Valamire nagyon készülnek az amerikaiak Irán legjobban védett létesítménye ellen

Továbbra sem tudjuk pontosan, mekkora károkat okoztak az iráni nukleáris programnak az izraeli-amerikai csapások. Ugyan Donald Trump amerikai elnök többször is azt állította, hogy az végzetes károkat szenvedett, a szakértők bizonytalanok. (Az USA és Izrael szerint az iráni atomprogram katonai célokat szolgál, Irán szerint ez hazugság - a szerk.)  

Tény, hogy számos csapás érte a program olyan kulcsfontosságúnak tartott létesítményeit, mint a natanzi, a fordói vagy az iszfaháni kutató- és dúsítóüzemek. Az Egyesült Államok még egy korábban soha élesben nem használt fegyverét, a híres-hírhedt GBU-57 Massive Ordnance Penetrator (MOP) bunkerrobbantó bombát is bevetette Fordó ellen. De – mivel például sugárzást nem észleltek a kérdéses helyszíneken – valószínű, hogy Irán dúsítotturán-készletének nagy része megmaradt a támadások után is. Persze az jó kérdés, hogy milyen állapotban és mennyire hozzáférhető formában.

Azonban van egy létesítmény, amelyet sem Izrael a korábbi 12 napos háború során, sem a nukleáris létesítmények elleni 2025-ös csapások idején, sem az amerikai-izraeli erők a jelenleg zajló háború során nem támadtak: a Csákány-hegybe vájt bunkerrendszer. Ez a Zargosz-hegységben, a natanzi urándúsító közelében van, az angolul Pickaxe néven emlegetett hegy gyomrában.

Pontosan mi van itt? Nem tudjuk. Csak azt, hogy egy szigorúan védett, és feltehetően a nukleáris programhoz kapcsolódó létesítményről van szó. És azt, hogy az amerikai think tank, a CSIS egy friss jelentése szerint a műholdfelvételek azt mutatják: olyan lázas aktivitás zajlik a környékén, „mint még a létesítmény történetében soha”.

A jelek szerint a Csákány-hegynél immár nem egyszerű földmunkák folynak, hanem valamilyen föld alatti építkezés, közben pedig további munkálatok zajlanak a létesítmény további külső megerősítésének érdekében.

Megint le kell szögezni, nem tudjuk, mit csinálnak itt az irániak, de nem kell hozzá nagy fantázia, hogy elképzeljük, a natanzi – korábban több-kevesebb sikerrel már megtámadott – létesítmény funkcióinak egy részét veheti át ez a komplexum. A CSIS mindenesetre csak úgy fogalmazott, az itt zajló tevékenység

„gyanús”.

Oda csapnak, ahova köll?

Véleményüket, úgy tűnik, osztja az amerikai kormányzat, és maga Donald Trump is. Szerdán az amerikai elnök a republikánusok félidős választási gyűlésén így fogalmazott:

„Észrevettük, hogy van egy kis tevékenység a Csákány környékén. Azt tanácsolnám Iránnak, hogy ne próbáljon semmit simlizni, mert nagyon keményen le fogunk csapni rájuk.”

Igen ám, de egy ilyen fenyegetésnek akkor van igazi foganatja, ha be is lehet váltani. És ez ebben az esetben egyáltalán nem biztos. Mint láthattuk, Irán másik három nagy nukleáris létesítményére már „nagyon keményen” lecsapott az amerikai haderő. A korábban szinte érinthetetlennek tartó Fordónál például a szellőzőaknákat vették célba, amelyeket egyenként hat darab, nagy pontossággal ledobott MOP-pal támadtak. A cél az volt, hogy minden egyes bomba az előző által hagyott bombatölcsérben egyre mélyebbre hatoljon, végül pedig elérje a mélyen a föld alatt kiépített csarnokokat.

De sikerült? – tehetnénk fel a klasszikus kérdést. Az elemzők konszenzusa valami olyasmi, hogy nagy károkat okoztak az amerikai bombák, de messze nem tudták elpusztítani a teljes létesítményt.

Az iráni drón- és rakétaprogram föld alatti raktárai és gyártóegységei ellen indított csapások sem jártak átütő sikerrel, ahogy az a háború jelenlegi állásából is látszik, ugyanis Irán hosszú hónapok után is képes csapásokat indítani.

