1. Privátbankár
  2. Cikkek
  3. Orbán áll hozzánk legközelebb

Orbán áll hozzánk legközelebb

2010. február 22., 16:13

Lassan növekvő választási kedv mellett továbbra is három párt parlamentbe jutása tekinthető biztosnak - olvasható a Forsense közvélemény-kutatásában

Lassan növekvő választási kedv mellett továbbra is három párt parlamentbe jutása tekinthető biztosnak - olvasható a Forsense közvélemény-kutatásában. A baloldalon a szavazókat egyelőre megosztja, hogy több párt és miniszterelnök-jelölt közül lehet választani. Mesterházy Attilának Bokros Lajossal is meg kell küzdenie az elbizonytalanodott szocialista szavazókért. A Jobbik tábora külön pólust alkotva karakteresen elkülönül a kormányoldaltól és parlamenti ellenzékétől, de kormányfő-jelöltjének alacsonyabb ismertsége és támogatottsága hátrányt jelent a centrális pozícióban lévő Orbán Viktorral és a Fidesszel szemben.

Növekvő aktivitás, változatlan preferenciák

Az elmúlt egy hónapban valamelyest emelkedett azok aránya, akik már eldöntötték, hogy melyik pártra voksolnának áprilisban (56 százalék). Ennél néhány százalékkal kevesebben, az összes válaszadó fele mondta azt, hogy tudja melyik pártra szavaz majd és biztosan az urnákhoz járul április 11-én. Továbbra is jelentős azok aránya, akik a választások napján (3 százalék), vagy a választások előtt 1-2 héttel (5 százalék) döntik el, hogy kire adják majd voksukat, de biztos részvételt ígérnek.

A részvételi hajlandósággal kapcsolatos adatok februárban nem térnek el jelentősen a négy évvel korábbi mérések eredményeitől. Amennyiben a kampány során hasonló dinamikával növekszik a választói aktivitás, mint ahogy az 2006-ban alakult, akkor 2010. április 11-én is valahol 65 és 70 százalék közelében várható a részvétel.    

A pártválasztási adatok nem mutatnak jelentős eltérést az előző hónaphoz képest. Az összes megkérdezett körében a Fidesz 31 százalékos bázist tudhat maga mögött. Az MSZP-t az összes válaszoló 11 százaléka választaná most vasárnap, míg a Jobbik 8 százalékos bázisával továbbra is a harmadik legerősebb politikai erő Magyarországon. Az LMP-re 3 százalék szavazna, növelve a párt parlamentbe jutási esélyeit. Az MDF esetében azonban visszaesést tapasztalhatunk, egy hónappal korábban a mai 2 százaléknál többen szavaztak volna a Demokrata Fórumra.

A biztos szavazó pártválasztók körében a Fidesz 59 százalékos támogatottsága továbbra is igen jelentős előnyt biztosít a második helyezett MSZP-vel szemben (18 százalék). A Jobbik 14 százalékos eredményével biztos bejutónak számít. Az LMP februárban ismét elérte a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, az MDF viszont a januári erősödés után februárra visszatért a decemberben mért szintre (2 százalék).


Három pólus a választók pártszimpátiái alapján

A kérdezetteknek egy ötfokú skála segítségével azt is értékelniük kellett, hogy mennyire érzik magukhoz közelinek vagy távolinak az egyes pártokat. Az eredmények csak némileg térnek el a tavaly novemberben végzett hasonló vizsgálattól. Továbbra is a Fideszt tartják a legtöbben magukhoz közel állónak (4-es vagy 5-ös osztályzat, 38 százalék, -2 százalékpont novemberhez viszonyítva), a második helyen pedig szövetségese, a KDNP áll (21 százalék, nem változott). A Jobbikot 15 százalék érzi magához közel állónak (-2 százalékpont), az MSZP-t pedig 13 százalék (-1 százalékpont). Az SZDSZ esetében mindössze 4 százalék ugyanez az arány.

