A pakisztáni hadsereg főnökét, Asim Munirt Trump elnök szerdán ebéden fogadta a Fehér Házban. Munir hadseregtábornok lett ezzel az első hivatalban lévő vezérkari főnök, aki személyesen találkozott egy hivatalban lévő amerikai elnökkel. Ez egyben az első alkalom is, hogy a pakisztáni hadsereg hivatalban lévő vezetőjét hivatalosan fogadták ilyen szinten, anélkül, hogy politikai tisztséget viselne, vagy hadiállapotban kormányozna.
A példátlan esemény arra utal, hogy a Trump-kormányzat igyekszik rendezni a viszonyát Iszlámábáddal. Pakisztán és Washington kapcsolatai az elmúlt években megromlottak, mivel az Egyesült Államok szélesebb együttműködésre törekedett Indiával, hogy így lépjen fel Kína ellen az Indo-csendes-óceáni térségben.
Az ebéd időzítése nem véletlen. A 255 millió lakosú Pakisztán, amely 909 kilométeres határral bír Iránnal, kritikus szereplője lenne egy Iránnal való bármilyen szélesebb körű konfliktusnak, mivel bármelyik fél számára az utánpótlás és a fegyverek lehetséges kikötője. Pakisztán és Kína egyre szorosabb kapcsolatai pedig arra késztettek néhány Irán-figyelőt, hogy arra figyelmeztessenek: Peking arra használhatja Pakisztán területét, hogy az Egyesült Államokkal és Izraellel való hosszabb távú konfliktus esetén erőforrásokat juttasson Teheránba.
Fotó: Depositphotos
A háttérben örökké a katonaság rajzolódik ki
Trump természetesen tudta, hogy nem akármilyen ország vezérkari főnökét fogadja. A pakisztáni hadsereg az ország 1947-es magalapítása óta eltelt időszak mintegy felében kormányozta a Pakisztáni Iszlám Köztársaságot. Valójában nehéz lenne tagadni, hogy az országban a valódi hatalom birtokosa a hadsereg. Amikor Ajub Hán tábornok 1958-ban katonai hatalomátvételt hajtott végre, azután 3 évtizeden keresztül a hadsereg közvetlenül uralta az országot, az azt követő időszakban pedig a háttérből – mint ahogyan jelenleg is.
1958 után a hadsereg kiterjesztette csápjait a gazdaság összes szegmensére, legyen az az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatóipar. Az ország földterületének 12 százaléka a hadsereg tulajdonában van. A főtisztek többsége dollármilliomos – egyesek milliárdosok – lettek.
Pakisztán kapcsolata az Egyesült Államokkal az 1947-es függetlenségig nyúlik vissza, majd a hidegháború idején Washingtonhoz csatlakozott. Afganisztán szovjet megszállása után Pakisztán támogatta az Egyesült Államok ottani célkitűzéseit, és a két ország szorosan együttműködött a mudzsahedek támogatásában, ami végül arra kényszerítette Moszkvát, hogy kivonja csapatait.
Pakisztán és Irán kapcsolata
Az eszkalálódó izraeli-iráni konfliktus messzemenő biztonsági, geopolitikai és gazdasági következményekkel jár Irán szomszédja, Pakisztán számára. Hétfőn pakisztáni tisztviselők bejelentették, hogy több határátkelőt Iránnal máris lezártak határozatlan időre.
A túlnyomórészt szunnita Pakisztán és a síita többségű Irán közötti kapcsolat összetett, a határon átnyúló régiót a pakisztáni állam ellen függetlenségi háborút vívó beludzs szeparatisták támadásai érintik. A Beludzsisztán Felszabadítási Hadsereg (BLA) azzal vádolja a pakisztáni központi kormányt, hogy tisztességtelenül szipolyozza ki a régió természeti erőforrásait.
