7p
Elindult a filmes díjszezon Európában, rögtön egy óriási magyar sikerrel. Beszélnünk kell azonban az európai film helyzetéről és fontosságáról, az Európai Unió tétlenségéről és az Európai Filmakadémia szégyenletes teljesítményéről. Miért nyom le minket az amerikai piac, miért értéktelenedik el a vászon és van-e ebből kiút?

December 10-én adták át az Európai Filmakadémia (EFA) 2016-os díjait Wroclawban, Európa tavalyi kulturális fővárosában. Az EFA-díjak elméletileg a legfontosabb és legnagyobb presztizzsel rendelkező európai filmdíjak – azt is mondhatnánk, pont olyanok, mint az Egyesült Államokban az Oscar. Azzal az apró különbséggel, hogy míg az Oscar-díjátadókon hajnalig izgul Európa is az egész világgal együtt, és egy film vagy színész értékelésénél komolyan számít, hány Oscar-díja van (vagy akár „csak“ jelölése), az EFA-díjakról gyakorlatilag senki sem hallott.

A díjátadót már senki nem közvetíti élőben, s bár maga a díj a díjazottnak nyilván jól esik, a családja és közvetlen kollégái is bizonyára megveregetik a vállát, tulajdonképpen mégis értéktelen.

Hiszen mikor nevezhetünk egyáltalán értékesnek egy díjat? Akkor, ha a díjazott mű a kitüntetés hatására hirtelen keresett lesz, ha a díjazott alkotó népszerűsége érdemben emelkedik, és a szakma ajánlatokkal kezdi őt bombázni. Az EFA sajnos biztosan nem okoz ilyen áttörést – aki a díj előtt nem volt ismert és sikeres, az az EFA-díjazás után sem lesz az. Az elmúlt 22 év Legjobb film díjazottjai:


Cím Rendező
2016 Toni Erdmann Maren Ade
2015 Youth Paolo Sorrentino
2014 Ida Paweł Pawlikowski
2013 The Great Beauty Paolo Sorrentino
2012 Amour Michael Haneke
2011 Melancholia Lars von Trier
2010 The Ghost Writer Roman Polanski
2009 The White Ribbon Michael Haneke
2008 Gomorrah Matteo Garrone
2007 4 Months, 3 Weeks and 2 Days Cristian Mungiu
2006 The Lives of Others Florian Henckel von Donnersmarck
2005 Hidden Michael Haneke
2004 Head-On Fatih Akın
2003 Good Bye, Lenin! Wolfgang Becker
2002 Talk to Her Pedro Almodóvar
2001 Amélie Jean-Pierre Jeunet
2000 Dancer in the Dark Lars von Trier
1999 All About My Mother Pedro Almodóvar
1998 Life Is Beautiful Roberto Benigni
1997 The Full Monty Peter Cattaneo
1996 Breaking the Waves Lars von Trier
1995 Land and Freedom Ken Loach

Ezernégyszáz ember lerágja a körmét, melyik lesz a legjobb európai film

A művészeti díjaknak alapvetően az az értelmük, hogy az adott „márkát“ emelik egy bizonyos rangra. Ergo akkor van értelme a díjnak, ha arról mindenki tud. Ehhez pedig a díjat fel kell építeni – nagyon komoly munkával, nagyon komoly pénzből.

Mit értettek meg az egyes díjakért felelős akadémiák a 21. századból? Az Oscar-díjat osztó Amerikai Filmakadémia hivatalos Instagram-oldalának 1,1 millió követője van. A @eurofimawards-ot cikkünk írásakor 1408-en követik. (A brit BAFTA, amely egy valóban jelentős, ámde mégiscsak egy országos jelentőségű díj, 182 ezer követővel büszkélkedhet.)

Ez nem azért van, mert az embereket nem érdekli az európai film, hanem azért, mert az EFA-t nem érdeklik az emberek – hetente tesznek ki egy érdektelen képet bármiféle érdemi információ nélkül. Az amerikaiak ezzel szemben minden nap közzétesznek valami érdekes információt kiválóan illusztrálva.

Te mikor érezted magad utoljára igazán európainak?

Hogy miért érdemes pénzt költeni egy művészeti díj felfuttatására? Egy jól felépített díj ugyanis identitást ad - gondoljunk bele, miért is drukkoltunk annyira a Saul fiának. Európai identitás azonban gyakorlatilag nem létezik, és úgy tűnik, Európa ezért semmit nem is tesz - ahogyan az európai filmkészítők sem. Talán lefoglalja őket az a sértettség, melyet azért éreznek, mert az ő filmjeiket egy szűk rétegen kívül senki nem nézi meg - ellenben az amerikai filmek máig képesek megtölteni a mozikat. Ugyanakkor nem szabad elmenni amellett a tény mellett, hogy az európai filmek nagy átlagban véve sokkal színvonalasabbak, sokkal inkább aktuális problémákról beszélnek, sokkal őszintébbek, mint amerikai társaik. A huszadik század közepén még Európa volt a filmművészet fellegvára – ma pedig már nem vagyunk sehol. Gondolkodhatunk azon, hogyan borulhatott fel ennyire a mérleg.

