Lényeg a békés karácsony
A magyar miniszterelnök egy nappal Szenteste előtt a köznyugalom megzavarására alkalmas évzáró interjút adott. A mind bel-, mind külpolitikailag egyre szorultabb helyzetben lévő kormányfő újonnan egy külső mumusban vélte megtalálni fokozódó problémáinak kiváltó okát. Szerinte "új korszakba léptünk", hiszen az Egyesült Államok "nem egyszerűen beleavatkozik, hanem aktív és cselekvő részese" a közép-európai országok belpolitikai életének. Orbán ennek okát az orosz-ukrán konfliktusban, valamint az Európai Unió és az Egyesült Államok között zajló szabadkereskedelmi tárgyalásokban látja. Két ügyet, az energia- és a kereskedelempolitika ügyét jelölte meg, mint ahol markánsan megmutatkoznak amerikai érdekek. Úgy látja, "bennünket bele akarnak rángatni egy olyan konfliktusba, amelyből mi csak rosszul jöhetünk ki".
Nos, a szabadkereskedelmi tárgyalások érve különösen sántít. Egyrészt a tárgyalások már elakadtak Brüsszel és Washington között, másrészt a kormányfő és Szíjjártó miniszter több helyen és alkalommal kifejtették, hogy Magyarország támogatja a szabadkereskedelmi megegyezést.
Belpolitikai megfontolások
De a kormányfő csak látszólag beszélt külpolitikáról, valójában rohamosan fogyatkozó és identitásválságba került nyáját próbálja egybetartani. Az ország történelméből fakadóan a magyar választó könnyen mozgósítható, ha idegen elnyomókkal riogatják, viszont kimondottan kevés affinitást mutat a jogállam eszközrendszerének tisztelete iránt. Beke Sándor szociálpszichológus, egyben Fideszes kampánymenedzser 2014 januári előadásából megtudhattuk, hogy hazánkban „a választásra jogosultak 51 százaléka nem tudja megnevezni a demokrácia egyetlen elemét sem”.
Politikai megfontolásból balhéznánk az amerikaiakkal?
Beke szerint a hazai választók „nem látják át az összefüggéseket, csak érzéseik vannak”. Mostanra a kormányzó párt kampánycsapatában arra már rájöttek, hogy az Európa-ellenesség nem igazán hoz új szavazókat. Amerika keményvonalas külpolitikájával kapcsolatban viszont sokaknak van fenntartásuk, ezért fordul a kommunikációs úthenger mostanság az USA ellen. A kormányfő azonban súlyosan téved, ha azt képzeli, hogy Washingtonnal is eljátszhatja azt a kutyakomédiát, mint Brüsszellel.
Így vagy úgy, a lakosság többsége mára már torkig van a naponta nyíló külpolitikai frontokkal és fölmázolt ellenségképekkel.
A keleti despoták bizalmi embere
A magyar kormányfőt napjainkban Washingtontól Berlinig, Varsótól Moszkváig Putyin emberének tartják. Az orosz kormánypárti média Orbánt nyíltan ’hozzánk tartozónak’ (наш / наша) tartja. Két hete Jurij Szolozubov politológus fejtette ki az orosz állami televízióban, hogy „Oroszországnak megvannak az eszközei az EU fellazítására, példának okáért ott van nekünk Magyarország.”
A magyar miniszterelnök kiemelt politikai figyelmet fordít a szovjet állambiztonság berkeiből kinőtt másik vezetőre is. Múlt hónapban nevezte Azerbajdzsánt mintaállamnak és írt alá Ilham Alijevvel stratégiai partnerségi megállapodást.
Csendesen tegyük hozzá, hogy az azeri despota mintaállamában több politikai foglyot tart rács mögött, mint a fehérorosz Lukesenkó, oknyomozó újságíróit pedig rendszeresen bebörtönzi.
A nemzetközi politikai helyzet viszont egyre feszültebb, és a Nyugat már nem tűri el Orbán kétkulacsos játékát. Washington vezető politikai és katonai köreiben a kormányfőt Putyin trójai falovának tartják és ennek megfelelő elbánásban részesítik.
A magyar kormányzati személyeket kitiltó amerikai 7750-es Elnöki Proklamáció magában foglalja, hogy a kitiltottak állama nem alkotmányos állam, éppen ezért nem demokrácia. Az a tény, hogy nem indult ügyészségi vizsgálat Budapesten a kitiltás ügyében, egyben bizonyságát adja, hogy az igazságügyi szerveket a Kormányzat befolyásolja, tehát a Proklamáció alkalmazása sajnos szilárd alapokon nyugszik. Az amerikaiaktól a kormányfő annak a nyomozásnak a végeredményét várja - mint a kiutasítás “bizonyítékait” -, amely vizsgálatot a magyar hatóságoknak kellene lefolytatniuk. Az Egyesült Államok ugyanis nem folytathat büntetőeljárást Magyarországon, de szuverén jogában áll magyar állampolgárok belépését a területére megtiltani.
Orbán agresszív Nyugat-ellenes retorikája megpróbálja elterelni a figyelmet az állami korrupcióról és egyben saját, megrendült pozíciójának mentésére irányul. Mindent egybevetve, a miniszterelnök egyre súlyosabb tehertétele a történelmi léptékben is páratlan diplomáciai elszigeteltségbe manőverezett országnak.
Káncz Csaba jegyzete
Vannak árnyoldalai is a szovjet időkből megmaradt hatalmas készleteknek. 
