Miközben Vlagyimir Putyin aktívan próbálja megvalósítani véres terjeszkedési fantáziáit Ukrajnában, Donald Trump nyíltan kacérkodik Grönland és Kanada annektálásával, és ahhoz, hogy azt higgyük, hogy Hszi Csin-ping hosszú távon távol fogja tartani magát Tajvantól, jó adag optimizmusra (vagy naivitásra?) van szükség. A lista a végtelenségig bővíthető lenne. Az olyan országok, mint Azerbajdzsán, szintén egyre szemtelenebb terjeszkedési tervekre utaltak az elmúlt napokban.
Az imperializmus a 21. században állítólag a múlté volt, de 2025-ben úgy tűnik, újra divatba jön. Nem meglepő, hogy más, kisebb országok is aggódnak a világhatalmak viselkedése miatt. Például Norvégia.
Fotó: Wikipédia
Oslo összerezzen
Jonas Gahr Store norvég miniszterelnök a múlt héten kénytelen volt elővigyázatossági nyilatkozatot kiadni a különleges jogállású Spitzbergák-szigetcsoportról (norvégul Svalbard) Trump Grönlanddal kapcsolatos kijelentései nyomán: „Svalbard Norvégia, és Svalbard biztonságban van”.
Meglepő, hogy Gahr Store ilyen közvetlenül foglalkozik a kérdéssel, hiszen maga Trump semmit sem mondott a Svalbard-szigetekről. A norvégoknak azonban minden okuk megvan arra, hogy aggódjanak a leendő amerikai elnök Grönlanddal kapcsolatos kijelentései miatt. Bár a Svalbard-szigetcsoport jóval kisebb, mint Grönland, hasonló „tulajdonságokkal” rendelkezik. Nyersanyag-lelőhelyekkel bír, és mind katonai szempontból, mind pedig az Északi-sarkvidék kutatási helyszíneként stratégiailag értékes terület.
És nem csak az amerikaiaknak vannak ambícióik ezen a területen, amint azt legutóbbi nyilatkozataikkal is nyíltan hangsúlyozták. Mike Waltz, akit Trump a nemzetbiztonsági tanácsadói posztra jelölt, nyíltan nyilatkozott a Fox Newson: „Nem csak Grönlandról van szó. Hanem az egész Északi-sarkvidékről. Oroszország megpróbál királlyá válni ... az olajról és a gázról van szó. A nemzetbiztonságunkról van szó. A kritikus ásványi anyagokról van szó”.
Fotó: Wikipédia
A Kreml is érdeklődik
Hszi Csin-ping és különösen Vlagyimir Putyin hasonlóan vélekedik az Északi-sarkvidékről. Míg Kína elsősorban gazdasági okokból érdeklődik az Északi-sark környéke iránt, addig az oroszok a Nyugattal fennálló feszültségek miatt annak katonai jelentőségét helyezik előtérbe. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője a múlt héten Trump grönlandi megjegyzéseivel kapcsolatban így nyilatkozott: „Az Északi-sarkvidék is nemzeti érdekeink, stratégiai érdekeink övezetét képezi. Érdeklődéssel figyeljük a fejleményeket, de a sarkvidéki övezetben a béke és a stabilitás légkörének megőrzésére törekszünk”.
Nos, éppen ezek a kijelentések riasztják a skandinávokat és a finneket. Mert mi van akkor, ha a szuperhatalmak, az USA és Oroszország közös ügyet csinálnak, és fel akarják osztani egymás között az Északi-sarkvidéket és annak erőforrásait? Az orosz állami televízióban elhangzott nyilatkozatok azt mutatják, hogy ez az elmélet egyáltalán nem erőltetett.
Vlagyimir Szolovjov televíziós propagandista műsorában a vendégek nemrég nyíltan beszéltek arról az elképzelésről, hogy Trump esetleg hajlandó lenne felosztani Grönlandot Oroszországgal.
Fotó: Wikipédia
Andrej Guruljov, a Duma képviselője és az orosz hadsereg volt parancsnoka kifejtette, hogy Oroszországnak ugyanolyan erőfeszítéseket kellene tennie Grönland megszerzésére, mint az amerikaiaknak – adta hírül a „The Daily Beast”. Ha Trump kísérete felbukkanhat ott és tárgyalhat a vásárlásról vagy befolyásról, akkor Oroszországnak egyszerűen ugyanezt kellene tennie. Az, hogy a terület valójában Dániához tartozik, nyilvánvalóan csak mellékes szempont Guruljov megfontolásaiban: „Ha minden más kudarcot vall, megegyezhetünk Trumppal, és kettéoszthatjuk Grönlandot. Természetesen Dánia soha többé nem teszi oda a lábát”.
A skandináv politológusok aggódnak
Pontosan ez a nemtörődömség, ez a pimaszság mindkét oldalon, ami Norvégiában is aggodalomra ad okot. Tore Wig, az Oslói Egyetem norvég politológusa a Politico című amerikai magazinnak nyilatkozott a Spitzbergákkal kapcsolatban: „Aggódnunk kell amiatt, hogy a Svalbard az Északi-sarkvidékről folytatott tárgyalások során alku tárgya lehet”.
Trump nyilatkozatainak van egy másik veszélyes dimenziója is az Északi-sarkvidékkel kapcsolatban, de általában véve is: ha nem is legitimálják, de csökkentik a gátlási küszöböt a kisebb, gyengébb szereplők rovására az imperialista gondolatok előtt. Andreas Osthagen, az oslói Fridtjof Nansen Intézet politikai kutatója a Politicónak nyilatkozva kifejtette: „Pontosan ez az, ami ellen az USA és a nyugati vezetésű rend a 70-es évek vége vagy a 80-as évek óta érvel”.
Lehet, hogy Trump kijelentései közismertek és nem igazán komoly dicsekvések a saját stílusában, de a többi nagyhatalomra gyakorolt jelzésszerű hatása mindenképpen nagy, mert masszívan aláássa az USA és a Nyugat régóta fennálló pozícióját. Wig politológus elmagyarázza, hogy szerinte miért lehet hatástalan az összes nemzetközi szerződés, a nemzetközi jog és a nyugati államok sokéves együttműködése – ha Trump és társai mégis komolyan gondolják.
„Ha az Egyesült Államok nem tartja tiszteletben a nemzetközi szerződéseket – ahogy Trump a Grönlanddal kapcsolatos megjegyzéseiben is megmutatta –, akkor minden kockán forog.”
Még ha az elmúlt napokban ismét elcsendesedett is a kérdés, Trump retorikája elindíthatott valamit, ami messzemenő következményekkel járhat Skandináviára és egész Európára nézve. Valóban, a történelem már megmutatta a lehető legrosszabb módon, hogy mi történik, ha a nagyhatalmak közös ügyet kreálnak, és látszólagos egységben osztják fel a területeket.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Mérföldkőhöz érkezett az orosz gáz története 2025 elején, amikor leállt az utolsó Ukrajnán keresztül érkező szállítás is. Itt azonban még nincs vége. 
