Hát ez a pillanat is eljött. Egyszerűen már nem halogathattuk tovább!
Tudtátok, hogy éppen ezen a héten volt 55 éves és 8 hónapos, Louise Ciccone, közismertebb nevén Madonna? A kerek évforduló alkalmából teljesül egy régen dédelgetett tervünk, hogy egész hétvégét áldozzunk a pop ikonnak és (eddigi) életművének. Őszintén szólva jó húsz év is kimaradt munkásságából, ami alatt nem kísértem különösebb figyelemmel zenéit. Egyébként is élek a gyanúperrel, hogy korai kamaszkoromban a Madonna klipeknek képi világa - itt most nem részletezendő okokból - talán kicsit jobban beleégett az elmémbe, semmint a dallamai.
A lassú elszakadás Tangerine Dreamtől, Jean-Michel Jarre-tól és Vangelistől még nem sejttette, hogy úgy 2009 táján megint közös hullámhosszon leszünk signorina Cicconéval. A két évtizednyi fehér folt okán egy itt meg nem nevezendő konzulenst kértem fel a ma kezdődő trilógia elkészítéséhez, aki szerint Madonna zenéjével és talán David Bowie-hoz mérhető megújulási készségével, mégiscsak a világörökség része.
Egyszer voltam annak közelében, hogy kimenjek egy Madonna koncertre, a felajánlott két belépőért azonban nem tudtam (sem nem akartam...) hazarohanni Szlovéniából.
Tisztában vagyok azzal, hogy sokan most elfordulnak a vincentblogtól e minisorozat hatására, de valahogy ez volt az elképzelés már a Hangfal rovat megindításakor is - ehhez képest még két hónap és beérjük a Magyar Hírlapot Facebook követőkben - de nyilván lesz olyan is, aki azért fog anyázni, mert pont a kedvenc számát hagytuk a diszkográfiát áttekintő húsvéti epizódjaink valamelyikéből.
Kínát nem igazán érdeklik az amerikai szankciók.
