgyék el, érdemes.

A budapesti előadást mindannyian nagyon vártuk, szereposztása már előre lázba hozta a nézőket, ámde az előadás csalódásként ért mindannyiunkat. Hadd idézzünk az ország legjobb kritikusától, a hírnevét hitelességével és mértéktartásával elnyert László Ferenctől:

Amikor Galgóczy Judit és munkatársai megjelentek a tapsrendben, akkor nem csupán elsöprő erejű búúúzás fogadta őket, hanem jószerint abbamaradt a taps is, s az egész jelenet olyan félreérthetetlen elutasítást érzékeltetett, hogy arról szinte fontosabb beszélnünk, mint az azt megelőző előadás erényeiről és fogyatékosságairól. Azért is indokolt szólnunk erről az esetről, mert az operarendezések körül általában is kimutatható valamiféle abszurd, fordított logika, amely a közönség által zajosan elutasított produktumokat szinte automatikusan jól sikerülteknek, de legalábbis a pezsgő és eleven operaélet bizonyságainak tekinti. Az előadó-művészet terén sehol máshol nem lelünk ilyen faramuci elgondolást, s az élet egyéb szögleteiben is legfeljebb tán a törpepártok vezetői szokták ehhez hasonlóan önmaguk igazolását kiolvasni a számukra drasztikusan kedvezőtlen választási eredményekből.

Ha egy rendezés az előadás tartamául szolgáló 2-3-4 óra leforgása alatt nem képes legalább alapszinten elfogadtatni magát a közönséggel, akkor ott valaki bizony rossz munkát végzett. S ilyenkor nem érdemes (s persze nem is korrekt dolog) a közönség szűklátókörűségét és ókonzervativizmusát hibáztatni, hiszen a rendező feladata éppen az, hogy kalkulálva a közeg ellenállásával, mégiscsak meggyőzze a nézőket. (A pesti közönség vaskalaposságát ráadásul azért is méltánytalan lenne emlegetni, merthogy sommásan ugyanez a premierközönség már számos merészen kísérletező operarendezést üdvözölt melegen, de legalábbis langyosan.) No, de talán a feszélyezően kényelmetlen igazságok váltottak ki ily zajos és tömeges ellenkezést a magukat találva érző nézőkből! Hát nem. Ha van itt bárminő kényelmetlen igazság, akkor az az, hogy Galgóczy Judit nemszeretem modorban félberendezte az operairodalom egyik legnépszerűbb alkotását. (Magyar Narancs 2016/12.)

Azt – ahogyan László Ferenc is teszi a kritika folytatásában – el kell mondjuk, hogy a szereplők lenyűgözőek voltak. Komlósi Ildikó Azucenájánál sem színészi sem hangjátékban nincs jobb jelenleg a világon, Léta Kiss Gabriella Leonorája szívbemarkoló és angyali volt, Kálmándi Mihály és Kamen Chanev a két férfi főszerepben szintén egy A kategóriás nemzetközi szintet hozott – még fájdalmasabb így a produkció nézhetetlensége. (A kórusról se feledkezzünk meg: a Strausz Kálmán vezette csapat szintén a világ bármely táján megállta volna a helyét.) Ez lehetett volna az évadnak az a produkciója, amivel történelmet lehetett volna írni - az, hogy ez elmaradt, ezúttal nem a nemzetközi összehasonlításban valóban kis költségvetés rovására írható.

Anutámnak babakék lakókocsi

Így kénytelenek vagyunk elmenni az előadást megnézni Londonba, ahol - bár Komlósi Ildikó nélkül, de - szintén világszínvonalú szereposztással láthatjuk a darabot, egy kiváló rendezésben.

