Az Egyesült Államok átmeneti időre felfüggeszti a Hormuzi-szoros hajóforgalmának biztosítására indított műveletet – jelentette be váratlanul Donald Trump amerikai idő szerint kedd este.
Itt a vége?
„Óriási előrelépés történt egy teljes és végleges megállapodás felé Irán képviselőivel, egyetértettük abban, hogy miközben a blokád teljes mértékben fennmarad, addig a Szabadság Projekt (a hajók mozgásának biztosítása a Hormuzi-szoroson keresztül) rövid időre szünetel, hogy meglássuk a megállapodás véglegesíthető és aláírható-e” – írta Donald Trump közösségi oldalán.
Az amerikai elnök közlése annyiban mindenképp meglepő volt, hogy mindössze két nappal korábban, vasárnap jelentette be a művelet megindítását, hétfői hatállyal.
Trump persze a tőle amúgy nem szokatlan fordulatot is próbálta úgy becsomagolni, hogy az sikerként tűnjön fel – és nemcsak a béketárgyalásokon elért „óriási előrelépésről”, hanem az Irán felett korábban aratott „amerikai katonai sikerekről” is beszélt.
Fotó: MTI/EPA/CNP pool/Aaron Schwartz
Egyúttal jelezte, hogy az Irán elleni amerikai blokádot fenntartják a szorosban, a gazdasági nyomásgyakorlás részeként.
Marco Rubio amerikai külügyminiszter keddi sajtótájékoztatóján, néhány órával korábban már egyenesen arról beszélt:
„az Epic Fury művelet” (Washingtonban így nevezik az Irán ellen Izraellel közösen, február végén indított katonai műveletet, lényegében háborút) véget ért a tűzszünet életbe lépése (április 7.) után valamikor, „vagy hasonló”. „Elértük a művelet célját”, tette hozzá.
Majd megjegyezte azt is, hogy az amerikai prioritás mostantól az, hogy segítsenek a hajóknak átjutni a Hormuzi-szoroson – ami ellentmondani látszik Trump bejelentésének.
Akkor tényleg véget ért a háború, és mi áll az amerikai fordulat (?) hátterében?
Van tűzszünet, meg nincs is
A Fehér Ház szempontjából az, hogy ragaszkodik a hadműveletek befejezetté nyilvánításához, egy újabb „retorikai manőver” – ennek célja, hogy a múlt részeként láttassa azt a háborút, amely Trump elnök legnagyobb politikai válságát generálta, summázta a történéseket az általában jól értesült New York Times.
A háború végének a bejelentése azonban még nem jelenti azt, hogy az valóban véget is ért. A tűzszünet és a hangzatos nyilatkozatok ellenére ugyanis „a rakéták röpülnek”, a harci cselekmények a fegyvernyugvás idején sem szűntek meg teljesen, és mindkét fél továbbra is azt állítja, hogy kontrollálja a forgalmat a szorosban.
Az amerikai hadsereg kedden például azt közölte, hogy a tűzszünet életbe lépése óta eltelt csaknem egy hónapban Irán több mint 10 alkalommal támadta meg az erőiket. Ezek a támadások azonban nem érték el azt a határt, amely egy „nagy katonai művelet” újraindítására ösztönözték volna Washingtont.
Az, hogy ez a határ hol húzódik, „politikai döntés”, méghozzá nyilvánvalóan Trump döntése. Az amerikai elnök kedden az erre vonatkozó kérdésre – hol is van ez a határ? – csak annyit mondott: „majd megtudják, mert majd elmondom.” Szerinte Irán tudja, hogy mit tehet meg, és mit nem.
Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter pedig kedd reggel arról beszélt, hogy a hajók átkelésében nyújtandó (?) amerikai segítséget a Hormuzi-szorosnál teljesen külön akcióként kell kezelni, amely deffenzív jellegű. „Nem keressük az összecsapást”, tette hozzá.
Ugyanakkor közölte, hogy az amerikai hadihajók a közelmúltban részben kereskedelmi hajókat célba vevő iráni rakétákat és drónokat semlegesítettek, amerikai Apache-helikopterek pedig elsüllyesztettek hat iráni katonai motoroscsónakot, amelyek állításuk szerint fenyegették a hajókat.
Változó washingtoni retorika
Az amerikai lap szerint a Trump-adminisztráció – a korábbiakkal ellentétben – most már nem azt hangoztatja, hogy majd katonai erővel bírja jobb belátásra Iránt (Trump április elején még egy egész civilizáció elpusztításával fenyegetett), hanem azt, hogy majd a gazdasági nyomásgyakorlás és szankciók fogják ezt megtenni.
Rubio például arról beszélt, hogy az amerikai blokád a szorosnál elvágja Iránt azoktól a bevételektől, amelyek még összetartják „a törékeny gazdaságuk maradványait.”
Trump retorikája is finomodott – mostanában nem lehet tőle az idézetthez hasonló fenyegetéseket hallani –, mégha a háború végét ő még nem jelentette be.
Úgy tűnik tehát, hogy az amerikai elnök – aki egybehangzó amerikai lapértesülések szerint elsősorban Izrael nyomására indította el ezt a háborút, és ezzel a konzervatív tábora egy részének a rosszallását is kivívta – megpróbál nagyobb politikai veszteség nélkül kifarolni a konfliktusból, és próbálja menteni a menthetőt a novemberi félidős kongresszusi választások előtt.
El nem ért célok
Bár Rubio a hadművelet céljának eléréséről beszélt, az amerikai lap értékelése szerint ez nem igaz.
A háború 38 intenzív napja alatt az Egyesült Államok saját bevallása szerint 13 ezer különböző célpontra mért csapásokat (amelyek az izraeli csapásokkal együtt csaknem 3500 halálos áldozattal is jártak iráni közlések szerint, közülük 1460 civil), a katonai és infrastrukturális célpontok elpusztítása ugyanakkor nem az egyedüli cél volt Washington részéről, sőt!
Az amerikai elnök február 28-án, a hadműveletek elindításakor öt fő célt nevezett meg: Iránnak soha nem lehet atomfegyvere, a ballisztikus rakétáit és azok indítórendszereit el kell pusztítani, a haditengerészeti eszközeit el kell süllyeszteni, a Washington által terrorszervezetnek minősített Hezbollahnak és Hamásznak nyújtott iráni támogatást meg kell szüntetni, az iráni embereknek pedig meg kell teremteni a feltételeket a rezsim megdöntésére.
Az iráni haditengerészet a jelek szerint valóban megsemmisült, de ez az egyetlen egyértelműen teljesült cél az öt közül.
A New York Times szerint az iráni uránkészleteket a mostani háború nem érintette, és megegyezés az atomprogramról továbbra sincs; az iráni rakétakészlet és indítóállomások mintegy fele megmaradt; a proxyhálózat támogatásával kapcsolatban egyelőre korai bármit mondani; az iráni rezsimváltás nem következett be – a rendszer maradt, a likvidált vezetők helyére mások kerültek.
Az amerikai – látszólagos vagy valós – fordulatot emellett indokolhatta az is, hogy elvileg május elején lejárt az a határidő, ameddig Trumpnak az amerikai törvények szerint be kell fejeznie a hadműveleteket, hacsak az amerikai Kongresszus máshogy nem dönt.
Összegezve: most úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok valóban nem kívánja folytatni a nem mellékesen méregdrága háborút – még akkor sem, ha a kitűzött célok nagyrészt nem teljesültek. Persze Trump bármikor képes 180 fokos fordulatra, és még Izraelnek is lehet mindehhez egy-két szava, úgyhogy azért nem árt óvatosnak lenni.
