„Az ukrajnai orosz invázió esélye 70 és 90 százalék között van”, Küszöbön a háború: három nyomós ok, amiért Putyin lerohanhatja Ukrajnát, Nagy a baj: mindjárt kitör a háború Ukrajna és Oroszország között – az elmúlt napokban sorra jelentek meg cikkek ilyen hangzatos címekkel az ukrán válságról, itthon és külföldön egyaránt. A 24.hu-nak nyilatkozó volt ukrán infrastrukturális miniszter, Volodimir Omeljan szerint az oroszok meg sem állnak majd Ukrajnában, hanem „addig nyomulnak előre, amíg valaki meg nem állítja őket.”
Az ilyen hírek hallatán összébb húzzuk magunkat, borús érzések lesznek úrrá rajtunk, és már-már azt találgatjuk, mikor tűnnek fel az orosz tankok Záhony határában.
Persze nem akarjuk elviccelni a dolgot, hiszen az orosz-ukrán válság hatalmas feszültséget hozott a térségbe, amely akár még nekünk is fájhat.
De vajon reális forgatókönyv, hogy az orosz hadsereg keresztülvágtat Ukrajnán, és meg sem áll Bécsig?
Mielőtt válaszolnánk erre, nézzük meg, hogyan fest a konfliktus a világ különböző pontjairól.
Kijevi kilátás
Ukrajna nincs könnyű helyzetben, ha önálló, határait tekintve sérthetetlen és döntéseiben független államként definiálja magát. A közelmúltban kénytelen volt eltűrni, hogy a Kreml lecsippentette a Krím-félszigetet, „hibrid” háborút folytatott Kelet-Ukrajnában, és ezzel aláásta az ország területi integritását.
Kijevből nézve
Putyin joggal tűnik agresszornak, aki úgy játszadozik a határokkal, ahogy épp kedve és érdeke kívánja. Ebből a szempontból érthető, hogy az ukrán vezetés szívesen bújna be egy katonai szövetség, nevezetesen a NATO védőszárnyai alá.
Van ennek realitása? Nincs. Oroszország ezt soha nem fogadná el, és az ukránok is megosztottak: csak alig több mint felük támogatna egy ilyen lépést. Nem véletlen, hiszen a két országot kulturálisan és történelmileg még mindig több dolog köti össze, mint amennyi elválasztja.
Washingtoni kilátás
Az Egyesült Államok kényelmes helyzetben van, hiszen bármekkora robbanás lesz Kelet-Európában, az Washingtonból csak távoli pukkanásnak fog hallatszani. Mivel semmiféle veszély nem fenyegeti,
könnyedén sakkozhat térségünkben, adhat ki dörgedelmes nyilatkozatokat, és küldhet F15-öseket a Baltikumba.
Az általa domimált NATO-nak nincs cselekvési kényszere, hiszen Ukrajna nem tagja a szövetségnek, és még alkalma is nyílik egy kis önfényezésre. Az amerikai hadiipari cégeknél pedig csörög a kassza, hiszen garmadával szállíthatják a fegyvereket a térségbe.
És persze vannak egyéb gazdasági érdekek is: míg az USA egyre több LNG-t (cseppfolyósított földgázt) szállíthat Európába, Oroszország bukhatja az Északi Áramlat 2 engedélyezését.
Moszkvai kilátás
Mi sem aludnánk nyugodtan az orosz vezetés helyében. A Kreml ablakaiból azt látjuk, hogy nyugati határainknál, közel és távol masszív fegyverkezés folyik: egy konkurens – vagy ha úgy vesszük, ellenséges – katonai szövetség terjeszkedik, szállítja a fegyvereket, fejleszti katonai bázisait. A NATO defenzív szövetségnek mondja magát, de a fegyverkezés ténye aligha megnyugtató.
A legfontosabb szomszéd,
Ukrajna esetleges NATO-tagsága az utolsó csepp lenne a pohárban, és Moszkvából nézve alapvető fenyegetést jelentene Oroszország biztonságára – épp ezért megengedhetetlen.
És akkor képzeljük el egy pillanatra, milyen arcot vágott volna anno Reagan-elnök, ha Mexikó bejelentette volna belépését a Varsói Szerződésbe. Vajon egy vagy két óra múlva tűntek volna fel az Air Force gépei Mexikóváros felett, hogy „garantálják a békét és stabilitást”? És ugye tudjuk, milyen közel voltunk a világégéshez, amikor a Szovjetunió rakétákat telepített Kubába?
Tehát akkor?
Ukrajnában túl sok érdek ütközik, amiket nem lehet egyidejűleg kielégíteni. Valakinek engednie kell.
Elképzelhető, hogy Oroszország „a béke és stabilitás jegyében” bevonul majd Kelet-Ukrajnába, a vitatott térségekbe. Ez szimbolikus üzenet lenne a Nyugatnak: túlléptetek egy határt.
Az viszont valószínűtlen – ahogy erre például Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő is utalt –, hogy az orosz csapatok lerohanják Ukrajnát, az pedig gyakorlatilag kizárt, hogy tovább nyomuljanak Európa irányába.
Miért? A többi közt azért,
mert a háború drága, elszigetelné Oroszországot, és brutális szankciókhoz vezetne. Mindez gallyra vágná az orosz gazdaságot, és aláásná Putyin hatalmát.
Nyilvánvaló, hogy egy kiterjedt háború öngyilkos húzás lenne az orosz elnöktől – akkor meg miért tenne ilyet?
Remélhetőleg tehát minden marad a szájkarate szintjén, és Kijev, Moszkva és a NATO is lenyugszik. Kinek hiányzik egy háború? Az ukrán és az orosz átlagembereknek biztosan nem. Ezt véssék agyukba a döntéshozók, mielőtt felveszik a telefont.
Az elmúlt időszakban ismét a figyelem középpontjába került az arany, mint jegybanki tartalékeszköz, a stabilitás szimbóluma. 