A fent látható cigánykórus amúgy a darab talán legismertebb része, és kiválóan érzékelteti a David Bösch rendező humorát - nem csupán Guy Ritchie Blöff című filmjére való finom utalásokkal, hanem… inkább tessék megnézni, fel fog tűnni…

A német Bösch a sikeres hazai rendezéseit követően ezzel a darabbal debütált a Royal Operában és egyben a nemzetközi deszkákon, így nem csoda, hogy nem csapta össze a munkát. Arról nem is beszélve, hogy figyelembe vette a művészei erősségeit és gyengeségeit – és utóbbiakat igyekezett elrejteni, megoldani, ami egész jól sikerült. Például a Leonorát játszó Lianna Haroutounian bár csodálatos hang, nem a színészi képességeiről ismert – Bösch nem kért hát tőle olyat, ami nem megy, hanem olyan miliőt varázsolt köré, hogy igazán hiteles lett Leonora karaktere, és a nézőnek fel sem tűnik, hogy ez elsősorban nem a művésznő, hanem Bösch erénye. Haroutounian hangja persze lenyűgöző, külseje illúziókeltő.

Az Azucenat játszó Ekaterina Semenchuk kiváló választásnak bizonyul – s ha Komlósi Ildikó azért erősebb is nála, mégis a darab végére összeáll a karakter megfejtése: egy ilyen drámákat megélt asszony katatón visszafogottsága és rezignált kegyetlensége helyén van a darabban.

Manrico szerepében Francesco Meli szinte tökéletes, a Luna grófot játszó Zeljko Lucic szintén mind játékával mind hangjával elvarázsolja a nézőket.

A darab története szerint az öreg grófnak két gyermeke volt, Luna és a testvére. Az öreg gróf máglyára dobatja Azucena, a cigányasszony anyját. A nő a halálhörgése közepette bosszúra esketi lányát, aki elrabolja az öreg gróf kisebbik gyerekét, hogy megölje. Csakhogy sokkos állapotában véletlenül saját gyermekét dobja a tűzbe. Innentől a gróf gyermekét, Manricót neveli sajátjaként.

A darab ott indul, hogy Manricó, a trubadúr felnőtt férfi és Leonorával szerelmesek egymásba, de Luna grófnak is Leonora szíve választottja – szóval megy a harc, kiváló áriák közepette. Azucena elmeséli az igazat Manricónak, majd letagadja az egészet. Rengeteg kavarás után, amikor már úgy tűnik, minden rendben van, hiszen a szerelmespár együtt van biztonságban, Luna gróf elfogja Azucenat, mert felismeri benne öccse elrablóját. Manrico anyja segítségére siet, fogságba esik, halálra ítélik. Leonora a szívét ajánlja Lunának szerelme megmentéséért, majd öngyilkos lesz. Luna ezt megtudván kivégzi Manricót. És ekkor jön a vérfagyasztó vége a darabnak, Azucena ránéz Lunára, közli vele, hogy a saját testvérét ölte meg, majd az égre pillant és felkiált: „Anyám, megbosszultalak!” Ilyenkor általában belefagy a nézőkbe a levegő...

Szóval a darab kemény, kiváló rendezés szükségeltetik hozzá, a zene csodálatos, Londonnak sikerült. Azt is fontos, hogy ez összességében véve egy elég klasszikus rendezés, tökéletes annak, aki először látja a darabot vagy még kezdő az opera világában. Azonban aki szeretne egy kis különlegességet, az kattintson ide egy kis finomságért, a berlini Staastoper előadásáért, Anna Netrebkóval és Domingóval a főszerepben. Figyelem: az előadás formabontó és pofátlan, kezdőknek nem ajánlott.

2016 december elejétől 2017 február végéig több alkalommal láthatjuk a darabot a Royal Opera House színpadán. Aki nem tudja személyesen megnézni a darabot, ezen a linken megteheti HD minőségben.