A BLA évtizedek óta támadásokat intéz a kormány, a fegyveres erők, sőt a régióban lévő kínai érdekeltségek ellen is. A tartományban található a stratégiai fontosságú Gwadar kikötő is, a 62 milliárd dollár értékű kínai-pakisztáni gazdasági folyosó (CPEC) központi eleme, amely összeköti Nyugat-Kínát az Arab-tengerrel.
Az izraeli-iráni konfliktus pedig veszélyes fordulópontot jelent nemcsak a közel-keleti geopolitika, hanem Pakisztán számára is, és bizony Iszlámábád számára a nyugtalanító következmények mindenek, csak nem távoliak.
Pakisztánra, mint olyan országra, amely szoros kapcsolatokat ápol az Öböl menti kulcsfontosságú szövetségesekkel és bonyolultakat Iránnal, nagy nyomás nehezedik majd, hogy megőrizze a semlegességét, miközben megvédi a stratégiai érdekeit. Trump elnök kemény fellépése és az amerikai erők összevonása a térségben ugyanis felerősített egy totális háborútól való félelmet.
A fokozódó konfliktus és a teheráni iszlamista rezsim esetleges összeomlása komoly biztonsági következményekkel járhat Pakisztán számára. A beludzsisztáni szeparatista támadások hatással lehetnek Pakisztán határbiztonságára és belső stabilitására is, ami kihívás elé állíthatja az amúgy is feszült biztonsági apparátust. Egy teheráni rezsim-összeomlás autonómiaigényeket válthat ki, ami felbátorítja a pakisztáni beludzsokat. Irán és Pakisztán ráadásul a múltban már többször is összeveszett ebben a kérdésben.
Az egészen bizonyos, hogy most Iszlámábádnak meg kell erősítenie a határőrizetet, és óvatosan kell egyensúlyoznia a bűnüldözés és a Teheránnal szembeni diplomáciai érzékenység között. Pakisztán pontosan tisztában van azzal, hogy a status quo bármilyen megváltoztatása problémás lesz, és egy meggyengült teheráni rezsim biztonsági kihívást is jelentene.
Gazdasági hatások
Az Izrael és Irán közötti konfliktus eszkalálódása miatt ismét előtérbe került a Hormuzi-szoros – az Omán és Irán közötti stratégiai fontosságú vízi útvonal, amely összeköti a Perzsa-öblöt az Ománi-öböllel és az Arab-tengerrel – biztonsága. Egy szélesebb körű konfliktus a Közel-Keleten, különösen a Hormuzi-szoros körül, megzavarhatja a globális olajellátást, és ugrásszerűen feljebb viheti az árakat.
A rogyadozó pakisztáni gazdaságra mindez súlyos következményekkel járna. Pakisztán már most is küzd az inflációval, a valuta folyamatos leértékelődésével és az energiahiánnyal.
A háború következtében az emelkedő üzemanyagárak megzavarhatják a piacokat és a kulcsfontosságú ágazatokat, például az áramtermelés, a közlekedés és a mezőgazdaság működését, ami elmélyítheti a költségvetési válságot és további terhet róhat a kiszolgáltatott háztartásokra.
Hogy Irán képes-e blokkolni a Hormuzi-szorost, vagy sem, azt még nem tudjuk – de az bizonyos, hogy az erre irányuló katonai lépések az egész régiót belerángatnák a konfliktusba. Ez mindenekelőtt vonatkozna az Öböl-menti Együttműködési Tanácsra, amelynek tagjai Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek.
Szektariánus feszültségek
Pakisztánban – egy túlnyomórészt szunnita muzulmán országban, ahol a síita muzulmánok a lakosság mintegy 15-20 százalékát teszik ki – a szektariánus feszültségek potenciális továbbterjedésével kellene szembenéznie, és az országban megújulhat a propaganda, a célzott erőszak és a proxi felforgató tevékenységek.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Hogyan fektessünk be bizonytalan időkben? Óvatosan is lehet építkezni!
