Előzmények
A történet előzménye bő 6 évre nyúlik vissza, amikor a 2008-as pénzügyi pánik idején először kezdték alkalmazni a 0 közeli kamatokat. Akkor a piac arra számított, hogy ez csak egy átmeneti jelenség, amíg helyreáll a normál pénzforgalom. Végül nem átmeneti lett, hanem immár 6 éve húzódik, sőt nem látszik még a vége, és már ilyen vadhajtásai is megjelentek, mint a negatív kamat.
A probléma részben még régebbre is visszanyúlik, a 2008 előtti időkbe, a devizapiacok abszolút globalizálódásának időszakába. Ekkor indult meg az ún. „carry trade”, amikor is a befektetők alacsonyabb kamatú devizákban hitelt vettek fel, és azt magasabb kamatozású devizában fialtatták. Ez klasszikus arbitrázs tevékenység lenne, ha nem lett volna a devizák között árfolyam kockázat.
2008 után a carry trade logikája megfordult, és immár nem a magasabb kamatozású devizák felé kezdett áramlani a tőke, hanem elterjedt a félelem egyes valutákat illetően, és ezért elkezdtek biztonságosnak vélt, kisebb valuták felé áramlani, még ha rosszabb is azok kamatozása. A dolog leginkább akkor erősödött fel, amikor a 2011-12-ben a dél-európai országok válságánál megijedtek az eurótól (teljesen indokolatlanul) és elkezdtek más európai valutákat keresni, mindenekelőtt a svájci frankot.
A frank lett az isten
Az irányváltás miatt most már nem frank hitelt vettek fel, hanem magát a frankot kezdték vásárolni, mégpedig vég nélkül, ezzel az addigi gyengítő hatás erősítőbe csapott át. De ha egy több 100 millió ember által használt devizából egy 8 milliós ország valutájába menekülnek (legyen az mégoly gazdag is), akkor teljesen felborulnak a normál viszonyok, és irreális szintig húzzák az adott valutát, ráadásul annyit kéne belőle kibocsátani, ami a sokszorosa annak, amit a 8 milliós ország pénzforgalma igényelne.
Svájc ezt a problémát ügyetlenül kezelte. Húzott egy árfolyamlimitet, és ott adta el vég nélkül a fedezetlen frankot, és közben felvásárolta fél Európát. Aztán amikor már Európa másik felét is oda akarták neki adni, akkor megijedt, és abbahagyta az árfolyamgátat. Közben rájött, mi lett volna a megoldás, csak egy kicsit későn. Bevezette a negatív kamatot, csak jóval korábban és nagyobb mértékbe kellett volna ezt tennie.
Felmerül a kérdés, hogy miért nem történt meg ez a menekülővaluta effektus a dán, a svéd, a norvég koronával vagy az angol fonttal? Azért, mert ők a kamatpolitikájukkal megelőzték ezt. Vagyis időben alkalmazták a helyzet által kényszerűen kikövetelt negatív kamatot.
Ezért még pénzt is adunk?
És itt merül fel a kérdés: ki az a böszme, aki fizet azért, hogy pénzét kölcsön adhassa valakinek? A válasz részben az előzőekből adódik: pl. azok, akik értelmetlen ijedelmükben egy adott valutát tartanak menedéknek, és még fizetnek is érte, hogy abban bújhassanak el. Ez a tömeglélektannak egy átmeneti extrém megnyilvánulása, előbb-utóbb elmúlik. És a negatív kamat pont azért kell ilyen esetben, hogy ezeket a menekülőket elűzzék az adott valutából. És ez működik is: ha már sokat kell fizetni, eloldalognak az adott pénznemből.
Ez a negatív kamat lényeges és elsődleges funkciója, és ez az, amit Svájc későn ismert fel. Ha előbb beveti az eszközt, szépen leszálltak volna a frankról a tisztelt befektetők, mert túl sokba került volna a tartása. Hisz most is pont ez történik: fáj a negatív kamat, távoznak a frankból, gyengül is rendesen. Ha ezt átlátják előbb, és ésszerűen alkalmazzák, meg lehetett volna úszni a január 15-i borzalmas piaci vérengzést.
Természetesen a negatív kamat másra is hat: pl. vannak olyan bankok, intézmények, akiknek kötelező rövid lejáratú állampapírokat venni, függetlenül a kamattól. Nekik ez rossz, igaz, hogy az adott államnak pedig jó: nemhogy ingyen finanszírozza magát, de még pénzt is kap érte.
Mindazonáltal egy feltehetően átmeneti, extrém jelenségről van szó, amit a túlzottan enyhe monetáris politika elhúzódása, és az euróval kapcsolatos bizonytalanságok tartanak fenn. Ezek nem fognak örökké tartani, előbb utóbb lesznek értékelhető kamatok, az euró is leküzdi gyermekbetegségeit, és akkor a pénzügyi történelem érdekességei közé kerül a negatív kamat.
Gyengült csütörtökön a forint a főbb devizákkal szemben a kora reggeli jegyzéséhez képest a bankközi piacon, az euró és a svájci frank ellenében 0,4 százalékkal, a dollárral szemben 0,6 százalékkal. 
