|
| Sadiq Khan, London első muszlim polgármestere EPA/ANDY RAIN |
Az új londoni polgármester legtöbbünk számára ismeretlen, noha már 2005 óta parlamenti képviselő a Munkáspárt színeiben, és Gordon Brown kormányában rövid ideig miniszter is volt. Szülei pakisztáni bevándorlók, de ő maga már Londonban született. Jogi egyetemet végzett, ezt követően ügyvédként dolgozott, mielőtt parlamenti képviselő lett.
Durva kampány
A polgármesteri választási kampány a Bloomberg szerint elég durva volt, a konzervatív párti oldal Trump kottájából játszva próbálta összeugrasztani a nemzetiségi és vallási közösségeket. A Konzervatív Párt jelöltje, Zac Goldsmith megpróbálta Khant összemosni az iszlám szélsőségesekkel, és azt hangoztatták, hogy veszélyt jelent Londonra. Maga David Cameron miniszterelnök azzal vádolta, hogy egy követ fúj egy Iszlám Állam szimpatizáns képviselővel, akiről aztán kiderült, hogy konzervatív párti kapcsolatai vannak.
Minden célcsoportra lőttek
A konzervatívok megcélozták a fehér, illetve a színesbőrű, de nem muszlim polgárokat, hogy eszükbe ne jusson muszlim polgármestert választani, a hindu hangzású vezetéknévvel rendelkező londoniak pedig magától a miniszterelnöktől kaptak levelet, melyben arra buzdította őket, hogy Goldsmithre szavazzanak. A levél kifejezetten a hindu-pakisztáni ellentétre próbált építeni, hangsúlyozva Cameron és Goldsminth jó kapcsolatát a jelenlegi indiai miniszterelnökkel.
Ugyanilyen levelet kaptak a szikh és tamil közösségek is, a Daily Mail-ben pedig maga Goldsmith írt cikket, melyben az egyébként meglehetősen világias Khant megpróbálta a szélsőségesekkel és a terroristákkal összemosni, és illusztrációként még mellé is tették a 2005-ös londoni buszrobbantás képét.
Nem nyert a gyűlölet
Megpróbálták tehát a muszlim szót a terrorizmussal összemosni Trump módjára, és importálni az indiai szubkontinens megosztottságát. Ami ebben igazán veszélyes, hogy ezzel a helyi muszlimok felé óhatatlanul azt az üzenetet küldték, hogy még ha sikeres demokratikus politikus lesz belőlük, akkor is csak ellenséges idegenek maradnak, vagyis kizárólag származásuk miatt esélyük sincs a beilleszkedésre. Ez már nem is annyira Trumpra, mint a rabszolgatartó, Lincoln előtti Amerikára vagy a dél-afrikai apartheidre emlékeztet.
A stratégia végül is nem vált be, sőt lehet, hogy kontra-produktív volt, mert a londoniaknak elegük lett a gyűlölködésből. Mindenesetre jókora többséggel szavazták meg Khant, a gyűlölet és a rasszizmus, mondhatjuk a trumpizmus csúfos bukása. Egy hasonló eredmény a novemberi amerikai választásokon szépen kiteljesíthetné a folyamatot.
Tovább nőhet a kihasználatlanság az irodáknál és a raktáraknál, kicsit javulhat a helyzet a bevásárlóközpontok és a hotelek esetében. 
