7p
A családok védelme és az „öregedő társadalom” nyugdíjrendszerének fenntarthatósága érdekében született az a javaslat, ami a nyugdíj összegét a sikeresen felnevelt gyermekek számától tenné függővé. Nemrég meghalt Augusztinovics Mária közgazdász - 2005-ös cikke olyan alapmű, amit mindenkinek ismernie kellene, aki a nyugdíjkérdéssel foglalkozik. Idézzük fel, mit írt Guszti!

Egy alapmű, amit mindenkinek ismernie kellene

Augusztinovics Mária - Fotó: MTI/Kovács Attila

November 21-én, pénteken meghalt Augusztinovics Mária közgazdász, sokunk példaképe, tanára és barátja. A hétvégén újraolvastam Guszti egyik cikkét, ami 2005-ben jelent meg a Közgazdasági Szemlében „Népesség, foglalkoztatottság, nyugdíj” címmel.

Ez a cikk kötelező olvasmány kellene, hogy legyen nemcsak a nyugdíj-rendszerekkel foglalkozó kutatók, politikusok és egyéb közéleti szereplők számára, de mindenkinek, aki „csak” értelmesen szeretne beszélni erről a kérdésről. Jó lenne, ha megállapodnánk abban, hogy ez az a szakmai minimum, amit mindenkinek ismernie kell, és hogy minden nyugdíjvitát kizárólag ezekről az alapokról lehet indítani. Lehet persze vitatkozni vele, lehet talán itt-ott pontosítani, de nem lehet nem ismerni, és nem lehet nem reflektálni rá.

Gyerekszámtól függő nyugdíj: jó ötlet ez?

A Népesedési Kerekasztal például idén nyáron felvetette (a KDNP támogatásával), hogy a családok védelme és az „öregedő társadalom” nyugdíjrendszerének fenntarthatósága érdekében össze kellene kapcsolni a gesztációt (gyereknevelés) és a nyugdíjrendszert oly módon, hogy a nyugdíj összegét a sikeresen felnevelt gyermekek számától kellene függővé tenni.

A részleteket még nem dolgozták ki, és könnyen lehet, hogy az egészből nem lesz semmi, de nem árt, ha a javaslat fényében átismételjük, hogy mit tanultunk Augusztinovics Máriától:

- Általános tendencia a világban, hogy a jólét és a várható élettartam növekedésével csökken a termékenység. Összességében ez egy rendkívül pozitív folyamat, hiszen átvezet abból a rendszerből, ahol sok gyerek születik, nyomorog és hal meg fiatalon, egy olyanba, ahol kevesebben születnek, de emberhez méltóan és sokáig élnek. Érdekes módon ezt a folyamatot nem befolyásolja sem a vallás, sem a propaganda, ahogy azt Hans Rosling fantasztikusan illusztrált TED-előadása is bemutatja.

- Hazánkban a népességszám évtizedek óta tapasztalt csökkenése is ebbe az általános tendenciába illik bele. Az elmúlt 100-150 évben ugyanis a várható élettartam jelentősen megnövekedett, ám a termékenység csak késve alkalmazkodott, így az eredeti állapothoz képest a ’80-as évek elejére egy kissé „túlnépesedtünk” (a múlt század elején még csak kb. 5 millióan laktak a mai Magyarország területén). A termékenység várható további csökkenése miatt persze tényleg arra számíthatunk, hogy a jövőben a népesség tovább fog csökkenni, de ez csak a korábbi kilengés korrekciója lesz, így emiatt nincs értelme „nemzethalált” vizionálni. Ha nem lesznek újabb demográfiai sokkok, akkor a népesség hosszú távon be fog állni egy alacsonyabb egyensúlyi szintre, úgy 8-9 millió körül.

- A népesség amellett, hogy fogy, kétségtelenül öregszik is. Ám emiatt sincs okunk pánikolni. Ha ugyanis a demográfiai függőségi rátát úgy definiáljuk, hogy egy aktív korúra összesen hány gyerek és idős jut, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez a mutató a múlt század eleje óta nemhogy növekedett volna, de jelentősen csökkent, Guszti számításai szerint kb. 100%-ról 64%-ra. Vagyis nem a demográfia miatt megyünk tönkre.

