Nagy nap volt a vasárnap az Egyesült Államokban, az elnök születésnapi tortájára ugyanis 80 gyertya kerülhetett fel, vagyis Donald Trump „aggastyánkorba” lépett. igaz, Trump még mindig fiatalabb, mint elődje, Joe Biden volt, aki az idén tölti be majd 83. életévét. A világ egyik legfontosabb szuperhatalmában öregemberek adják egymásnak a széket a Fehér Házban, így pedig mindenképpen érdemes beszélni arról, hogy mennyire lenne indokolt életkori korlátozásokat bevezetni a legfontosabb politikai tisztségek esetében világszerte.
Azok szerint, akik támogatnák a felső korhatár bevezetését, a kérdés nem az, hogy egy 80 év feletti politikus automatikusan alkalmatlan-e a feladatra, hanem az, hogy a világ legerősebb politikai tisztségei olyan mentális és fizikai terheléssel járnak, amely indokolttá tehet bizonyos korlátozásokat vagy legalább kötelező, független egészségügyi vizsgálatokat. Az Egészségügyi Világszervezet szerint az életkor a demencia legjelentősebb ismert kockázati tényezője, bár hangsúlyozza, hogy a betegség nem tekinthető az öregedés természetes velejárójának. A WHO adatai szerint világszerte több mint 55 millió ember él demenciával, és az esetek száma a társadalmak elöregedésével folyamatosan emelkedik.
Az életkor miatti aggodalmak a közvéleményben is megjelennek. Egy februári Reuters/Ipsos-felmérés szerint az amerikaiak 61 százaléka úgy vélte, Donald Trump az évek előrehaladtával kiszámíthatatlanabbá vált. Még a republikánus szavazók közel harmada is osztotta ezt a véleményt. A kutatásában a megkérdezettek mindössze 45 százaléka mondta azt, hogy Trumpot szellemileg élesnek és a kihívások kezelésére alkalmasnak tartja. Ez jelentős visszaesés a 2023 szeptemberében mért 54 százalékhoz képest.
Fotó: MTI/EPA/UPI pool/Bonnie Cash
Ugyanezen cikkből kiderült, az amerikaiak többsége úgy érzi, hogy az ország politikai vezetése általában véve is túl idős. A válaszadók 79 százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy a washingtoni választott tisztségviselők túl idősek ahhoz, hogy megfelelően képviseljék az amerikaiak többségét. Az amerikai Szenátus tagjainak átlagéletkora jelenleg mintegy 64 év, míg a képviselőházban ez 58 év körül alakul.
A fiatalabb politikusok iránti igény különösen a demokraták körében volt erős: például a párt szavazóinak 58 százaléka szerint a 75 éves Chuck Schumer szenátusi demokrata frakcióvezető már túl idős ahhoz, hogy kormányzati pozíciót töltsön be.
Nincs ilyen korlátozás, de lehetne
A felső korhatár ellenzői ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a kronológiai életkor önmagában rossz mérőszám. Két azonos korú ember fizikai és szellemi állapota jelentősen eltérhet, ezért szerintük diszkriminatív lenne pusztán az életkor alapján kizárni valakit a politikai versenyből.
Az Egyesült Államok alkotmánya jelenleg csak alsó korhatárt szab az elnöki tisztség betöltéséhez: az államfőnek legalább 35 évesnek kell lennie, felső korhatárt azonban nem határoz meg. A korlátozás ellenzői szerint a választók feladata eldönteni, hogy egy jelölt alkalmas-e a hivatal betöltésére, és ha a szavazók egy 80 éves politikusnak szavaznak bizalmat, azt jogi eszközökkel nem kellene felülírni. A vita így végső soron arról szól, hogy a demokráciákban elegendő garanciát jelent-e a választói akarat, vagy szükség van további korlátokra is.
Akadnak példák
A felső korhatár meghúzásának gondolata az Egyesült Államokban és Európában rendszeresen felmerül, ám a gyakorlatban rendkívül ritka jelenség világszinten is. A világ demokratikus államainak túlnyomó többsége meghatározza, legfeljebb milyen fiatalon lehet valaki államfő vagy parlamenti képviselő, arra azonban szinte sehol sem ad jogi választ, hogy létezik-e olyan életkor, amely fölött már túl nagynak számít a kockázat.
Bár Kínában nem választások útján kerülnek hatalomra az ország vezetői, a kommunista pártban hosszú időn át érvényesült az úgynevezett „hét fel, nyolc le”-elv, amely szerint a 67 éves vezetők még előléptethetők, a 68. életévüket betöltötteknek azonban vissza kell vonulniuk. Ez az informális szabály a politikai elit generációváltását volt hivatott biztosítani, bár Hszi Csin-ping elnök alatt jelentősen csökkent a jelentősége.
Az egyik legismertebb életkori korlátozás példája Iránból származik: az Őrök Tanácsa 2021-ben hivatalosan is 40 és 75 év közé szorította az elnökjelöltek életkorát, így a 75 évnél idősebb politikusok nem indulhatnak az ország legmagasabb tisztségéért.
Dzsibutiban hosszú ideig szintén létezett ilyen limit: az alkotmány értelmében 75 éves kor felett senki sem indulhatott az elnöki posztért. A szabályt azonban 2025-ben eltörölték, lehetővé téve a 77 éves Ismail Omar Guelleh államfő számára, hogy újabb mandátumért szálljon versenybe.
Emellett Nigériában például 2025-ben a parlament alsóháza egy olyan alkotmánymódosítási javaslatot is támogatott, amely 60 éves felső korhatárt vezetett volna be az elnök- és kormányzójelöltek számára, ám a kezdeményezés eddig nem emelkedett törvényerőre.
Mi a helyzet Magyarországon?
Ahogy arról a Privátbankár korábbi cikkében részletesebben is olvashattak, Magyarország rendkívül szűk körhöz csatlakozhat, miután hétfőn elfogadták azt az alaptörvény-módosítót, amely legfeljebb két ciklusban limitálná, hogy hányszor lehet valaki miniszterelnök Magyarországon, míg a köztársasági elnöki poszt esetében korábban is létezett hasonló korlátozás.
De mi legyen az életkori limitekkel? A miniszterelnöki pozíció esetében jelenleg itthon ilyen korlátozás nem létezik (kivéve nyilvánvalóan azt, hogy választójoggal rendelkeznie kell a mindenkori kormányfőnek, így legalább 18 évesnek kell lennie), viszont a köztársasági elnökséget csak 35 éven feletti emberek tölthetik be. Arról, hogy felső életkorbeli korlátozásokat hozzanak, egyelőre egyáltalán nincsen szó – feltehetőleg azért sem, mert a magyar politika legöregebbnek számító, közismert arcai mlg mindig messze járnak a Trump-, vagy éppen Biden-szintű öregkortól.
Kérdezték, válaszolt. 