A Csákány-hegyben található létesítmény pedig még nagyobb kihívást jelent Fordónál is. Maga a hegy tulajdonképpen egy gránittömb, a valódi célpontot jelentő helyiségek pedig a becslések szerint 50-100 méter mélyen is lehetnek. Ráadásul ha oldalirányban fúrtak be a hegy alá, akkor bizonyos részek felett függőlegesen még ennél is sokkal vastagabb szikla- és földréteg lehet.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ahogy az amerikaiak biztosan igyekeztek tanulni a korábbi támadások tapasztalataiból, úgy az irániak is tehettek lépéseket afelé, hogy a napvilágra került gyenge pontokat megerősítsék.

Nagy munkában vannak a bombatesztelők

Úgy tűnik azonban, hogy ez nem tántorítja el az amerikai tervezőket. A CNN cikke szerint ugyanis nagyon érdekes tevékenység zajlik az amerikai haderő egyik kísérleti telepén, az új-mexikói White Sands Missile Range (WSMR) területén (itt robbantották fel egyébként az első kísérleti atombombát is 1945-ben).

A lap által bemutatott szerződések szerint a Pentagon alá tartozó obskúrus védelmi ügynökség, a Defense Threat Reduction Agency (DTRA) égisze alatt építési, helyreállítási munkákat rendeltek meg az elmúlt hónapokban a gyakorlóterepen. A munkák föld alatti betonszerkezetek építését, karbantartását és helyreállítását foglalják magukban.

We reviewed satellite imagery showing work at a remote DTRA/STRATCOM test site that coincided with this contracting action, but we couldn’t confirm its purpose.

The Pentagon didn’t respond to our questions regarding the test, and we couldn’t independently confirm it occurred. pic.twitter.com/k8zyvqWy56

— Davis Winkie (@davis_winkie) September 9, 2026

A WSMR volt az egyik olyan hely, ahol korábban alaposan tesztelték a MOP képességeit, és az itt található dombok-hegyek a Csákány-hegyhez hasonlatos gránitból épülnek fel. Az amerikai haderő közben dolgozik a MOP utódjának szánt fegyveren is, amely még mélyebben fekvő célpontok ellen is hatékony lehet.

A CNN által kielemzett műholdképek alapján a WSMR területén tavasszal egyértelműen folyt valamilyen föld alatti munka, de ennek pontos jellegéről nem sikerült többet kideríteni.

Three sub-sites operated by the Defense Threat Reduction Agency (DTRA) stand out: SHIST, ALT SHIST, and the Capitol Peak Hard Target Defeat Test Bed. All three are underground facilities built for the purpose of testing munitions. 4/10 pic.twitter.com/3mRgPO8ET9

— Fabian Hinz (@fab_hinz) June 25, 2025

A The War Zone portálnak nyilatkozó Gary Stradling, egy már nyugdíjas tudós, aki korábban az energiaügyi minisztériumnak dolgozott, azt mondta, hogy a White Sands gyakorlóterepen nagy alapossággal igyekeztek modellezni az iráni föld alatti létesítmények szerkezetét, és a védelmi minisztérium nagyon sok szigorúan titkos kísérletet végzett el itt.

„Ez nagyon bonyolult munka. Nem véletlenszerű, alkalmi próbálkozás. Igazi szakértők végzik a munkát. Alapos, technikai, mérhető munkát, amelynek célja, hogy a haderőnek ilyen típusú hadviselési képességeket biztosítsanak”

– fogalmazott.

Nem tudjuk, hogy ez a kemény munka milyen eredményeket hozott, esetleg fog hozni a közeljövőben. Az biztos viszont, hogy amennyiben az amerikai haderő kidolgozott valamilyen módszert arra, hogy a Csákány-hegy alatti iráni létesítményt szárazföldi csapatok bevetése nélkül megsemmisítsék vagy legalábbis súlyosan károsítsák, az megint változtatna egyet az iráni-amerikai(-izraeli) háborúban kialakult erőegyensúlyon. És ha van ilyen képessége az amerikaiaknak, akkor a patthelyzet miatt egyre frusztráltabb, a félidős választások közeledtével egyre inkább „eredménykényszer” nyomása alatt álló Trump valószínűleg nem fog sokat habozni a támadási parancs kiadásával.