„A világtörténelem legnagyobb olajbiznisze” – így méltatta a heroikus jelzőkkel amúgy sem fukarkodó amerikai elnök, Donald Trump a hétvégén bejelentett, Venezuelával kötött olajipari megállapodást.
Amerikai kontroll az olajkincs ötöde felett
Delcy Rodríguez, Venezuela ideiglenes elnöke – aki a korábbi elnök, az Egyesült Államok által idén januárban megbuktatott Nicolás Maduro alelnöke volt, mégis elnyerte a Trump-adminisztráció bizalmát – pedig történelmi megállapodásról beszélt, amely szerinte 100 milliárd dollárnyi befektetést és több mint 200 milliárd dollárnyi adóbevételt eredményez majd országának.
Ami a deal lényegét illeti, a North American Blue Energy Partners (NABEP) nevű cég 100 évre szóló koncessziót kap 17 venezuelai olajmező felett, amely 65 milliárd hordónyi nyersolajat rejt.
Ez elképesztően nagy mennyiség, az ország olajtartalékának több mint ötöde.
Fotó: MTI/EPA/EFE/Miguel Gutiérrez
A NABEP a második legnagyobb magánkézben lévő olajkitermelő Venezuelában az amerikai Chevron után. A megállapodás egyik kirívó pontja, hogy az amerikai kormánynak vétójoga lesz az igazgatótanácsi kinevezéseket illetően, az igazgatótanácsi tagok többségének pedig amerikai állampolgárnak kell lennie.
Azaz a vállalat gyakorlatilag amerikai irányítás alatt áll majd.
A NABEP anyavállalatában az amerikai védelmi minisztérium stratégiai tőkebefektetési hivatala 35 százalékos részesedést kap, az amerikai külügyminisztérium pedig jogosult lesz a társaság jelenlegi és jövőbeli termelésének 20 százalékát önköltségi áron megvásárolni, a fennmaradó 80 százalékra pedig elővásárlási joga lesz.
A gyarmatosítás lázálma
Mind Trump, mind Rodríguez azt állítja, hogy a megállapodás előnyös a saját országának, és az amerikai elnök szerint 2-3 éven belül profitot fog hozni. A szakértők azonban több szempontból is jóval szkeptikusabbak.
„Ez egy szörnyű megállapodás” – mondta a BBC-nek Elliott Abrams, Trump korábbi venezuelai és iráni különleges megbízottja. Szerinte Rodríguez „ingyen adta oda” a nemzeti olajvagyon több mint 20 százalékát. „Azt hiszem, hogy eleget tesz a Washingtonból érkező igényeknek.”
Abrams szerint a feltételek annyira egyoldalúak, hogy azok „a gyarmatosítás lázálmát” idézik.
Bár a kormányzó szocialista párt hivatalosan támogatta a megállapodást, a párton belül sokan – írja a brit lap – kapitulációnak tartják azt. Úgy érzik, hogy Rodríguez odaajándékozta „a régi ellenségnek” az ország legértékesebb vagyonelemét. A megállapodással Venezuela átadja az olaját és „ajtót nyit az Egyesült Államok újgyarmatosításának”, jelentette ki Rafael Ramírez, a PDVSA állami energiacég korábbi vezetője, egykori olajipari miniszter.
Számos elemző is bírálta az egyezményt, mert az „a gyarmatosítás és a zárt ajtók mögött született alkuk” korát idézi. A Financial Timesnak nyilatkozó iparági vezetők pedig arra is figyelmeztettek, hogy Venezuelában magasak a kitermelési költségek, és nehéz profitot elérni.
A NABEP-et egyébként az ország legmegosztóbb, politikailag beágyazott mágnása birtokolja. Alejandro Betancourt még Hugo Chávez korábbi szocialista elnök alatt gazdagodott meg, később azonban elmenekült az országból. Több európai országban is nyomozás folyt ellene pénzmosás gyanújával, de vádat nem emeltek ellene.
Vissza a Monroe-elvhez
A Fehér Ház a megállapodásról kiadott közleményében úgy fogalmazott, hogy „Trump-elnök visszaállította a Monroe-elvet” (az 1823-ban meghirdetett doktrína szerint „Amerika az amerikaiaké”), kiszorította „a külföldi ártalmas befolyást a közvetlen környezetünkből”, és bebiztosította azt, hogy ezen a féltekén „soha többé nem kérdőjelezik meg az amerikai dominanciát”.
A 17 említett olajmező közül sok korábban kínai vagy orosz cégek ellenőrzése alatt állt.
A Trump-adminisztráció azzal is védte az amerikai-venezuelai megállapodást, hogy az a „fojtogató Közel-Keletről” a nyugati féltekére helyezi át a globális energiapiacok geopolitikai centrumát.
A brit üzleti lap szerint a Fehér Házat frusztrálta, hogy kevés energiacég fektetett be Venezuelában Maduro eltávolítása óta. Az amerikai vállalatok közül csak a Chevron hajlandó befektetései növelésére: szerdai közlése szerint több mint kétszeresére növelné venezuelai olajtermelését és több mint 7 milliárd dollárt invesztál majd ottani érdekeltségeibe.(A többiek óvatossága mögött minden bizonnyal a korábbi szocialista kormányok kisajátítási gyakorlata áll.) Emellett még az olasz ENI és a spanyol Repsol készül a venezuelai termelés növelésére.
Az Egyesült Államok idén januárban döntötte meg önkényesen a Maduro-rendszert azáltal, hogy egy katonai akció keretében Caracasban elfogta, majd az Egyesült Államokba hurcolta az akkori venezuelai elnököt.
A Fehér Ház által „narkoterrorizmussal” vádolt Madurót bíróság elé állítják majd.
Trump már akkor jelezte, hogy az Egyesült Államok át kívánja venni az ellenőrzést a venezuelai olaj felett – a mostani deal mérföldkő a cél beteljesítésében.
Az USA latin-amerikai politikájáról többet az alábbi Klasszis Podcastból tudhat meg:
A Budapesti Értéktőzsde részvényindexe a mínusz 0,23 pontos nyitás után tovább csökkent hétfőn kora délutánig. 
