A 2017 decemberében publikált, jelenleg is hatályos amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia egy anarchikus nemzetközi arénát jelenít meg, ahol minden szuverén állam a fegyveres erejére kell, hogy támaszkodjon a saját biztonsága érdekében. Az anyag Moszkvát és Pekinget revizionistának bélyegzi, mint amelyek veszélyeztetik az amerikai globális hegemóniát. A kínai hadsereg „ki akarja szorítani az USÁ-t az Indo-csendes-óceáni térségből”, míg Moszkva „vissza akarja állítani a nagyhatalmi státuszát és befolyási övezetet akar létrehozni a határai közelében.”
A Nyugat gyenge lapokkal játszik
Nos, mintha napjainkra meg is érkeztünk volna a dokumentum által felvázolt a világba. Miközben a Moszkva és a NATO közötti párbeszéd gyakorlatilag megrekedt, a Kreml már a Távol-Keletről is vezényel át csapatokat az ukrán határ mellé.
Az világossá vált, hogy a Nyugat és Moszkva közötti megegyezés számára napról-napra szűkül a mozgástér. Megválaszolatlan kérdés, hogy a Kreml akar-e egyáltalán stratégiai stabilitást, hacsak az nem a saját elvárásainak felel meg. Márpedig a Nyugat nem fogja engedni az európai biztonsági rendszer kettéhasítását NATO-tagokra az egyik oldalon és a Kreml politikai játékterévé vált gyenge, periferikus nemzetekre a másikon.
De megijeszti-e Putyint az az Egyesült Államok, amely most nem akar harcolni Európában és az az Európa, amely képtelen háborút vívni?! Avagy megijesztik-e a Kreml-t a Nyugat belengetett szankciói, miközben az EU gázimportjának 42 százaléka Oroszországból jön és miközben a nyugati politikusok rettegnek attól, hogy saját választóikat recesszióval kelljen szembesíteniük? A világgazdasági károk akkora csapást vihetnének be Biden elnöknek és a demokrata pártnak, hogy el is felejthetik a 2022 őszi félidős kongresszusi és a 2024-es elnökválasztási reményeiket.
Az eurázsiai tengely
A Nyugat politikai nyomásának növekedése ráadásul még közelebb tolja egymáshoz Moszkvát és Pekinget. A Kreml által kiváltott katonai válság Hszi Csin-ping elnök előnyére válik, mivel elvonja Washington figyelmét a tajvani kérdésről. De ha megindulnak az orosz csapatok, akkor az nagy valószínűséggel kiválthatja a tajvani konfliktus belobbanását is.
A Peking és Moszkva között erősödő kapcsolatok egyre komolyabb kihívást jelentenek az Egyesült Államok által vezetett szövetség dominanciájára. Márpedig – 2019 novembere óta először – Putyin és Hszi február 4-én találkozik a Pekingi Olimpia megnyitóján, ahol aztán széleskörű megbeszélésre is sor kerül.
Kína és Oroszország között átfogó stratégiai partneri kapcsolat áll fenn, ám hivatalos szövetségben nem állnak egymással.
Közös hadgyakorlatok sora
A két állam az elmúlt évben két közös hadgyakorlatot tartott. Egyrészt augusztusban a Kína északnyugati részén fekvő Ninghszia-Huj Autonóm Területen közös terrorellenes földi- és légi hadgyakorlatot bonyolítottak le.
Másrészt Oroszország és Kína október 14. és 17. között hajtott végre haditengerészeti gyakorlatot a Japán-tengeren, alig leplezetten az AUKUS-szerződésre adott válaszként. A tíz orosz és kínai hadihajóból álló raj áthajózott Japán két legnagyobb szigete, a Hokkaidó és a Honsú közötti tengerszoroson.
Ez volt az első alkalom, hogy kínai és orosz hadihajók hajóztak keresztül a Cugaru-csatornán, amely a Japán-tengert köti össze a Csendes-óceánnal, és hivatalosan nemzetközi vizeknek számít. Moszkva egyre inkább tudatában van annak, hogy csendes-óceáni flottájának képességei fokozatosan elmaradnak a kínai haditengerészetéi mögött.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter október 12-én jelentette ki a geopolitikailag egyre feszültebb térséggel kapcsolatban, hogy Tajvan a Kínai Népköztársaság elidegeníthetetlen része, "és ezt a világ legtöbb országa is így látja." Ennek kapcsán érdemes azonban kiemelni, hogy Moszkva a Dél-kínai-tenger határvitáival kapcsolatban továbbra sem akarja egyik fél pártját sem fogni.
A tengely föllazítása
Az eurázsiai tengely aláásásához a Fehér Háznak meg kellene gyengítenie Moszkva elkötelezettségét Peking és Teherán irányába. Ez azonban eddig nem sikerült, éppen ellenkezőleg.
Holott Henry Kissinger, az amerikai geopolitika doyenje éppen ezt javasolta Donald Trumpnak 2018 nyarán, a finnországi tárgyalásai előtt. Mint ismeretes, Kissinger nemzetbiztonsági tanácsadóként 1971-ben Kínát választotta le a Szovjetunióról, Trumpnak pedig újra az eurázsiai tengely megtörésére tett javaslatot, de most Moszkvának tett engedményekkel.
Wess Mitchell, aki Trump alatt volt a külügyminisztérium Európáért és Eurázsiáért felelős helyettes államtitkára, tavaly szintén a tengely megbontására tett javaslatot, mondván, egy kétfrontos háború Moszkva és Peking ellen "valószínűleg meghaladná" az amerikai hadsereg képességeit.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Az Alteo rendkívüli osztalékot fizet.
