A 2008-as válságra vonatkozó jóslatával világhírűvé vált szakember, Nouriel Roubini - akit azóta Dr. Doom, azaz Dr. Végzet néven emlegetnek a HVCA 16. éves konferenciájának nyitóelőadását a globális gazdaság helyzetének elemzésével kezdte.
Csupa jó hír
Ami a pozitívumokat illeti: az eurózónát terhelő kockázatok számottevően csökkentek, nem kell aggódni amiatt, hogy Görögország kivezeti vagy elveszíti az eurót, vagy Spanyolország, Olaszország elveszíti hozzáférését a piaci finanszírozáshoz. A második pozitívum a globális gazdaságban, hogy a korábbiakhoz képest lényegesen csökkent az aggodalom az amerikai államadósság, az adósságplafon miatt - nagyot csökkent az esélye annak, hogy egy Egyesült Államokból kiinduló válság megmérgezze a világot. Nouriel Roubini szerint a harmadik jó hír Japánból jön: az abenomics néven ismert gazdaságpolitika működni látszik, a jen gyengítése, a monetáris lazítás eredményeket hoz, beindulnak a szükséges strukturális reformok, és be fog indulni a növekedés is Japánban, miközben az adósságválság esélye csökkent – még ha továbbra is vannak kérdések.
A globális finanszírozási válság világszerte mérlegalkalmazkodásához vezetett, a hitelek leépítése mind a magánszektor, mind pedig a állami szektor számára fájdalmas folyamat volt az elmúlt években. A jó hír, hogy ennek köszönhetően az adósságráták stabilizálódnak, a folyamat a végéhez közelít, ez pedig alapjául szolgál a növekedés beindulásának.
Pozitívumként említette Roubini azt is, hogy csökkent az esélye a defláció kialakulásának - igaz, az EU-ban nagyon alacsony az infláció, így itt épp nagyobb a kockázat, de az EKB rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel be tud avatkozni szükség esetén.
Ami a globális politikai kockázatokat illeti: az Irán és Izrael közötti háború esélye jelentősen csökkent. A Közel-Keleten Egyiptom, Líbia, Tunézia, Szíria, Jemen, Irak vagy Afganisztán helyzete továbbra sem stabil, de úgy tűnik, ennek nincs hatása a nagy energiaellátó rendszerekre, olajra, gázra – a piacok szempontjából nincs komolyabb aggodalomra ok.
A fejlett országok közül több mint 2 százalékos növekedéset hozhat az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is, az eurózóna növekedése viszont 2 alatt marad, ahogy Japáné is – de az átlagos növekedési ráta a világ fejlett országaiban emelkedik az említett kockázatok csökkenése miatt.
A növekedést nem követi az infláció emelkedése: többnyire 2 százalékos inflációs célja van a jegybankoknak, de a tényadatok ettől messze vannak.
A feltörekvő országok is stabilizálódnak, bár a korábbinál kisebb a növekedés, de még mindig 5 százalék körül van az átlag
Mi miatt kell akkor aggódnunk?
Roubini előadásában kitért arra is, mik azok a tényezők amik miatt aggódnia kell a világnak.
Kína földet ér - de hogyan?
Mindenekelőtt Kínát említette: ami a világ második legnagyobb gazdaságával történik, az számít az egész világnak – a közép-kelet-európai országok is a globális ellátólánc részei, ezért nekünk is oda kell figyelnünk. A nagy kérdés: soft landing vagy hard landing lesz, magyarán a kínai gazdaság a korábbi robusztus növekedés után finoman fékez le, vagy becsapódik a talajba? Roubini szerint mindkét forgatókönyv szélsőségesnek számít, inkább valami köztes eredmény várható. Az biztos, hogy Kína túl sokat fektet az ingatlanokba, infrastruktúrába, termelőeszközökbe. A növekedés munkaintenzív, nem pedig tőkeintenzív; közben erős állami szereplők mozgatják a gazdaság szálait.
A kínai vezetés túlságosan elkötelezett a 7,5 százalékos növekedési ütem mellett, hiszen ezt írták a tervekbe – agresszíven erősítik a növekedést gyorsító folyamatokat, ami további rossz eszközöket terel a bankokhoz, több lesz így a nem teljesítő hitel, erősödik az árnyékbankszektor, több fölösleges beruházást hajtanak végre ingatlanokba, inftrastruktúrába, termelőeszközökbe – márpedig ezzel csak tovább erősítik a rossz folyamatokat.
Roubini szerint ez a hozzáállás mindenesetre jó arra, hogy megakadályozza a hard landinget – inkább rough vagy bumpy landing lesz (fordítsuk mondjuk húzós vagy döcögős leszállásnak). Ennek pedig ugyanúgy Európára - Németországra, az eurózónára - is lesz hatása.
Fed: ne túl gyorsan, de ne is túl lassan!
