A NYIKA elemzése szerint a közelmúlt változásai (13. havi nyugdíj eltörlése, korhatáremelés újbóli elindítása, indexelési szabályok módosítása) látszólagos pénzügyi egyensúlyt teremtenek 2050-ig.  Az egyensúly azért látszólagos, mert nehezen képzelhető el, hogy tartósan fennmarad a jelenlegi helyzet.

Eszerint egy igen rossz foglalkoztatási mezőben a népesség arányaihoz képest kevesen fizetnek sok járulékot, a rendszer további átláthatatlan átcsoportosításokat is tartalmaz, s eközben a rendszerből kiszorulók, a nyugdíjjogosultság nélkül az időskorba lépők száma és aránya is aggodalomra ad okot.

A NYIKA jelentése nyomatékosítja: addig, amíg a mai mértékben fennmarad a nyugdíjrendszer kitettsége a politikának, félő, hogy különböző társadalmi csoportok érdekérvényesítő képessége hamarabb billenti meg az egyensúlyt, mint ami az egyszerű előrejelzésekből látszana. Valódi haszna a paraméter-változásoknak az, hogy "lélegzetvételnyi időhöz jutottunk, s ezért például a jelentésben leírtakat van mód végiggondolni, megvitatni, fontos részleteket tovább vizsgálni, modellezni és finomítani, és mindezek alapján meghozni a döntéseket".

A NYIKA ebben a keretrendszerben alakította ki, hogy milyen más módokban látja elképzelhetőnek a jövő nyugdíjrendszere működését. Öt különböző változat (paradigma) társadalmi és gazdasági hatásvizsgálatát végezte el.

Az öt változat között van olyan, amely a társadalombiztosítási rendszeren belül bevezeti az úgynevezett pontrendszeres szisztémát. Van olyan megközelítés, amely emellett "nulladik pillért", egy mindenkinek a járulékfizetéstől függetlenül járó alapnyugdíjat is a rendszerbe helyez (a munkanyugdíjak – arányosan csökkentett – fenntartása mellett). Elemezi a névleges egyéni számlás (NDC) rendszert, amely a társadalombiztosítási pillér belső logikájába nagyfokú automatizmust épít, és csak annyi nyugdíjat enged tartósan kifizetni, amire megvan a fedezet.

Negyedikként megvizsgálja azt a változatot, amely távlatilag csak a tőkésített (második) pillért tartja fenn, míg a felosztó-kirovó elemet – annak NDC alapú reformja és fokozatos megszüntetése révén – kivezeti. Végül ismerteti azt a lehetőséget is, amelyben távlatilag csak alapnyugdíj marad fenn, míg a kötelező munkanyugdíj elemei (mind az első, mind a második pillér) megszűnnek.    

Egyik paradigmáról sem mondható el, hogy megold minden problémát. A minden eddiginél részletesebb alapadatokra, sokmillió járulékfizetőről és nyugdíjasról szóló információkra épített mélyreható hatásvizsgálat elsősorban azt mutatja be, hogy melyik paradigma hová helyezi a hangsúlyt, és ennek milyenek a következményei; hogyan válnának az átcsoportosítások átláthatóbbakká, adott esetben a mértékük hogyan csökkenthető, és mit tekint fontos célnak.

A NYIKA jelentése rögzíti: a kerekasztal az előkészületeknek azt a fázisát végezte el, amely az értékválasztási szempontokhoz tud segítséget adni. Innen a következő lépés a döntéshozóké: mindezekből mi jöhet szóba és mi nem, és azokkal kapcsolatban mit szeretnének részletesebben, pontosabban tudni.

Minden paradigma futtatása értelemszerűen más paraméterek mellett is megvalósítható, amelyek az adott változat alaptulajdonságainak keretei között más eredményekhez vezethetnek. Ugyanaz a paradigma – egyedi sajátosságai, például elosztási tulajdonságai fenntartása mellett – működhet más járulékkulcsokkal, költségvetési finanszírozási szükségletekkel vagy nyugdíjszínvonallal, ezek azonban egymástól függetlenül nem mozgathatók. Az ilyen érzékenység-vizsgálatokat, forgatókönyv-elemzéseket a munka folytatásában lehet elvégezni.