|
| Boris Johnson. Forrás: Wikimedia commons |
Lamentált, döntött, megvadult
Nem is olyan rég még azon lamentált az akkor még polgármester Boris Johnson, hogy milyen álláspontot foglaljon el Nagy-Britannia EU tagságát illetően. Eleve furcsának tűnt, hogy nincs kialakult véleménye, hanem egy időponthoz kötötte, amikor ezt eldönti. Vélhetően azon tipródott, melyik lenne neki az előnyösebb, tekintettel arra, hogy utalt már szándékára, miszerint brit miniszterelnök szeretne lenni.
A döntést meghozta, szembehelyezkedett párttársával, a jelenlegi miniszterelnökkel, és az EU elhagyását kezdte támogatni. Azt lehetett gondolni, hogy ezek után nem fog hangoskodni, hisz mindenki tudja, hogy véleménye nem a mély meggyőződésen alapszik. Ehhez képest most rendkívül alpári hangnemet ütött meg, olyat, amitől még az euroszkeptikus UKIP (Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) tagok és szavazók is elszégyellnék magukat. Talán még a szélsőséges kijelentésekkel nem fukarkodó Donald Trumpon is túltett kissé.
Az eszement hasonlat
Konkrétan azt mondta, hogy az Európai Unió Hitler birodalmához hasonlít, és a németek túl nagy szerepet kapnak benne. Politikustársai ezt mindenféle képtelen teóriákkal egészítették ki, előhozva a Római Birodalmat és Napóleont, sőt némelyikük az őskorig nyúlt vissza. Nem csak, hogy demagóg, de egészen együgyű és primitív gondolatok sora hangzott el korábban értelmesnek tűnő emberektől. Lehet, hogy megtetszett nekik Donald Trump sikere, és utánozzák, sőt túl is akarnak tenni rajta.
|
| Donald Trump. Fotó: EPA/Tannen Maury |
Johnson gondolatai nagyon károsak, mert a legsötétebb ösztönökre próbálnak hatni, de vélhetően még a legelvakultabb szavazók sem tudnak mit kezdeni a hitleri hasonlításokkal, hisz a ma élő britek java részének élete már az EU-tag országban, nagy jólétben és szabadságban telt, és pontosan tudják, milyen volt ezzel szemben a hitleri hódítás, pusztítás, terror és tömeggyilkosság. Ezt a hasonlatot tehát feltehetően senki nem veszi be, inkább lejáratja Johnsont.
Púp a hátukon
Hanem a másik érv, a németek súlya a jelenlegi EU-ban, már sokkal nagyobb kárt okozó, és főleg igazságtalan kijelentés. A németeknek a második világháború óta eszük ágában sem volt bárkin uralkodni, vagy bárhol meghatározó szerepet betölteni, hisz ebből ezeréves leckét kaptak. Vonakodnak nemzetközi haderőben részt venni, és igyekeznek még a látszatát is kerülni, hogy az EU-ban gazdasági súlyuk szerinti nagyobb szavuk legyen.
Németország nyakába úgy szakadt a nagyhatalmi szerep az utóbbi időben, hogy azt nemcsak nem akarta, de egyenesen úgy kellett neki, mint púp a hátára. Kényszerűen jött, először az eurózóna gyengélkedése miatt (a németek adják a zóna gazdasági erejének harmadát), aztán Putyinnal szemben tekintették ellensúlynak, végül a menekültkérdés hárult rá, igaz, hogy utóbbi leginkább Merkel jószívének köszönhető. Ha valaki, ő az abszolút anti-Hitler, és ezt Johnson is nagyon jól tudja, ezért különösen ocsmány dolog összemosni a Merkel vezette országot a hitlerivel.
A hatalom emléke
Nagy-Britannia a második világháború után még világbirodalom volt, aki gyarmatait ugyanúgy szerezte, mint Hitler: leigázta őket. Annyi eltéréssel, hogy sokkal kevesebb vér folyt, és a gyarmati népeket jóval kevésbé nyomták el. Hitler ki is fejezte csodálatát, hogy a britek képesek egy százezer fős megszálló erővel (hadsereggel és közigazgatással) kormányozni a már akkor több százmilliós Indiát.
Azonban a birodalmak kora már hanyatlóban volt, és pár évtized alatt szét is oszlottak, a britek gyarmatai is megszűntek. Az Európai Unióban pedig egy olyan közösségbe kerültek, ahol nem uralkodik senki, olyannyira nem, hogy még egy jól azonosítható vezetője sincs a szervezetnek. Kissinger korábbi amerikai külügyminiszter joggal kérdezte: „Ha Európával akarok beszélni, kit hívjak fel?”
Így a vélt brit sérelmek, miszerint Brüsszel elnyomja őket, inkább tekinthetők az egykori hatalmuk nem is olyan régi elvesztéséből adódó frusztrációk megnyilvánulásának, valahogy úgy, mint mikor a 30-as években nálunk mindennek az oka Trianon volt. Ráadásul most Cameron miniszterelnök meg is állapodott az EU-val a brit különútról, így végképp semmiben nincsenek korlátozva.
Soha
Johnson azonban hiába majmolja Trumpot, sosem lesz brit miniszterelnök. Ha a brit szavazók az EU tagság mellett döntenek, ezek után szóba sem áll vele senki. Ha viszont kilépnek, nem lesz meg a mai ország, az egykori Brit Birodalom utolsó kicsi, egyébként az EU-hoz hasonlóan demokratikus és egyenrangú államszövetsége, mert a skótok, és esetleg az észak-írek Európát választják az Egyesült Királyság helyett. Így brit miniszterelnöki poszt sem lesz, igaz, a magára maradó Anglia miniszterelnöksége még akár Johnson előtt is nyitva áll.
Újra bevezethetik az ársapkát, a lépés a Mol-részvények keddi kereskedésére is hatott. 