A második problémaforrás a Fed politikája lehet a világ számára. A tapering, azaz a pénznyomda fékezése, a gazdaságélénkítő program kivezetése miatt jelentősen csökken a feltörekvő piacok pénzbősége. A Fed viszont csak lassan vezeti ki a QE3-at, várhatóan a jövő év közepéig marad a zéró kamat is, így ennek piaci hatása mérsékelt – bár vannak, akik aggódnak amiatt, hogy bele fognak húzni a szigorításba. Ez akkor fordulhat elő, ha az amerikai gazdaság gyorsabban nő a vártnál, miközben a munkaerőpiac gyorsabban áll talpra, és az infláció növelésébe is bele kell kezdeni. Roubini felhívta a figyelmet: bár jelenleg egy elkötelezett galamb, Janet Yellen áll a Fed élén, a tapering vagy a kamatemelés nem egy ember döntése, 12 tagú a döntéshozó testület – a vezető szava sokat számít, de a nyíltpiaci bizottság tagsága jórészt lecserélődött, legalább 3 új héja került a a testületbe - hiába galamb az elnök, előfordulhat, hogy felgyorsítják a szigorítást.
Persze az is baj, ha a Fed túl lassú lesz: a kívánatosnál lassabban vezeti ki a QE3-at, nem megfelelő tempóban kezd a kamatok emelésébe, és ezzel hozzájárul egy eszközár-buborék fújódásához. 5 évnyi zérókamat-politika után kell meghatározni a kamatemelés tempóját - emlékeztetett Roubini, ami nem könnyű feladat.
Európa: lassú kilábalás, sok munkanélküli, és jó erős populisták
A harmadik problémaforrás a világgazdaság számára Európa és az eurózóna. A potenciális növekedési ütem még mindig nagyon alacsony, a növekedés nagyon lassú, miközben nagyon magas a munkanélküliségi ráta Európa-szerte. Emellett továbbra is magasak az adósságráták. A kötvénypiacon is lehet egy mini-buborék – példaként Spanmyolországot említette, ahol a GDP 200 százaléka az államadósság, mégis alacsonyabbak az 5 éves kötvények kamatai az amerikai kamatoknál, miközben lényegésen több problémával küzdenek.
Európában emellett az alacsony növekedés és magas munkanélküliség mellett az EP-választáson megerősödő populista pártok,szélsőbal-szélsőjobb erők megnehezíthetik a szükséges gazdasági intézkedések kivitelezését.
Feltörekvők: az állam mindenbe beleüti az orrát
Ami a feltörekvő piacokat illeti: globális faktorok és országspecifikus faktorok egyaránt befolyásolják a helyzetet. A globális tényezők között több olyan is van, ami korábban támogató volt, mostanra viszont épp problémássá vált: például Kínai növekedés korábban erősítette a piacokat, most viszont a kínai növekedés lassul, ami rossz hír a piacoknak. Ugyanígy a Fed, a Bank of England laza monetáris politikája, pénznyomda-programjai bőséges likviditást hoztak a piacokra, mostanra viszont a végéhez közelít ez a világ.
Nehezíti a helyzetet az is, hogy az árupiacon esni kezdtek az árak, sok feltörekvő ország pedig nyersanyag-exportőr – ez persze nem mindenkire igaz, Magyarország például sokkal inkább importálja az nyersanyagokat.
Amire hosszú távon a legjobban figyelni kell a feltörekvő gazdaságokban az az, hogy az utóbbi időben az államkapitalizmus felé mozdultak el az országok: túl nagy szerepet vállalt az állam a gazdasági folyamatokban, túl protekcionista politikát folytatnak – rossz példaként Magyarországot említette, ahol nagyot nőtt az állami beavatkozás mértéke a gazdasági folyamatokban.
A kérdés az, hogy mely országok tudják strukturális reformok segítségével növelni a potenciális GDP-jüket, és melyekben erősödik meg az államkapitalizmus? Nem lehet ugyanis egy kalap alá venni a feltörekvő országokat, differenciálni kell közöttük – hívta fel a figyelmet Nouriel Roubini.
A feltörekvő országokat geopolitikai kockázatok is terhelik: első sorban az ukrán-orosz konfliktus, ami újabb amerikai-orosz hidegháború esélyét hordozza magában. Bár nem túl valószínű, de ez akár igazi háborúba is torkollhat - kizárni nem lehet ennek sem az esélyét, de kicsi a valószínűsége, nem ez az alapforgatókönyv. Roubini arra is felhívta a figyelmet: Kína gazdasági megerősödése Kína gopolitikai megerősödéséhez is vezet – meg kell bizonyosodni arról, hogy ez békés körülmények között történik meg. Ez a következő 20 év legfontosabb geopolitikai kérdése, nem pedig az, hogy például mi történik a Közel-Keleten.
