Több mint másfél hónap után, szeptember 9-én ismét átlépte a világpiaci kőolajár a 100 dolláros, lélektani határt. Az északi-tengeri Brent típusú kőolaj határidős kontraktusa ezt megelőzően július 23-án járt ilyen magasságokban, azóta pedig, cikkünk megjelenéséig már a 107 dolláros szint fölé is kiszúrt a nyersolaj hordónkénti jegyzése (az amerikai WTI referenciaolaj ára ezzel párhuzamosan szeptember 10-én ugyanúgy átlépte a 100 dolláros határt).
Fotó: DepositPhotos.com
A 100 dollár feletti tartomány egyébként az iráni-amerikai háború február 28-i kirobbanása után, márciustól május utolsó hetéig szinte mindennapos volt, majd a Trump által bejelentett állítólagos megállapodás hírére (amiből hosszabb távon semmi sem valósult meg) megnyugodott a piac. Az újabb eszkalációs hullámok és a Hormuzi-szoros forgalmának majdnem teljes leállása miatt július közepén már ismét 90 dollár felett járt a Brent.
90 százalékkal zuhant a Hormuzi-szoros forgalma
A közvetlen kiváltó okok között említhetjük, hogy az amerikai haditengerészet iráni tankereket támadott, miután Irán amerikai hadihajók ellen hajtott végre csapásokat. Ezzel párhuzamosan iráni erők szaúd-arábiai olajipari létesítményeket is célba vettek.
„A konfliktus egyik legnagyobb gazdasági kockázata a Hormuzi-szoroson keresztüli hajóforgalom. A harcok miatt az útvonalon zajló szállítások jelentős része leállt, miközben a szoroson a háború kitörése előtt a világ napi olajkínálatának mintegy ötöde haladt keresztül” – érzékeltette a probléma súlyát Szitás Lóránt, az XTB elemzője.
Hozzátette: a Rystad Energy szerint a Hormuzi-szoroson keresztül zajló olajszállítások a közelmúltban napi 2 millió hordó alá estek (ez a normál, békeidőben tapasztalt forgalom nagyjából 10 százaléka – a szerk.).
Jöhet a 120 dolláros olajár?
„Ha a fennakadások tartósnak bizonyulnak, az már nem csupán geopolitikai kockázati prémiumot, hanem tényleges globális kínálati sokkot jelenthet. A piaci szereplők ezért egyre inkább egy elhúzódó konfliktus forgatókönyvét árazzák, amelyben az Öböl térségéből származó export hosszabb időre korlátozott maradhat” – véli az elemző. Nem véletlen, hogy a világ legnagyobb olajtermelői dollármilliárdokat pumpálnak szárazföldi olajvezetékek építésébe és kikötőfejlesztésekbe, hogy végleg kiiktassák a kiszámíthatatlanná vált Hormuzi-szorost. Erről bővebben ebben a cikkben olvashatnak:
A Brent ára 2026 eleje óta több mint 60 százalékkal emelkedett, és idén már a harmadik alkalommal lépte át a 100 dolláros szintet. A Goldman Sachs szerint a helyzet további romlása esetén a Brent jegyzése akár a hordónkénti 120 dollárt is meghaladhatja
– hívta fel a figyelmet Szitás Lóránt. Ehhez hasonló szinteken legutóbb idén március végén jártunk.
Az XTB elemzője szerint a kereskedelmi és tankerhajók elleni támadások intenzitásának és kiterjedésének növekedésével egyre nagyobb az esélye annak, hogy az Öböl térségéből származó olajexport a következő hónapokban stagnál majd.
Messze nemcsak az olajárról szól
A dráguló olaj nemcsak az energiaárakat emeli, hanem számos iparág költségeire is hatással van. A tartósan magas olajár ezért ismét felerősítheti az inflációs kockázatokat, miközben megnehezítheti a jegybankok dolgát.
„A központi bankok számára különösen kedvezőtlen forgatókönyv lenne, ha az energiaárak emelkedése gyorsítaná az inflációt egy olyan időszakban, amikor a gazdasági növekedés egyébként is lassul. Ez a kamatpolitikai mozgásteret is beszűkítheti”
– tekintett előre Szitás Lóránt.
A dilemmára hamarosan a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) is választ kell adnia: szeptember 22-én ugyanis ismét összeül a Monetáris Tanács, hogy határozzon a kamatokról. A hazai elemzők egybehangzó vélekedése szerint a fokozódó geopolitikai kockázatok, az energiaárak emelkedése (az európai földgázár még drasztikusabban drágul, erről itt írtunk) és az elmúlt hetekben enyhén gyengülő forintárfolyam megállásra késztetheti az MNB-t, azt követően, hogy a nyáron háromszor is csökkentve, 5,5 százalékra vitte le az alapkamatot.
De vissza a világpiaci fejleményekhez. Az Egyesült Államok Energiaügyi Információs Hivatala (EIA) a legfrissebb előrejelzésében már jelentősen megemelte a globális olajár-várakozásait.
A hivatal 2026-ra 91,01 dolláros Brent- és 84,65 dolláros WTI-átlagárral számol, szemben a korábbi 86,81, illetve 80,88 dolláros prognózisával. Az ügynökség szerint a Hormuzi-szoroson keresztüli szállítások fokozatosan helyreállhatnak, miközben bizonyos exportkorlátozások 2026 végéig fennmaradhatnak.
