Hirdetés
Hirdetés

Mindegy, mit mond Trump? Van okunk aggódni elnökségének első hetei után?

2017. február 14., 12:08

Az új amerikai elnök mintha Richard Nixon elnökségét idézné.

Donald Trump, az Egyesült Államok 45. elnöke a beiktatási ünnepsége alkalmából tartott díszebéden, Washingtonban 2017. január 20-án. (MTI/AP/Manuel Balce Ceneta)
Donald Trump, az Egyesült Államok 45. elnöke a beiktatási ünnepsége alkalmából tartott díszebéden, Washingtonban 2017. január 20-án. (MTI/AP/Manuel Balce Ceneta)

Donald Trump kiismerhetetlensége és lendülete sokakat lenyűgöz, és sokan üdvözlik azokat a vad, önérvényesítő vállalkozói ösztönöket, amelyeket Trump megtestesít, és amelyek a klasszikus láthatatlan kéz jellemezte gazdasági liberalizmus szellemét idézik.

De van ezzel némi probléma - fejti ki véleményét Steen Jakobsen Trump elnökségének első heteiről. A Saxo Bank vezető közgazdásza szerint a láthatatlan kéz szellemisége teljes ellentéte annak, amit Trump elnök vall. Donald Trumpnál az önérvényesítő ösztön azt jelenti, hogy kényszeríteni próbálja a versenyszféra szereplőit, hogy tartsák az Egyesült Államokban (vagy vigyék oda vissza) az általuk kínált munkalehetőségeket, még akkor is, ha ez nincs összhangban a jövedelmezőségi, hatékonysági és növekedési elképzeléseikkel.

Hirdetés

Kell vagy sem aggódni a munkahelyekért?

A Steen Jakobsen szerint érdekes jelenség az is, hogy miként próbál Trump elnök „munkahelyeket teremteni” egy olyan gazdaságban, ahol a Fed – sokakkal együtt – éppen a túlfűtött munkaerőpiac miatt aggódik. Az amerikai munkanélküliségi ráta a jelenleg az ország történelmi átlagos szint alatt áll, és ez tény. Az elnök érvrendszeréből hiányzik az a gondolat, hogy nem feltétlenül a munkahelyek darabszámát kellene növelni, hanem az amerikai gazdaság termelékenységét. A magasabb termelékenység azután feljebb tornássza majd a béreket, és ez javítani fogja az elérhető munkahelyek minőségét is.

Trump politikája szembe megy a gazdaságnak kívánatos folyamatokkal, így az alapkutatásokba történő befektetések növelésével, a gazdasági verseny erősödésével, és (ami a legfontosabb) az Egyesült Államok oktatási rendszerének komoly mértékű feljavításával. Az elnök az országon belül szeretné tartani a munkahelyeket, miközben a munkahelyek minőségét pont az életben maradásra ítélt ágazatok hibás koncepciója fogja meghatározni. Ez a megközelítés értelemszerűen a termelést magasabb határköltség mellett megvalósító koncepciót helyezi előtérbe ahelyett, hogy a versenyképesebb és termelékenyebb ágazatokra történő átállásra sarkallná a gazdaságot. Ezekkel a törekvéseivel Trump az Egyesült Államoknak az 1950-es és ’60-as években jellemző termelési szerkezetét szeretné visszaállítani.

Mintha Nixon elnökségét idézné

Donald Trump politikájának megértéséhez Richard Nixon elnökségéhez kell visszatekintenünk. Nixon alatt az USA külpolitikáját egyfajta kivonulás jellemezte (ez volt a Nixon Doktrína), a dollár gyengült, a nacionalizmus felerősödött, csakúgy, mint az elnöki kommunikáció dacos és konfrontatív jellege, a Fehér Ház pedig folyamatos háborúban állt a Feddel.

Donald Trump elnökségnek néhány hete alatt felerősödött az Egyesült Államok gazdaságát élénkíteni hivatott fiskális és monetáris politika hangoztatása, de egyéb területeken jó pár kudarcot is feljegyezhet magának az új elnök.

A beutazási tilalom a Legfelsőbb Bíróság előtt van, az Obamacare inkább helyettesítve lesz valamivel, mintsem visszavonva, a külpolitika romokban hever, és Trump megmutatta azt is, hogy nem csak a váratlan húzásokban tud gyors lenni, hanem a visszavonulásban is – ez különösen Kínával és a NATO-val kapcsolatban volt látványos. Az előbbi esetében az első számú célpontból Kína hirtelen újra az „egy Kína” elvét valló amerikai külpolitika kedvezményezettjévé vált, míg a NATO, amelyet Tump korábban haszontalannak nevezett, már hivatalosan is várja a májusi csúcsára az amerikai elnököt.

Trump elnököt minden bizonnyal nem az alapján kell megítélni, amit mond, hanem amit tesz. Figyelmen kívül hagyhatjuk a hangzatos Twitter-üzeneteket, és inkább arra érdemes fókuszálni, hogy mi valósul meg az üres ígéretek helyett - jegyzi meg Steen Jakobsen.

Értékeld a cikket
Jelenlegi értékelés

Címlapon

Ebben az élen állunk: elborzasztó, ami a magyar lakásárakkal történik

Ebben az élen állunk: elborzasztó, ami a magyar lakásárakkal történik

Az Eurostat friss adatai szerint hazánk 27 vizsgált európai ország között az ötödik helyen áll az inflációval korrigált éves reál lakásár változásában. Nálunk csak négy másik országban nőttek jobban az ingatlanárak, de meglepetérsre akadt olyan ország is, hol éves szinten olcsóbbak lettek a lakások.

Hirdetés

További cikkek

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Videók

Utánajártunk

Powered by Saxo Bank

Privátbankár Árkosár

Hírlevél

Feliratkozáshoz kérjük adja meg e-mail címét:

Szavazás

Ön elégedett az idei nyugdíjemelés mértékével? (3%)