Bajnai: mindent megtettem, amit tudtam
A Fidesz letakarítja a svédasztalt a többiek elől?
2009. novemberhez viszonyítva csökkent azok aránya, akik mind a Fidesszel, mind a Jobbikkal egyaránt szimpatizálnak. Az összes megkérdezett 6 százaléka (-5 százalékpont) adott mindkét párt esetében legalább 4-es osztályzatot a közelség-távolság skálán.

Az egyenkénti értékelések segítségével modellezni lehet a pártok egymáshoz viszonyított pozícióját a vélemények terében. Ha két párt többnyire azonos megítélés alá esik, akkor közel helyezkednek el az ábrán, és minél inkább eltérőek az értékelések, annál távolabb találhatók. Az így kialakult ábrán jól kirajzolódik a magyar pártrendszer hagyományos kormánypárti-ellenzéki dimenziója, amelyben az MDF már jó ideje a kormánypárti térfélen található. Új fejlemény azonban, hogy míg korábban az MSZP-Fidesz végpontok közötti elhelyezkedés alapján jellemezhettük a többi pártot, addig most egyértelműen látható egy harmadik pólus is, a Jobbiké.


Miniszterelnök-jelöltek és pártok erősödő versenye a politikai erőtérben

A legtöbben Orbán Viktort említik első helyen arra a kérdésre, hogy kit tartanának a megkérdezettek a legalkalmasabbnak a kormányfői posztra (38 százalék). A második leggyakrabban említett személy Bokros Lajos (16 százalék), míg az MSZP jelöltjét, Mesterházy Attilát mindössze 8 százalék nevezte meg, aki nem sokkal előzi meg Vona Gábort (5 százalék). A kérdezettek több mint negyede nem tud választani e négy személy közül. Az adatfelvétel idején Bokros Lajost a második legalkalmasabb jelölt pozíciójában is többen említik (14 százalék), mint Mesterházy Attilát (9 százalék).

Egy statisztikai módszer segítségével a pártok mellett a négy miniszterelnök-jelölt is elhelyezhető a megkérdezettek válaszai alapján kialakított politikai erőtérben. Így egyetlen ábrán láthatóvá válik a választások eredményét alapvetően meghatározó néhány összefüggés. Az erőtérben való elhelyezkedés jól mutatja, hogy milyen alapvető pólusai vannak választások előtt a magyar politikának, milyen kapcsolat van a különböző pártok szavazóinak attitűdjei között és hogy a kisebb politikai erők honnan számíthatnak támogatókra.

A hét kérdése:
Véleménye szerint mennyi lenne az ideális nyugdíjkorhatár Magyarországon? Szavazzon!
A három pólusú erőtérben, a politikai erőviszonyoknak megfelelően Orbán Viktor foglal el centrális pozíciót. A jelölt és pártja támogatottsága között meghatározó az átfedés, és erős a kötődés. A magukat Fidesz-szavazónak vallók 87 százaléka nevezte Orbán Viktort a legalkalmasabb jelöltnek a miniszterelnöki posztra, Bokros Lajost 3 százalék, Vona Gábort pedig mindössze 1 százalék említette közülük, míg közel 10 százalékuk nem tudott választani a négy felkínált személy közül. A Fidesz elnökét első helyen említők között vannak a legmagasabb arányban azok, akik nem is említenek második legalkalmasabb jelöltet, támogatóinak több mint fele (53 százalék), vagyis az összes választópolgár mintegy ötöde számára a négy jelölt közül egyedül ő elfogadható. A Fidesz-szavazók felének nincs második jelöltje, akiknek pedig van, azok nagyjából azonos arányban oszlanak meg Bokros Lajos (18 százalék) illetve Vona Gábor között (17 százalék).