Az előadás honlapja >>


Színházi ajánló sorozatunk korábbi részei >>

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Kultúra Hihetetlen áron kelt el egy festmény a Sotheby’s árverésén
Kenessei András | 2024. március 10. 14:38
A világ két legnagyobb árverőháza közül a Sotheby’s (a másik a Christie’s) március 6-án tartotta az évad elejének egyik legfontosabb árverését, mint hangsúlyos évnyitót.
Kultúra Párhuzamok a Kádár-kori második nyilvánosság és a mai független média között - Klasszis podcast Haraszti Miklóssal és Danyi Gáborral
Szarvas György | 2024. január 20. 18:07
A napokban jelent meg Danyi Gábor Az írógép és az utazótáska című monográfiája a magyarországi szamizdat irodalom történetéről. Bár az 1980-as években, és annak főleg a második felében már gyakorlatilag nagyüzemi módszerekkel, gyakran állami nyomdákban, feketén folyt a hazai illegális  könyvek és folyóiratok nyomtatása, a szamizdatok kiadása és annak gyökerei az 1950-es évekre nyúlnak vissza. Ennek szerteágazó történetét, illetve a nagyon is sokszínű résztvevői kört idézi meg Danyi Gábor most megjelent munkájában. A Klasszis podcast adásában vele és a szamizdat Beszélő korabeli szerkesztőjével, Haraszti Miklóssal közösen azt kutattuk, miféle hasonlóságot lehet felfedezni a kádári és a mai Magyarország nyilvánosságában.
Kultúra A nap képe: újabb elképesztő tiltás a magyar könyvesboltokban
Kormos Olga | 2024. január 17. 10:03
Az Alexandra egyik könyvesboltjában olyan tájékoztató táblát tettek ki, amely már a fóliázáson is túlmutat. 
Kultúra Matrózpulcsi 500 dollárért - itt az új, nemzeti orosz divat
Elek Lenke | 2024. január 1. 18:15
Nem járja, hogy az oroszok a hanyatló Nyugat termékeiben parádézzanak. Ezen változtatna többek közt a Nina Donis divatház is - a cári és a nyugati kulturális panelek kevergetésével.
Kultúra Willy Wonka – a nagy csokiüzlet és filmbiznisz
Elek Lenke | 2023. december 17. 18:41
Mese és csokoládé – gyerekeknek biztos recept, de már évtizedek óta tudjuk, hogy nemcsak nekik. Mintha a XXI. században menekülnének a valóság elől a felnőttek, lásd a Harry Potter őrületet, meg a különféle fantasy-k és animációk sikerét.
Kultúra A legnagyobb karácsonyi sikerre Gyurcsány Ferenc is táncolt
Elek Lenke | 2023. december 16. 18:23
Mi a töretlen siker titka, és hányféle módon hoz pénzt máig is a karácsonyi romkomok koronázatlan királya?
Kultúra A botránymúzeum: miért áll a bál a világ egyik leghíresebb intézménye körül?
Kollár Dóra | 2023. december 10. 15:08
A British Museum jelentősége nem kérdéses, ám az intézmény így is problematikus több szempontból is.  
Kultúra A kölni nemcsak szagos víz, hanem színes árverés is
Kenessei András | 2023. november 19. 18:31
A november elején, Kölnben tartott árverésen Közép- és Kelet-Európa számos országából érkezett művek vártak a licitálókra. Megnéztük, hogyan szerepeltek a magyar művészek.
Kultúra Végetért Hollywood eddigi leghosszabb színészsztrájkja
Privátbankár.hu | 2023. november 9. 16:29
A hollywoodi színészcéh (SAG-AFTRA) szerdán előzetes megállapodásra jutott a film- és televízióstúdiókkal, és bejelentették, hogy csütörtökön délben véget ért Hollywood történetének mindeddig leghosszabb, 118 napig tartó színészsztrájkja.
Kultúra Komoly dilemma előtt Silvio Berlusconi örökösei
Kormos Olga | 2023. október 23. 17:52
A volt olasz miniszterelnök élete utolsó éveiben becslések szerint 20 millió eurót költött műalkotásokra. Gyakran televíziós aukciókon keresztül vásárolt álmatlan éjszakáin, ám ezek a művek nem feltétlenül képviseltek nagy értéket.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG