John Swinney, Rhun ap Iorwerth és Michelle O'Neill a walesi fővárosban, Cardiffban tartott csúcstalálkozót, és memorandumot írt alá, amely leszögezi: mindhárom országnak joga van ahhoz, hogy maga döntsön saját jövőjéről. A dokumentum egyértelmű utalást tesz arra, hogy ha a három ország elszakad az Egyesült Királyságtól, akkor visszalép az Európai Unióba. „Nemzeteink jövője az Európai Unióhoz kötődik”, mivel a brit EU-tagság megszűnése (Brexit) „károkat okozott gazdaságainknak és korlátozta népeink lehetőségeit” – fogalmaz a memorandum.
A londoni kormányzati negyedre és általánosságban a brit fennhatóságra utalva a dokumentum leszögezi, hogy a „Westminster ideje a végéhez közeledik”. Anglia egyelőre nem reagált a bejelentésre. Korábban csak Skócia szeretetett volna függetlenedni, még az EU-ból való brit kilépés előtt, a 2014-es népszavazáson tettek erre kísérletet, de akkor a maradás mellett döntöttek. Most a skót kormány újra követeli az angol vezetéstől, hogy engedélyezzék számukra a referendumot a függetlenedésről.
Az 1707-es uniós törvények mondták ki először, hogy Anglia (illetve Wales) és Skócia királysága „Nagy-Britannia” néven egyesül egy királyságba. Az Egyesült Királyság kifejezést alkalmanként használták Nagy-Britannia szinonimájaként, de a hivatalos neve 1800-ig Nagy-Britannia volt. Az 1800-as törvények a következő évben egyesítették Nagy-Britannia és Írország királyságát, amelyek az Egyesült Királyságot, hivatalos nevén Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát megalkották. Ebből az államalakulatból 1921-ben vált ki Írország, amely 1949-ben nyerte el a teljes függetlenségét.
Nagy kérdés, hogy az egyes országrészek kiválása esetén vajon mi lenne Észak-Írország sorsa.
(MTI)
Visszautasította a működésével kapcsolatos politikai összefonódásra vonatkozó feltételezéseket a GB & Partners Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. 