- A nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát sem az öregedés veszélyezteti, hanem az, hogy rendkívül alacsony az aktív korúak foglalkoztatása és termelékenysége. Egyrészt az aktív korúak jelentős része nem foglalkoztatott (rokkantak, háztartásbeliek, felsőoktatásban tanulók stb.). A foglalkoztatottak aránya jelenleg Magyarországon 60% körül van, ami európai viszonylatban alacsonynak számít, lásd itt >>. Ennél is aggasztóbb azonban az, hogy ha a foglalkoztatottak csoportját tovább bontjuk Guszti szóhasználata szerint alfákra (akik egész évben folyamatosan legalább 8 órában dolgoznak) és bétákra (akik részmunkaidőben vagy csak alkalomszerűen dolgoznak), akkor azt kapjuk, hogy az alfák aránya kevesebb, mint 50%, ráadásul a béták foglalkoztatási sűrűsége nem haladja meg a 30%-ot. Nos, emiatt már valóban kezdhetünk aggódni.

- A jelenlegi foglalkoztatási és jövedelmi viszonyok mellett a mai aktív korúak nagy részének egyszerűen nem képződik elég megtakarítása a nyugdíjas évekre: reális szcenárió mellett az átlagos nyugdíj az átlagos jövedelemnek mindössze a 13,5%-a lesz 2050-ben. Nyilvánvaló, hogy ezt a fundamentális problémát sem a születésszám növelésével, sem a nyugdíj-rendszer trükkös átalakításával nem lehet megoldani. Csak az lenne a valódi megoldás, ha valahogyan sikerülne növelni a foglalkoztatást és/vagy a termelékenységet és ennek hatására a jövedelmet. De ez egy olyan kérdéskör, ami messze túlmutat a nyugdíjrendszeren, és amit hosszú távon és tartósan egyedül az oktatási rendszeren keresztül lehetne érdemben befolyásolni.

- Mindenesetre addig is, amíg ez az alapprobléma megoldódik, valahogy enyhíteni kellene az időskori szegénységen, ami a következő évtizedekben fog csak igazán ránk szakadni. Guszti például azt javasolja, hogy a nyugdíj három elemből tevődjön össze: (1) egy adóból finanszírozott alapnyugdíjból, ami a szolidaritást jeleníti meg, és mindenkinek alanyi jogon jár; (2) egy kötelező munkanyugdíjból, ahol a járadékok direkt kapcsolatban vannak a befizetett járulékokkal és (3) egy önkéntes részből.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a Népesedési Kerekasztal javaslata a nyugdíj-rendszer valós problémáira nem keres és nem is nyújt semmiféle megoldást. Felmerülhet esetleg, hogy a javaslat nem is gazdasági, hanem sokkal inkább morális indíttatású, azaz nem a nyugdíj-rendszer megerősítése volt a mögöttes cél, hanem a gyermekvállalás ösztönzése, amihez a nyugdíj-rendszer csak eszközként szolgál.

A gazdag gyereke többet ér, mint a szegényé?

Elég könnyen belátható azonban, hogy a tervezett politikai eszköz nem az általános életigenlésről és a gyermekek jólétének növeléséről szól, hanem megint arról, hogy a gazdagok gyerekét premizáljuk a szegényekével szemben, hiszen a jelenlegi rendszerben a szegény szülők amúgy sem igen számíthatnak nyugdíjra, így náluk a gyermekvállalási bonus-malus már nem oszt, nem szoroz.

Egy olyan országban, ahol a népesség egyharmada él szegénységben és/vagy társadalmi kirekesztésben, ahol a közoktatás súlyosan növeli a hátrányokat, ahol a családi adózás eleve a gazdag szülők gyerekét díjazza, ahol a szociális támogatást hamarosan felváltja a közmunka, ahol felvetődik a családi támogatásnak a szülők foglalkoztatásához kötése, és ahol kormányzati szinten egyáltalán nem gondolkodnak az alanyi jogon járó nyugdíj bevezetéséről; ámde eljátszanak azzal a gondolattal, hogy a gyerekektől függjön a nyugdíj, ott minden azt sugallja, hogy a gazdag gyerek érték, míg a szegény gyerek kolonc. Ez azonban mind gazdasági, mind morális szempontból teljességgel elfogadhatatlan.

Sajnos erről nem beszéltünk Gusztival, de úgy érzem, egyetértene.