A mostani helyzet tartósságára utal az is, hogy Donald Trump amerikai elnök a héten azt nyilatkozta, hogy az iráni háború nem ér véget a novemberi 3-i félidős választások előtt, és addig az olajárak sem fognak csökkenni.
„Úgy gondolom, hogy a háború közvetlenül a választások után véget fog érni, mert Irán már nem bír tovább kitartani” – tette hozzá Trump, aki azért már többször tett hasonló, végül a valóság próbáján elbukó kijelentést.
Trump nem ezzel fogja kompenzálni az iráni baklövést
Az olajpiac jövője döntő részben a Hormuzi-szoros helyzetétől függ, más pozitív hírek nem képesek érdemben megmozgatni a határidős jegyzéseket. Ilyen lehetett volna az Egyesült Államok és Venezuela között megszületett megállapodás. A deal értelmében az amerikai kormány 35 százalékos részesedést kap a North American Blue Energy Partners (NABEP) nevű, venezuelai olajipari vállalatban (ami a második legnagyobb szereplő az állami tulajdonú PDVSA mellett), emellett a kitermelés 20 százalékára termelési költségen jogosult, a fennmaradó 80 százalékra pedig elővásárlási joga van.
Magyarán a megállapodás a világ legnagyobb nyersolajkincsén ülő Venezuela olajkínálatának növekedésével és így (közgazdasági értelemben) az árak csökkenésével kecsegtet. Az amerikai–venezuelai alkuról bővebben ebben a cikkben olvashatnak:
Szitás Lóránt szerint az, hogy a NABEP akár 100 milliárd dollárnyi új infrastruktúra kiépítését tervezi, nagyságrendileg érdemi változást jelenthet. Azonban csak hosszabb távon.
„Az, hogy Venezuela 65 milliárd hordó bizonyított készlettel rendelkezik az érintett mezőkön, önmagában még nem jelent 65 milliárd hordónyi új kínálatot. Ráadásul a venezuelai nehézolaj feldolgozása speciális finomítói kapacitásokat igényel. A venezuelai termelés felfutása csak akkor tud valóban megjelenni a piacon, ha a teljes ellátási lánc – kitermelés, szállítás és finomítás – képes követni ezt a növekedést” – fogalmazott az XTB elemzője lapunk kérdésére.
Szitás Lóránt szerint a mezők fejlesztése mellett csővezetékekre, kikötőkre, feldolgozókapacitásra, fúróberendezésekre és finomítói beruházásokra is szükség van.
„A venezuelai olajipar érdemi helyreállítása többéves beruházási program. Éppen ezért a megállapodástól rövid távon nem várnék jelentős árcsökkentő hatást.”
A piac másik gyenge pontja: a dízel
A Hormuzi-szorosban majdnem teljesen lenullázódott forgalom a finomított termékek piacán is problémákhoz, ellátási nehézségekhez vezet. Pláne amiatt, mert Oroszország, amely az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb dízelexportőre, szeptember 30-ig meghosszabbította a dízel, a tengeri üzemanyag és egyes gázolajtermékek exporttilalmát. A döntés hátterében az oroszországi finomítókat ért ukrán dróntámadások és a jelenleginél is nagyobb ellátási nehézségek elkerülése állnak.
A Reuters beszámolója szerint a Vitol nevű, svájci globális energia- és nyersanyagkereskedő cég vezérigazgatója arról beszélt, hogy „valóban termékhiány van, mert napi 2 millió hordóval kevesebb dízel érkezik Oroszországból, és csaknem napi 2 millió hordóval kevesebb a Közel-Keletről”.
Magyarországot ez közvetve érinti, hiszen a nyersolajimportban nincsenek fennakadások, vagyis a Mol a százhalombattai és a pozsonyi finomítóiból továbbra is ki tudja szolgálni a piaci igényeket, az egyéb források mellett.
Ugyanakkor a dízelpiacra nehezedő nyomás felveri az európai nagykereskedelmi árakat, ami végső soron a magyarországi gázolajárakra is nyomást gyakorol. A héten például a hazai kutakon a dízel literenkénti piaci átlagára ismét 700 forint fölé emelkedett, amire legutóbb (a nagykereskedelmi árakat figyelve) május 27-én volt példa.
Ebben a helyzetben már a kormánynak is lépnie kellett. Magyar Péter szeptember 11-i bejelentése szerint közvetlen segítéget nyújtanak majdnem egymillió magyar állampolgárnak, akik 150 lóerő alatti teljesítményű, dízeles autót vezetnek (ez leginkább kis- és középkategóriás személyautókat jelent).
Szeptembertől decemberig havi 5-5 ezer forintot kapnak a járműtulajdonosok, ami így összesen 20 ezer forintot jelent.
Az első havi részlet októberben érkezik és az őstermelőkre, egyéni vállalkozókra, valamint gazdákra is vonatkozik, amennyiben az általuk vezetett gépjárművet a saját nevükön használják. A kormányfő emellett bejelentette, hogy kiterjesztik a jövedéki adó visszaigénylését az agrárszektorban.
