Ha országosan nézzük, csaknem holtversenyben van az elnöki posztért folyó versenyben a republikánus Donald Trump és a demokratapárti Kamala Harris.
Fej fej mellett
Harris – aki a Joe Biden elnöksége alatti években a modernkori amerikai történelem egyik legnépszerűtlenebb alelnöke volt – kis előnyre tett szert Trumppal szemben, amikor július végén gyakorlatilag átvette az elnökjelöltséget a mentális állapotának romlása miatt visszalépő Joe Bidentől.
Az előnyt augusztusban és szeptemberben néhány százalékpontra növelte, az elmúlt hetekben azonban egy százalékpontra csökkent a különbség közte és Trump között:
jelenleg a megkérdezettek 48 százaléka támogatja őt, 47 százaléka pedig a volt amerikai elnököt a BBC által idézett friss, összesített amerikai közvéleménykutatási adatok szerint.
Fotó: Depositphotos
A győzelem szempontjából a lényeg persze nem az, hogy országosan kit támogatnak többen, hanem az, hogy ki szerzi meg elegendő tagállam támogatását, azaz a győzelemhez minimálisan szükséges 270 elektori szavazatot. (Az elnököt a tagállamok küldöttei, az úgynevezett elektorok választják meg, az amerikaiak tehát hivatalosan rájuk szavaznak az alapján, hogy melyik jelöltet támogatják.)
Itt dől el a választás
A tagállamok által delegált elektorok száma alapvetően népességszámtól függ, és túlnyomó többségükben a „mindent visz-elv” érvényesül: az államban a szavazatok többségét megszerző jelölt viszi az összes elektori szavazatot.
Az 50 amerikai tagállam többsége hagyományosan vagy republikánus vagy demokratapárti irányba húz, esetükben szinte előre borítékolható a végeredmény (bár a meglepetéseket természetesen itt sem lehet teljesen kizárni).
A választás tehát azokban az államokban dől el, ahol mindkét jelöltnek reális esélye van a győzelemre. Ezek az úgynevezett csatatérállamok, amelyek jelenleg a következők: Pennsylvania (19 elektori szavazat), Georgia (16), Észak-Karolina (16), Michigan (15), Arizona (11), Wisconsin (10) és Nevada (6).
Az ABC News által összegzett közvéleménykutatási adatok szerint a hét csatatérállam közül háromban jelenleg Trump vezet: Arizonában mintegy 2, Georgiában és Észak-Karolinában pedig egy-egy százalékkal. Harris két államban, Michiganban és Wisconsinban áll az élen (kevesebb mint egy százalékkal), Pennsylvaniában és Nevadában pedig döntetlenre áll a verseny.
A különbségek azonban olyan kicsik – hívja fel a figyelmet a BBC –, hogy a közvélemény-kutatások átlaga alapján lehetetlen megmondani, hogy valójában ki vezet (a felmérések általában 3-4 százalékpontos hibahatárral kalkulálnak.)
Arizonában, Georgiában, Észak-Karolinában és Nevadában már több alkalommal volt változás az első helyen. Michiganban, Wisconsinban és Pennsylvaniában Harris vezetett augusztusban 2-3 százalékkal, azóta azonban csökkent az előnye, Pennsylvaniában pedig el is vesztette az első helyet.
Érdekesség, hogy utóbbi három állam 2016-ig demokratapárti fellegvár volt, akkor azonban Trump elhódította őket Hillary Clintonnal szemben. Joe Biden 2020-ban visszavette őket, és ha sikerülne megtartania Harrisnek e három államot, akkor nagy lépést tenne a győzelem felé.
Harris mindenesetre jobban teljesít Trumppal szemben, mint tette anno Biden, aki a visszalépése napján átlagosan csaknem öt százalékponttal volt lemaradva a csatatérállamokban.
Kérdés persze az is, hogy mennyire lehet bízni az előzetes közvélemény-kutatásokban: 2016-ban és 2020-ban például alábecsülték Trump támogatottságát – részben azért is, mert a republikánus politikus híveit nem volt könnyű bevonni a felmérésekbe.
Azóta azonban a közvéleménykutatók számos változást vezettek be a mérésekben, a 2022-es időközi választás pedig állítólag az egyik legsikeresebb volt az amerikai történelemben a kutatók szempontjából.
Mit mond a szakértő?
„Teljesen fej-fej mellett van a két jelölt (…) Megjósolhatatlan, hogy ki nyeri a választást” – mondta korábban mindezzel összhangban Yaro Patrice Amerika-szakértő lapcsoportunk, a Klasszis Média műsorában, a Klasszis Podcastban.
Hozzátette: ha mindenáron tippelnie kellene, akkor kicsit esélyesebbnek tartja Harrist, de „a vagyonomat nem tenném fel szívesen erre.” Megemlítette, hogy egy amerikai professzor, Allan Lichtman – aki 1984 óta minden elnökválasztás eredményét sikeresen megjósolta egy különleges modell segítségével – szintén Harrist jelezte győztesnek.
Patrice is kiemelte, hogy a választás fókusza most a csatatérállamokra korlátozódik – gyakorlatilag ezekben fog eldőlni a győzelem.
Szerinte a két párt támogatottsága a 2010-es évekre földrajzilag is kettészakadt: a nagyvárosok demokratapártiak, a kisvárosok és a vidék republikánusok. A nagyvárosokat körülvevő külvárosok pedig jelenleg kiegyenlítettek, „itt lesz a nagy csata.”
Szerinte az alapkérdés az, hogy „ki a változást ígérni tudó jelölt”. Az amerikaiak ugyanis elégedetlenek sok dologgal, többek között a gazdasággal – Trumpnak ebből a szempontból jelentős előnye volt Bidennel szemben a közvéleménykutatásokban, Harris-szel szemben viszont már jóval kisebb az előnye.
Ugyanakkor – tesszük hozzá – a volt elnök személye annyira megosztó, hogy a választás alapvetően Trump és „nem Trump” közötti döntésnek tűnik, amely során háttérbe szorulhatnak a választási ígéretek.
November 5-én persze nemcsak elnök-, hanem kongresszusi választás is lesz – a Képviselőház mellett a Szenátus egyharmadát is megválasztják az amerikaiak –, és ekkor tartják a tagállami választásokat is (polgármesterek, kormányzók, tagállami törvényhozás megválasztása). Azaz minden szempontból irányt választ az Egyesült Államok.
Érdekesség egyébként, hogy hétfőn a Klasszis Média stábja (nem reprezentatív) közvéleménykutatást végzett Budapest utcáin a témában. Az eredmény hasonló lett, mint a tengerentúlon: a megkérdezettek közül körülbelül ugyanannyian támogatták Harrist, mint Trumpot. (Videónkat kedden tesszük közzé.)
A miniszterelnök a Kossuth Rádió péntek reggeli műsorában beszélt először a keddi agresszióról. 