A pólusképző Jobbik esetében az erősebb párt kevésbé ismert miniszterelnök-jelölt párosítással találkozhatunk. A radikális párt szavazói körében meglehetősen alacsony a saját jelöltet első helyen említők aránya (46 százalék), de itt – szemben az MSZP-táborral – nem egy másik jelölt játszik szerepet, hanem az alacsony ismertség. Jellemző, hogy a magukat a párt szavazóinak vallók közel egyharmada nem tudta megmondani, ki a párt kormányfőjelöltje. Ennek fényében az sem meglepő, hogy a jobbikosok szintén egyharmada nem tudott legalkalmasabb jelöltet választani a négy felsorolt politikus közül. A Vona Gábort legalkalmasabbnak tekintő Jobbik-szavazók több mint fele második helyen Orbán Viktort említette.

A baloldalon egészen más helyzet állt elő, legalább két miniszterelnök-jelölt és több kisebb párt versenyez az MSZP és az SZDSZ elbizonytalanodott szavazóiért. Mesterházy Attila már csak azért is gyengébb pozícióban van, mert az MSZP szavazói egyelőre nem állnak egységesen mögötte. Alig több mint 50 százalékuk támogatja egyértelműen őt, míg közel egyharmaduk (32 százalék) inkább Bokros Lajost nevezi meg első helyen. Az MSZP miniszterelnök-jelöltjét favorizálók több mint fele (55 százalék) ugyanakkor második helyen Bokros Lajost nevezte meg, ezzel szemben a Bokros Lajost pártolóknak csak a százaléka említette Mesterházy Attilát, mint a második legalkalmasabb jelöltet.

Az MDF problémája, hogy miniszterelnök-jelöltje sokkal távolabb helyezkedik el a megítélés alapján az őt jelölő párttól, mint a másik három jelölt. Bokros Lajos sokkal inkább egy önálló tényezőnek tekinthető, aki nincs sokkal távolabb az MSZP-től, mint Mesterházy Attila, és hasonló távolságra áll az MDF-től, mint az MSZP-től. Az SZDSZ helyzete reménytelennek tűnik, marginális pozícióját jól mutatja, hogy volt szavazói több párt vonzásában keresik helyüket a választások előtt.

Az LMP távolsága a többi párttól és miniszterelnök-jelölttől akár szimbolikus is lehet, de ugyanakkor kifejezi a parlamentbe jutásra még esélyes szervezet gyengéit, februárban is többen mondták, hogy szavaznának a pártra, mint ahányan parlamentbe jutásában is bíznak. A baloldali, elsősorban a kiábrándult kormányoldali szavazókból álló választói erőtérben miniszterelnök-jelölt (a programot hitelesen képviselő arc) nélkül nem lesz könnyű dolga az LMP-nek a választáson. Már csak azért sem, mert a baloldali pólus pártjainak a választásokig hátralévő majd 50 napban meg kell majd küzdeniük az MSZP erősödő kampányával, melynek a bizonytalanok mozgósítása mellett fontos célja lesz az MDF és az LMP felé hajló volt szocialista támogatók visszacsábítása.   

Lendvai: ők mentesek a rossz beidegződésektől
Fico tart Orbán győzelmétől
Die Presse: veszélyes a Fidesz kétharmada
Negyven párt indulna a választáson
Kövér: 98-ban gurult el a gyógyszer
Az MDF elérte a küszöböt

Privátbankár

Értékeld a cikket
Jelenlegi értékelés
Hozzászólások : 0 db Hozzászólok »
Szóljon hozzá - számít a véleménye!

Címlapon

A nyártól könnyebb lesz majd kirúgni a munkavállalókat?

2012. május 26., 07:30
A nyártól könnyebb lesz majd kirúgni a munkavállalókat?

Július elsejétől él a Munka Törvénykönyve, de az új jogszabálycsomaghoz még a Parlament elfogad egy átmeneti rendelkezéseket tartalmazó másik törvényt is. Ennek értelmében valószínűleg lesznek olyan passzusok, melyek csak jövőre lépnek életbe. A felmondási tilalmak köre ugyanakkor már nyártól szűkül, új fogalom a törvényben a távolléti díj, mely az átlagkeresetet váltja - ez sokak számára kevesebb pénzt jelent majd.

spanyolcsizma

Legfrissebb híreink

Ajánlatunk

Állásajánlatok

További állásajánlatok

Facebook