Közép-Kelet Európa: 6 dolog, amire nagyon oda kell figyelni
A régióban a gazdasági kilábalás több pozitív tényező eredménye: a mérlegalkalmazkodás folyamata véget ért, kezd feltámadni a belső kereslet, az erősödő fejlett gazdaságok által biztosított kereslet is segít. A befektetők közben a kockázatosabb eszközök felé fordultak, estek a hozamok, ami végső soron a vállalatok forrásköltségeinek csökkenéséhez is vezettek. Javulnak a munkaerő-piaci mutatók is. Roubini arra is kitért: a feltörekvő országok közül sokan nem tagjai az eurózónának, ami hagy számukra némi extra mozgásteret.
A kockázatok között elsőként az orosz-ukrán helyzet romlását említette. Ez négyféleképpen okozhat problémát: gázellátási sokk is felmerülhet, a gáz ára és mennyisége nem mindegy; az ukrán növekedés lassulása a környező piacokat is veszélyeztetheti; gondot jelent a régió bankjainak ukrán kitettsége; emellett pedig ha Ukrajnától elfordulnak a befektetők, az megfertőzheti a régió többi piacát is.
Magyarországgal kapcsolatban elmondta: az OTP magas kitettsége miatt nagyobb a sérülékenység, emellett ha a régiót kerülik a befektetők, minket is fognak. Magyarország számára az Oroszország felé irányuló kereskedelmi csatornák is kiemelten fontosak.
A régió piacai számára viszont az mindenképpen jó hír, hogy az eszközárak viszonylag jól ellenálltak a konfliktus kirobbanásakor Oroszország és Ukrajna felől érkező hullámoknak.
A kilátások összességében pozitívak a régióban – végbement a mérlegalkalmazkodás, bár Magyarországon néhány bank még mindig nincs jó helyzetben. Hogy jó befektetési lehetőségként gondolnak-e egy országra, az a növekedési kilátásoktól függ, ez pedig a gazdaságpolitika kérdése.
Roubini 6 tényezőt sorolt fel, amelyekre különös figyelmet kell fordítani:
- Korábban hitelből és eszközár-buborékból finanszírozódott a növekedés, ez pedig nem fenntartható;
- az országok az idősödő társadalom problémájával küzdenek, ez ugyanis korlátozza a növekedési lehetőségeket;
- alacsony a foglalkoztatottsági ráta;
- az üzleti környezet nem mindenhol túl barátságos a külföldi befektetőkkel;
- további strukturális reformokra van szükség, növelni kell az innovációra, startupokra, a vállalkozói környezet javítására fordított kiadásokat;
- a finanszírozási folyamatoknak helyre kell állniuk – Roubini szerint itt nem csak a bankok hitelezési képességéről van szó, hanem a kockázati tőkéről, tőkepiaci finanszírozásról is.
Magyarország: pörög az államkapitalizmus
A világgazdasághoz és Európához hasonlóan Magyarországon is sokat javult a közelmúltban helyzet: a deficit csökkent, megkezdődött a növekedés, alacsony az infláció, és bár nem csökkent, de stabilizálódott az adósságráta.
Sérülékenységet okoz viszont a külső adósság, az államadósság magas szintje, az, hogy a bankszektorban a devizahiteles kérdésre még csak részleges megoldások születtek; kockázat, hogy még mindig magas a külföldiek kezében lévő államadósság, ezért az ő bizalmukra szükség van. Emellett az orosz-ukrán konfliktus kimenetele miatt is lehet aggódnunk.
A nem teljesítő hitelek aránya még mindig magas, a hitelezési folyamatok nem álltak még helyre alacsony a beruházások aránya. Kérdéses a kormányzat viszonya a külföldi befektetőkkel és befektetésekkel – a kormány korábban privatizált vállalatokat visszaállamosít, esetenként egész szolgáltatói iparágak kerülnek újra állami kézbe.
Ami a bankokra kivetett adókat ileti: a válság előtt a régió pénzügyi szektorában Roubini szerint is bőven voltak hibák, a bankok túlpörgették a hitelezést - bár ebben a kormányok, a szabályozók is hibásak voltak. Aztán beütött a recesszió, a nem teljesítő hitelek aránya megugrott, a bankok egy része alultőkésítetté vált. Bár Roubini szerint is fontos, hogy az adófizetésen keresztül mindenki kivegye a részét a problémák megoldásából, ha a kormányzat olyan mértékű adókat vezet be, hogy a bankok nem tudnak profitot termelni, akkor leállnak a hitelezéssel, mások pedig el is hagyhatják az országot – ez pedig nem jó hír, hacsak nem hiszünk abban, hogy jó dolog, ha az állam átveszi a pénzügyi szektor egy részét.
Az Egyesült Királyság 2030-ig a GDP 2,5 százalékára növeli védelmi kiadásait. 