Szerző: Berlinger Edina PhD., tanszékvezető egyetemi docens

A FinLab blog szerzői a Budapesti Corvinus Egyetem Befektetések és Vállalati Pénzügy Tanszék oktatói és kutatói, de az írások minden esetben a szerzők magánvéleményét tükrözik.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

FinLab Mi az az átváltható kötvény?
Mezőfi Balázs | 2015. július 24. 17:17
Az átváltható kötvények érdekes alternatívát nyújtanak mind a befektetők, mind a kibocsátók számára a részvényekkel és kötvényekkel szemben, ennek ellenére a hazai piac mérete elhanyagolható. Néhány hazai kibocsátóval azonban találkozhatunk, legutóbb például a Plotinus holding cég bocsátott ki átváltható kötvényeket. A cikk első részében bemutatom az átváltható kötvények árazásával kapcsolatos legfontosabb alapfogalmakat, amelyek fontosak lehetnek az eszköz működésének megértésében, második részében pedig bemutatom a témában végzett empirikus elemzésem legfontosabb eredményeit.
FinLab Rejtély a tőzsdén: a láthatatlan piacokról jön a forgalom?
Havran Dániel | 2015. május 11. 20:04
Vajon a tőzsdéken az alacsonyabb forgalom azért van, mert a kereskedők csere utáni étvágya csökkent volna? Az, hogy a tőzsdei forgalom még ma sincs a válság előtti szinten, abban nem annyira a bizalmatlanság, hanem sokkal inkább egy fontos intézményi változás, a dark poolok népszerűsége magyarázza.
FinLab A világ legnagyobb brókerbotrányának története
Berlinger Edina | 2015. május 10. 13:39
Az alábbiakban röviden ismertetem egy híres amerikai pénzügyi botrány történetét a lenti források fordításával és rövidítésével. Azt az olvasóra bízom, hogy megtalálja a közelmúlt hazai botrányaival való hasonlóságokat és különbözőségeket.
FinLab Ami most van az minden, csak nem normális tőkepiac
Misik Sándor | 2015. május 4. 08:58
A 2008-as válság óta megháromszorozódott amerikai részvényindexek emelkedése a válság előtti kereskedési mennyiség fele/egyharmada mellett történt, és folyamatosan csökkenő trendet mutat, ami érdekes kérdéseket vet fel több piaci szereplőben is.
FinLab Szemben az egész világgal: mi történik a magyar felsőoktatásban?
Berlinger Edina | 2015. április 26. 12:02
A nemrégiben újra fellángoló diáktüntetések jó alkalmat teremtenek arra, hogy végiggondoljuk, hogy mit csinálunk mi itt a felsőoktatásban.
FinLab Tényleg keveset költünk felsőoktatásra, vagy tartsák el magukat az egyetemek?
Havran Dániel | 2015. január 17. 18:00
Az elmúlt napokban az érettségi kérdése kapcsán újra sokat hallhatunk a felsőoktatási politikáról, illetve a felsőoktatás finanszírozásáról. Egyesek azt állítják, hogy keveset költünk a tudományra és annak disszeminációjára, mások azt hangoztatják, hogy az lenne az egészséges, hogy ágazat maga termelné ki működésének költségét. Hol az igazság? Mennyire lehet ezt az „iparágat” alul- vagy felülfinanszírozni? Járjuk körül ezt a kérdést a blogban.
FinLab Milyen egy jó nyugdíjrendszer?
Berlinger Edina | 2015. január 10. 11:01
A szakirodalmi kritikák szerint, a létező nyugdíjrendszerekkel általában az a baj, hogy nem tudják megfelelően kezelni a demográfiai és a munkaerő-piaci trendeket, illetve kevéssé átláthatók. Tervezzünk új nyugdíjrendszert, de előbb számoljunk le a mítoszokkal!
FinLab Intézményesített csalás? Elképesztő trükkel húzzák le a tőzsdézőket
Misik Sándor | 2015. január 5. 20:01
Egy befektető azt vette észre, hogy az általa adott megbízások mindig kicsit „arrébb” teljesültek, mint tervezte - utánajárt, miféle boszorkányság áll a háttérben és amit talált, az egészen elképesztő volt. Csak úgy kerülhetjük el a lehúzást, ha saját tőzsdét nyitunk, és veszünk egy hatvan mérföldes kábeltekercset?
FinLab Filléres gondok és fényűzés: a magyar sport két arca
Juhász Péter PhD CFA | 2014. december 30. 16:28
Úgy tűnik, itthon néhányan mesésen megélnek a jelenlegi zavaros sportvezetési helyzetből, miközben a többségnek filléres gondjai vannak. A szinte áthatolhatatlan fal azonban nem sportágak között húzódik, s nem is a tömeg és a versenysport között.
FinLab A cashflow és az igazság
Fazakas Gergely | 2014. december 22. 11:36
A minap egy számvitel előadására ültem be ahhoz a csoporthoz, melyet én magam vállalati pénzügyekre oktatok.. Számviteles kollégám izmos felütéssel kezdte az előadást: „Vannak tárgyak, ahol alulértékelik, és vannak, ahol nagyon túlértékelik az eredménnyel szemben a cashflow szerepét – én majd elmondom az igazságot.”
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG