A héten több internetes hírportál is szenzációs jelentést tett közzé a Dél-Kaukázusról, amely szerint az Egyesült Államok kész átvenni a Zangezur-folyosó igazgatását, és ezzel potenciálisan megoldani az Azerbajdzsán és Örményország közötti egyik legvitatottabb kérdést. A szóban forgó folyosó egy olyan javasolt szárazföldi útvonalra utal, amely Azerbajdzsánt és annak exklávéját, Nahicsevánt kötné össze örmény területen keresztül.
Jereván ragaszkodik ahhoz, hogy az útnak a területén áthaladó szakasza továbbra is az ellenőrzése alatt marad, míg Azerbajdzsán azzal érvel, hogy az útvonalnak teljes mértékben területen kívülinek („extraterritorálisnak”) kell lennie. Oroszország már régóta szemmel tartja ezt a kérdést, és biztonsági szolgálatát, az FSZB-t tekintették korábban a folyosó irányításának valószínűsíthető külső hatóságának.
Ha megerősítik, az új amerikai javaslat az egész vitát más szintre helyezné át. Sok elemző szerint nem véletlen, hogy ez a téma most – az Azerbajdzsán és Oroszország közötti példátlan feszültségek közepette – újra előkerült.
Az elmúlt napokban az orosz különleges erők által Jekatyerinburgban megölt két azerbajdzsáni származású személy, több más személy durva letartóztatása és a kínzásokról szóló jelentések felháborodást váltottak ki Bakuban.
A kétoldalú kapcsolatokban ténylegesen új szakasz kezdődött. Azerbajdzsán lemondott minden tervezett állami szintű kapcsolatot Oroszországgal. A bakui hatóságok letartóztattak egy csoport orosz állampolgárt, köztük az állami tulajdonú Szputnyik médiaóriás szerkesztőit. Minden olyan koncertet és kulturális eseményt, amelyen orosz előadók szerepelnek, szintén töröltek.
Mi az a Zangezur-folyosó és miért fontos?
Azerbajdzsán számára a folyosó stratégiai jelentőségű, mivel megerősíti a belső területi összeköttetést, és közvetlen szárazföldi kapcsolatot teremt Törökországgal. Ez elmélyítené a türk államok közötti gazdasági és politikai integrációt.
Sok szakértő a folyosót a kelet-nyugati közlekedési útvonal kulcsfontosságú részének tekinti. Megkönnyítheti az Európa és Ázsia közötti kereskedelmet és tranzitforgalmat, felgyorsítva és egyszerűsítve a Közép-Ázsiából, a Kaszpi-tenger térségéből és Törökországból Európába irányuló áruszállítást. Ez növelné a régió tranzitpotenciálját.
Egy másik gyakori érv a Zangezur-folyosó mellett az, hogy lehetővé tenné az energiavezetékek, távközlési hálózatok és egyéb infrastrukturális projektek fejlesztését, ami hozzájárulna a régió energiabiztonságához és gazdasági fejlődéséhez.
Fotó: Geopolitical Monitor
Ugyanakkor a folyosó keresztezi a regionális hatalmak – például Oroszország, Irán és mások – érdekeit, ami stratégiai szempontból még jelentősebbé teszi.
Az út szerepel az Azerbajdzsán, Örményország és Oroszország által 2020. november 10-én aláírt tűzszüneti megállapodásban, amely véget vetett a Második Karabahi Háborúnak. A megállapodás a tranzitútvonal megnyitását írja elő, de az út státusza és az a kérdés, hogy ki fogja ellenőrizni az örmény szakaszt, továbbra is megoldatlan.
Azerbajdzsán ragaszkodik ahhoz, hogy a folyosónak „szabad és akadálytalan mozgással kell működnie Azerbajdzsán egyik részéből a másikba”, vám- és határellenőrzés nélkül.
Honnan származik az amerikai terv, és mit változtat meg?
A CaucasusWarReport nevű, jó hírű oldal az X-en arról számolt be, hogy az Egyesült Államok kidolgozott egy tervet a Zangezur-folyosóra. A poszt szerint a terv Donald Trump jelenlegi kormányzása alatt kezdett formálódni, és két célt követ: biztonsági garanciákat nyújt Bakunak és megőrzi Örményország szuverenitását.
Elemzők azonban azt állítják, hogy a tervet valójában még az előző amerikai elnök, Joe Biden idején dolgozták ki. E jelentések szerint a terv teljes mértékben kizárja Oroszországot a folyamatból, és azt javasolja, hogy a folyosó irányítását egy amerikai kereskedelmi logisztikai vállalatra bízzák.
A Zangezur-folyosót most már többnek kell tekinteni, mint egy regionális logisztikai projektnek. A dél-kaukázusi geopolitikai tájkép kulcsfontosságú elemévé vált.
Az amerikai terv, a kezdeményezés újjáélesztése a Trump-kormányzat alatt, valamint Örményország hivatalos tagadásának hiánya mind azt jelzik, hogy a folyosóról folytatott tárgyalások új szakaszba lépnek.
Az Azerbajdzsán és Oroszország közötti növekvő diplomáciai feszültségek is azt mutatják, hogy ez a kérdés túlmutat a közlekedésen, és a térségben a befolyásért folytatott szélesebb körű küzdelem része.
A Szultán megköszörüli a torkát
„Törökország elvárja, hogy a Baku és Jereván közötti esetleges békemegállapodás megfeleljen Azerbajdzsán jogos követeléseinek” – mondta Erdogan elnök az azerbajdzsáni kollégájával, Ilham Alijevvel folytatott megbeszélésén.
Törökország szorosan figyelemmel kíséri az Azerbajdzsán és Örményország közötti átfogó béketárgyalásokat – mondta Erdogan pénteken a Gazdasági Együttműködési Szervezet (ECO) csúcstalálkozójának margóján az azerbajdzsáni Khankendi városában tartott találkozón.
Jereván és Baku a 2020-as második karabahi háború után kezdett tárgyalásokat a békemegállapodásról és Azerbajdzsán 2023 szeptemberében szerzett teljes szuverenitást Karabah felett.
Az örmény játszma
Nikol Pasinjan örmény miniszterelnök a múlt hónapban történelmi látogatást tett Törökországban, ami az első hivatalos utazás volt egy örmény vezető részéről – eltekintve Serzs Szargszján elnök 2009-es törökországi futballmérkőzésén való részvételétől.
A török-örmény kapcsolatok normalizálása felé tett lépések, és különösen Pasinjan látogatása nem választható el a regionális kontextustól, mivel ez utóbbira akkor került sor, amikor Iránt – amely mind Törökország, mind Örményország szomszédja – izraeli légicsapások érték. Törökországhoz hasonlóan Örményországot is mélyen aggasztja a küszöbén kibontakozó, eszkalálódó feszültség.
Törökország és Örményország aggódik amiatt is, hogy az izraeli-iráni konfliktus átterjed a Dél-Kaukázusra. Az Iránnal szövetséges Örményország elítélte az izraeli csapásokat, míg Azerbajdzsán, amely szoros izraeli szövetséges, biztosította Teheránt, hogy nem fogja megengedni Tel-Avivnak, hogy területét Irán elleni műveletek indítására használja.
Mivel azonban Irán befolyása csökken, Oroszország pedig továbbra is Ukrajnával van elfoglalva, Törökország befolyása a Dél-Kaukázusban egyre növekszik. Ebben az összefüggésben Ankara a színfalak mögött azon dolgozik, hogy megakadályozza az Örményország és Azerbajdzsán közötti feszültségek kiújulását.
Ankara arra is serkenti Bakut, hogy írjon alá békemegállapodást Jerevánnal, mivel a Törökországnak Örményországgal való normalizálódásához vezető út a Baku és Jereván közötti békemegállapodáson keresztül vezet. A hírek szerint Pasinjan és Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök ebben a hónapban Dubajban találkozik, hogy tárgyaljanak erről a régóta várt békeszerződésről – amit Ankara üdvözöl.
Ebben az összefüggésben Örményország újrakalibrálja védelmi és külpolitikai megközelítését, hogy egyszerre érjen el gazdasági lehetőségeket és biztonságérzetének megerősödését. Törökország pontosan illeszkedik ebbe az új megközelítésbe. Örményország ténylegesen arra törekszik, hogy a Törökországgal való határnyitással megszüntesse a tengerparttal nem rendelkező („landlocked”) státuszát, a nyugati intézményekkel való stratégiai partnerségek révén elszakadjon Oroszország befolyási övezetétől, és megelőzze az izraeli-iráni feszültségek negatív hatásait a biztonságára és gazdaságára.
A korábbi normalizációs lépésekkel ellentétben ezúttal a jóakarat mellett a térségben fokozódó feszültségek is jelentős hajtóerőt jelentenek. Törökországhoz hasonlóan Örményországnak is kiegyensúlyozott politikával kell navigálnia az Izrael-Irán feszültségek okozta változékony környezetben – és ez a feladat igazán nehézzé válhat, ha a regionális feszültségek ismét fellángolnak. A közös aggodalmak és a Dél-Kaukázus stabilitásához fűződő közös érdek azonban kikövezheti az utat a normalizáció felé.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
