Ünnep!!! Baloldali versek jönnek!
Egy derék kollégám (egyébként szorgos olvasónk) bukkant a felszámolt szaxervezeti könyvtár ingyen elvihető könyvei között a negyvenes-ötvenes évek fordulóján oly ünnepelt, kétszeres Kossuth-díjas Kónya Lajos 1951-ben (tehát első Kossuth-díja után) kiadott, Öröm és gyűlölet c. kötetére. Az alábbi klapanciát ajánlom szíves figyelmébe mindazoknak, akik a jobboldali hülyeség afféle rendszerspecifikus tartozékainak tekintik a "Megfúvom fűzfalantomat" jellegű kép- és elmezavarokat.
Neved bevésem gyermekem szívébe
Forr a világ, hányódik mint a tenger,
Őrült szelek süvöltnek nyugaton.
De áll hazám. Én újulását zengem.
Kemény szóval kiáltom: Nem adom!
Kimondhatom nyugodtan. Oly magasról
ragyog a Kreml tűzfényű csillaga,
hogy bízhatom. Mindegyre nő aranyló
boldog jövőnk, a nagy, közös haza.
Közös hazánk — ó béke! Ha kimondom —
világ helyett szó versem üteme.
S ha Sztálint zengem, felsüvít a kobzom,
népek ajkáról visszhangzik neve!
Megszűnik az Azonnali Könnyített Törlesztés szolgáltatás. 
