Amikor a kínai haderő rohamtempójú fejlesztéséről beszélünk, akkor hajlamosak vagyunk a legújabb, hipermodern eszközökre gondolni. Ötödik és talán hatodik generációs harci gépek, hiperszonikus eszközök, új repülőgéphordozók, tengeralattjárók, partraszállóhajók, rakéták, lopakodó drónok.
De az ukrajnai háborúból is megtanulhattuk a leckét, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a csilivili, előzetesen körülrajongott eszközök bizonyulnak a leghatékonyabbnak egy valós háborús helyzetben. Amikor egy százmillió dolláros légvédelmi radart egy kétezer dolláros, kínai webáruházakból beszerezhető alkatrészekből összeeszkábált drón lő ki, vagy amikor az orosz katonák mindenhonnan összeszedett motorokon érik el az ukrán állásokat, amelyekhez soktonnás páncélosokkal nem tudnak eljutni, akkor láthatjuk, hogy néha az egyszerűség egyben célszerűség is.
Elsőre tehát hiába hangzik kicsit megmosolyogtatóan, hogy a kínaiak az 1960-as években rendszeresített vadászgépekkel is készülhetnek Tajvant meg-, vagy ha úgy tetszik, visszahódítani, érdemes azért jobban elgondolkozni azon, hogy ezt miért tehetik.
Fotó: Wikimedia/USAF
Tény ugyanis, hogy hat, a Tajvani-szoroshoz közeli kínai légibázison március végén furcsa szerkezetek tűntek fel. A szovjet MiG-19-es alapján épült J-6-os vadászgépeket még az 1950-es években tervezték, majd 1962-ben állították szolgálatba, és egészen 1986-ig rendszeresítve is voltak a kínai légierőnél. Összesen több mint 4500 darab készült belőlük, és a vietnámi háborúban összemérhették képességeiket az amerikai F-4 Phantomokkal is. Ugyan már szinte szolgálatba állításuk idején is elavultnak számítottak, még az 1988-ban lezárult iraki-iráni háborúban is bevetettek ilyeneket – ráadásul mindkét oldalon.
A változatosság nem gyönyörködteti a légvédelmet
De mi köze mindennek a 21. századi hadviseléshez? Nos, úgy tűnik, hogy a kínaiak legalább kétszáz ilyen kiszolgált gépet alakítottak át pilóta nélküli üzemmódra, tehát tulajdonképpen drónná, és ezeket a Tajvani-szoroshoz közeli hat légibázisukra telepítették a Mitchell Institute for Aerospace Studies műholdfelvételek és más, nyilvánosan hozzáférhető információk alapján készült jelentése szerint.
Persze Tajvannak – és a konfliktusba adott esetben tajvani oldalon beavatkozó Egyesült Államoknak – modern légvédelme és légiereje van, amelynek önmagukban nem sok gondot okozna néhány 60-as évekbeli vadászgép semlegesítése. Csakhogy ezek a gépek nem önmagukban érkeznének.
Szakértők szerint a kínaiak úgy használnák fel ezeket a vadászgép-drónokat, hogy a támadás első szakaszában ezeket is az ellenséges célpontok felé küldenék, sok más eszközzel egyetemben. Kisebb drónok, ballisztikus rakéták, robotrepülőgépek, pilóta vezette gépek támadnának több hullámban az ellenséges légvédelem felé, amelyet megpróbálnának túlterhelni ezzel.
Az egyszerre érkező hiperszonikus (egy ballisztikus rakéta is így zuhan a célpont felé), szuperszonikus, gyorsabb és lassabb, „lopakodó” és hagyományos fenyegetések már a légvédelem szenzorait is leterhelnék. Ennyi különböző – és különböző típusú – fenyegetést már követni és priorizálni sem könnyű feladat, hát még ténylegesen semlegesíteni. Ha pedig ez mégis sikerülne, valószínűleg alaposan lefogyasztaná a légvédelmi eszközök mostanában különösen értékes készletét.
„Nagyon sok különböző dolog érkezne egyszerre. Légvédelmi rémálom lenne”
– fogalmaz Peter Leyton ausztrál katonai szakértő.
Nem puha célpontok
Ebben tehát jó szolgálatot tehetnek a drónná alakított J-6-osok. És azért azt se felejtsük el, hogy ezek a gépek mégiscsak nagyjából 1,5 Machra (körülbelül 1800 kilométer/óra) képes, szuperszonikus vadászgépek, amelyek közel 18 ezer méter magasságban is tudnak repülni, üresen is bő 5 tonnát nyomnak, de több száz kilónyi robbanóterhet tudnak magukkal vinni.
Fotó: Wikimedia/Alert5
És abban a korban készültek, amikor a légiharcnak még része volt a gépágyúval egymásra tüzelés, tehát elég strapabíró szerkezetek is. Egy ilyen „vasat” holmi olcsó elfogódrónokkal például nem lehet „leszedni”, minden bizonnyal komolyabb föld-levegő vagy levegő-levegő rakétákra lenne ehhez szükség.
A szakértők szerint Kína legalább 500 J-6-ost gépet alakított át, de azt nehéz megítélni, hogy még hány kiszolgált régi vadászgép állhat raktáron, amelyeket kisebb munkával fel lehet újítani, és alkalmassá lehet tenni erre az átalakításra.
(Reuters)
