Részletes leírás
A könyv címe 25 év, 25 nagy átverés. Minden fejezetet egy-egy tapasztalt gazdasági újságíró írt, a kötetet Szakonyi Péter, a Napi.hu munkatársa szerkesztette. Az egyes fejezetek leírják a tavalyi brókerbotrányokat, korábbi hasonló eseteket, a Globex ügyet, az elhíresült vicces nevű Tribuszerné-féle csalást, de szó van aranyhamisításról és biogiliszta üzletágról is.
Az egyes eseteket a szerzők igen részletesen tárják fel, pontosan kirajzolódik, hogyan zajlott a Quaestor-ügy éveken keresztül, vagy hogy tudta görgetni és növelni a hiányt a Buda-Cash közel 20 éves keresztül, mint a hólabdát. Mindegyik esetben, ahol az ügyfelek meggondolatlansága, hiszékenysége is szerepet játszott, leírják a szerzők, mire kellett volna figyelni, mik voltak a gyanús és riasztó jelek.
Pilótajáték
Az esetek egy része klasszikus pilótajáték volt, melyek a történelem folyamán időről időre felbukkannak, de a rendszerváltás után a volt kommunista országokban virágzott az üzletág, miután a pénzügyi kultúra viszonylag fejletlen volt. Hogyne lett volna, mikor az előző rendszerben a pénzt is csak az államnál lehetett tartani, amely rendesen vissza is fizette, noha a vége felé az infláció már kissé rontotta az eredményt.
Az így szocializálódott lakosság, sőt egyes cégvezetők aztán a kapitalizmus sokszínűségében nem tudták felmérni, hogy hová szabad bevinni a pénzt, és hová nem, mi olyan biztonságos, mint az egykori állami bank, és melyik intézmény alakult eleve csalásra. A kezdetben igen magas infláció idején ráadásul a kiugróan magas, irreális kamat szintjét is nehéz volt meghatározni, az utóbbi években viszont a Quaestor esetében finoman szólva is kérdéses volt, miből fizeti a kockázatmentesnek tekinthetőnél jóval nagyobb kamatszintet.
Az értékpapírtalanodás útvesztői
A másik jellegzetes csalási mód megint csak egy történelmi szituációból adódik: a korábban csak papírként létező értékpapírok (innen a nevük is), fokozatosan elektronikus jelekké alakultak, ez volt a dematerializáció. Amíg fizikailag kinyomtatott értékpapírokról volt szó, azokat az ügyfelek egyszerűen elvitték a brókercégtől, nem lehetett őket elsikkasztani. Az elektromos jeleket viszont az elszámolóház, a Keler csak a brókerházanként tartotta nyilván, és innentől fogva az ügyfélszámlákon zajló folyamatok esetenként követhetetlenné váltak.
Nem kell már félni
Mindazonáltal a múlt alapján nem kell azt gondolniuk a befektetőknek, hogy a tőkepiac egy zűrös, nem kis részben csalók által uralt terep. A 25 eset közül viszonylag kevés volt olyan, ahol nem voltak komoly árulkodó jelek, melyek egy befektetőt óvatosságra inthettek. Tribuszernéről vagy a Quaestorról ordított, hogy valami nem stimmel, leginkább talán a Buda-Cash volt megtévesztő, hisz az viszonylag nagy és jónevű cég volt, és semmi nem utalt a bajra. Nem adtak irreális kamatot, nem folytattak gyanús pénzgyűjtést. A jövő ugyanakkor most már sokkal biztonságosabbnak tűnik: az események hatására megnövekedett a felügyeleti szigor, és a befektetők a Kelernél ellenőrizhetik értékpapírjaikat.
Újra bevezethetik az ársapkát, a lépés a Mol-részvények keddi kereskedésére is hatott. 
