"Ez összeomlás, nem pedig recesszió"

2011. augusztus 03., 18:34

Hiába hívjuk az összeomlást recessziónak és aggatunk rá különböző jelzőket, az attól még összeomlás marad

Hiába hívjuk az összeomlást recessziónak és aggatunk rá különböző jelzőket, az attól még összeomlás marad. Ha ezt a világ vezető döntéshozói is felismernék, az már félsiker lenne a válságból való kilábaláshoz. Kenneth Rogoff harvardi professzor szerint az, hogy minek nevezzük a válságot nemcsak szemantikai probléma.

Kép: wikipedia.orgA gazdasági élet szereplői továbbra is a "nagy recesszió" néven említik a jelenlegi gazdasági válságot - tévesen. Ez oda vezet, hogy a politikusok hibás előrejelzéseket és rossz politikákat alkalmaznak - írja Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem közgazdasági professzora a project-syndicate.org oldalán.

Rogoff szerint a "nagy recesszió" szóhasználat azt a látszatot kelti, mintha a világgazdaság egy szokványos recessziós pályát követne, csak valamivel mélyebbet. Mintha valakinek csak egy nagyon kellemetlen náthája lenne. Ezzel szemben az helyzet, hogy a világgazdaság sokkal súlyosabb helyzetben van: lehetetlen leépíteni a túlzott tőkeáttételeket anélkül, hogy ne vándorolna vagyon a hitelezőktől az adósokhoz, azaz ne következzen be csőd, durva pénzpiaci beavatkozás, vagy infláció.

Ezért van az, hogy azok, akik korábbi recessziókhoz igyekeztek hasonlítani a mostani gazdasági visszaesést, rendre tévedtek előrejelzéseikben. Mindez oda vezetett, hogy túl sok gazdasági döntéshozó bízott abban, hogy a visszaesésre elegendő a szokásos választ adni: jelentős költségvetési ösztönzést és a bankrendszer kimentését.

Recesszió vagy összeomlás - nem mindegy

Sokkal pontosabb, jóllehet annál nyugtalanítóbb volna "a második nagy összeomlás" névvel ("Second Great Contraction") illetni a jelenlegi válságot (ebben a kontextusban természetesen az első nagy összeomlás a 29-33-as válság). Az összeomlást ugyanis éppen az különbözteti meg a recessziótól, hogy nem csak a kibocsátás szintje és a munkanélküliségi ráta romlik, hanem hatással van a hitelpiacokra is, ahol a tőkeáttételek leépítése jó néhány évig is eltart.

Az érvelésből szemantikai jelentőségén túlmutató következtetések is adódnak: egy tüdőgyulladásos beteg esetében végzetes következményekkel járhat, ha csak náthát feltételeznek. Abban a hitben ugyanis, hogy hamar talpra állhat, a beteg rossz gyógyszert fog bevenni. Hasonló hibákat lehet felfedezni a gazdaságban.

A közgazdász szerint korábban sokan amellett érveltek, hogy a költségvetési ösztönzés azért volt sikertelen, mert nem volt elég nagy méretű, hogy megbirkózzon a nagy recesszióval. A nagy összeomláskor a legnagyobb ellenség azonban nem a kibocsátási szintek visszaesése, hanem az adósság: amennyiben a kiváló adóskockázati besorolással rendelkező államok hatékonyan akarják kihelyezni kevés meglévő pénzüket, akkor azt leginkább a gazdasági szereplők hitelállományának csökkentésére kell fordítaniuk.

Ennek értelmében a kormányzatok például támogathatnák a jelzáloghitelek leírását a később megnövekedett értékű ingatlanban szerzett tulajdonhányadért cserébe. Országok esetében hasonlóan lehetne cselekedni: az euróövezeti szavazókat talán meg lehetne győzni egy nagyobb (és elégséges) görögországi mentőcsomagról, ha a 10-15 év múlva jobban teljesítő Görögország majdan magasabb kamatot fizet - vélekedik Rogoff.

Be kéne látni, hogy rossz keretekben gondolkoznak a döntéshozók

A mostani, több éves tétlenségnek egyetlen alternatívája van: sok éves lassú növekedést lehetne lerövidíteni néhány év mérsékelt, 4-6 százalék körüli inflációs buborékával. Jóllehet az infláció igazságtalan formája a jövedelmek hitelezőktől az adósokhoz való átterelésének, de ez a leggyorsabb módja annak, hogy újra egészséges növekedésnek induljon a világgazdaság.

A jegybankok teljes joggal tekintenek rosszallóan az ilyen megoldásokra, de nem szabad elfelejteniük, hogy nagy összeomlásra csupán 70-80 évente kerül sor. Néha a központi bankoknak is adniuk kell abból a hitelességből, amelyet rendes működési környezetben nyernek - írja a Harvard professzora.

A kilábalás felé vezető úton azonban az első lépés az, hogy a döntéshozók felismerjék, hogy rossz keretekben gondolkoznak. Ebben segítségükre lehet, ha elfelejtik a nagy recesszió kifejezést és ráébrednek, hogy itt voltaképpen a második nagy összeomlásról van szó.

MTI

Értékeld a cikket
Jelenlegi értékelés

Címlapon

Putyin: lehet, hogy örökre elnök leszek

Putyin: lehet, hogy örökre elnök leszek

A fenti mondatot tréfás válasznak szánta az orosz elnök egy kérdésre, melyet gyerekek tettek fel neki egy iskolában Szocsiban. Ezúttal ott tartott közönségtalálkozót, immáron olyan közönségnek, akik már az ő első elnöksége alatt születtek, számukra Jelcin vagy pláne Gorbacsov már a történelem.