|
| Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök, Forrás: EPA |
Az előző kör
Az első idei választáson, januárban Ciprasz és pártja, a Sziriza azzal nyerte meg a választásokat, hogy ígéretük szerint lazítanak a hitelezőikkel egyeztetett programokon, vagyis költik az európai pénzeket vég nélkül, de közben megtartják az eurót. A program az ígéretek szintjén jól hangzott, a polgárok nem mérlegelték, van-e realitása, vagy akár tragédiához is vezethet.
Eleinte mindenki abban bízott, hogy mindez csak a kampány, hatalmon már kiegyensúlyozottabb, a hitelezőkkel együttműködő programot folytat a kormány. Ez a vélekedés hamar megdőlt, miután elkezdődött a kormány részéről a félrebeszélés és az időhúzás. Ebben döntő szerepet játszott az azóta megbukott pénzügyminiszter, Varufakisz, aki utólag visszanézve úgy tűnik, állandóan hergelte Cipraszt.
Úgy bukott mintha nyert volna
Végül az egész huzakodás egy csúnya zsarolás-sorozatba torkollott Cipraszék részéről, amely végül felbőszítette Európát, és hagyta az országot kifutni a pénzből és az időből. A görögök hamar szembesültek a következményekkel: tőkekorlátozások, pénzhiány, és a drachma visszatértének fenyegető realitása. Ciprasz még egy népszavazással is próbálkozott, de naiv gondolat volt, hogy egy nép megzsarolhat 18 másikat, így ezt is elbukta.
Végül beadta a derekát, a hitelezők minden feltételét elfogadta, és végül megpróbált nyertesként kijönni a bukásból. Ebben pártja radikális szárnya akadályozta, a józanabb ellenzék viszont támogatta, így úgy gondolta, 19-re lapot húz, lemond, abban a reményben, hogy az új választásokon erősebb felhatalmazást kap, és akkor teljes a sikere.
Bejött neki
Nos, a választások megvoltak, és ugyan nem kapott abszolút többséget, tehát nem lett a nép nagy kedvence, viszont ahhoz eleget nyert a a szélsőbalosoktól immár megszabadult pártjával, hogy újra koalíciós kormányt alakíthasson, és minden eddigi intézkedését visszaigazoltnak tekinthesse a nép ismételt felhatalmazása által.
Ezek után az a kérdés, mit tervez a továbbiakban az európai bizalmat egyszer már eljátszó régi-új miniszterelnök. Két lehetséges irány van. A kedvezőbb eset az, ha mostantól komolyan veszi a megállapodásokat, nem veszik össze a hitelezőkkel, országa lassan a kilábalás útjára lép, és később megpróbál apróbb engedményeket elérni. Ha sikeresen halad az ország, úgyis sor fog kerülni adósságcsökkentésekre, és ezt már önmagában sikerként könyvelhetné el Ciprasz, és akkor jogosan tetszeleghetne a hosszúra nyúlt görög válság megoldójának becses szerepében.
Hazardőr marad?
A másik lehetőség, hogy újra úgy értékeli a népi felhatalmazást, hogy neki most mindent lehet, és újra nekimegy a hitelezőknek. Ez a stratégia nem vált be eddig sem, és most van egy ok, amiért még kevésbé működne. Európa ma jóval nehezebb helyzetben van, mint július elsején, az előző görög mentőcsomag kifutásakor volt. Akkor a fő cél az volt, hogy ha csak lehet, benn tartsák Görögországot az eurózónában. Most viszont itt a sokkal súlyosabb menekültválság, és ha most kellene újra a görög üggyel foglalkozni, a kisebbik rossz lenne a görögök kiesése az eurózónából. Remélhetőleg felméri ezt a régi-új miniszterelnök.
Az Alteo rendkívüli osztalékot fizet.