Az európai identitás hiánya komoly probléma és egyre komolyabb is lesz. Az amúgy kiváló minőségű amerikai produktumok fogyasztása torz identitásképet eredményez, nincs mihez kötődnünk európaiként. Talán egy-két alkotás, Az ifjú pápa című produkció továbbá a Berlin Station című sorozat próbálkozott minket büszke európaivá tenni, ezek azonban minimális számú nézőhöz jutottak el és nem használtak elegendő nemzetiségű művészt ahhoz, hogy igazán európainak érezzük a produkciót - bár tény és való, hogy így is jóval többet értek el, mint az átlag. Elsöprő sikerű európai produkciók helyett az amerikai tömegtermelés eredményeit szívja magába kontinensünk közönsége – ami kulturális és társadalmi problémákat okoz.

Nem marad más, csak a rombolás

A probléma az amerikai filmek dominanciájával leginkább az, hogy az amerikai mozi nem filmeket, hanem termékeket állít elő. Meg kellene érteni, hogy a mozi lényege a történetmesélés.  A történetmesélés a kommunikáció egyik legszebb formája, a kommunikáció pedig a béke kulcsa és elengedhetetlen hozzávalója.  Ha egy film azzal a kizárólagos céllal jön létre, hogy profitot termeljen, ha ez az alkotók egyetlen szándéka, akkor a film épp a lényegét veszíti el és békétlenséget szül. Ha például az amerikai filmekben az orosz emberek kizárólag negatív szereplők lehetnek (mert a pénztáraknál fizető nézők ezt akarják látni), azzal az alkotók azt érik el, hogy a fél világgal megutáltatják az oroszokat - egyszerű.

Félreértés ne essék, a filmművészet nem nonprofit műfaj és főleg nem jószolgálati intézmény. De kell lennie egy középútnak, mely az anyagi és a művészeti érdekeket egyensúlyba hozza.  Hollywood azonban elfelejtette az alapokat, történetmesélés helyett a pénzt hajkurássza és közben szisztematikusan rombol.

Miért mennek az európaiak Hollywoodba?

Ha viszont így van, akkor miért akarnak a nagy európai rendezők mégis mind Hollywoodba menni, hollywoodi filmet forgatni? Ennek igazán csak úgy lenne értelme, ahogy azt Sorrentino tette Az ifjú pápával: ha csupán az amerikaiak technikai profizmusát és persze pénzét használja fel a saját meglévő európai pályájának tudatos építéséhez.

Persze azért érthető a többiek tengerentúli (le)lépése is - ha rosszabb is, amit ott csinálnak, mégis a közönség jobban elismeri az Oscart mint a berlini Arany Medvét, jobban elismeri Bradly Coopert mint Tony Servillót. Aki azt akarja, hogy tényleg filmrendezőként tartsa számon a világ, az egy hollywoodi produkcióval teszi le a névjegyét. A folytonos visszaigazolásra egy igazi tehetségnek igenis szüksége van.

Hát nincs ennél nagyobb baja Európának? Ha úgy vesszük, nincs

Könnyen elintézhetnénk egy legyintéssel a kérdést: van nagyobb baja is Európának annál, mint hogy teljesen értéktelen a legfontosabb filmes díja. Alig nő a gazdaság, időről-időre felmerül, hogy széthullik az eurózóna, miközben jönnek a migránsok és mennek a britek – de az európai értékválságnak igenis fontos része és egyben szimptómája is az európai film úttalansága.

Ha nem sikerül élővé tenni és megerősíteni a közös európai értékrendet, amelynek pedig nagyon fontos része a közös európai kultúra is, akkor mindegy is, hogyan teljesít a közös gazdaság, a közös pénz - a végén úgyis ott kötünk ki, ahol 1993, az Európai Unió születése előtt voltunk.

Európának szüksége van európai filmre, jelenleg azonban nem látszik, hogy az illetékesek ezt felismernék vagy bármit tennének érte.

Ha valaki Európa legbefolyásosabb emberével akar beszélni, akkor valószínűleg a német telefonkönyvet csapja fel, és jó eséllyel Angela Merkel nevét keresi benne. A németeknek ezt sikerült a filmvilágban is elérniük: a Berlinale fényévekkel lekörözte az EFA-t, mostanra a világ egyik legfontosabb fesztiválja lett. (Ezért is különösen értékes siker, amit Enyedi Ildikó elért az Arany Medve elnyerésével - gyönyörű filmje még biztosan számos elismerést besöpör az előttünk álló évben.) Nincs rendjén az, hogy Európa legfontosabb filmes díjait nem Európa, hanem Németország vagy épp Franciaország osztja ki.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Kultúra Hihetetlen áron kelt el egy festmény a Sotheby’s árverésén
Kenessei András | 2024. március 10. 14:38
A világ két legnagyobb árverőháza közül a Sotheby’s (a másik a Christie’s) március 6-án tartotta az évad elejének egyik legfontosabb árverését, mint hangsúlyos évnyitót.
Kultúra Párhuzamok a Kádár-kori második nyilvánosság és a mai független média között - Klasszis podcast Haraszti Miklóssal és Danyi Gáborral
Szarvas György | 2024. január 20. 18:07
A napokban jelent meg Danyi Gábor Az írógép és az utazótáska című monográfiája a magyarországi szamizdat irodalom történetéről. Bár az 1980-as években, és annak főleg a második felében már gyakorlatilag nagyüzemi módszerekkel, gyakran állami nyomdákban, feketén folyt a hazai illegális  könyvek és folyóiratok nyomtatása, a szamizdatok kiadása és annak gyökerei az 1950-es évekre nyúlnak vissza. Ennek szerteágazó történetét, illetve a nagyon is sokszínű résztvevői kört idézi meg Danyi Gábor most megjelent munkájában. A Klasszis podcast adásában vele és a szamizdat Beszélő korabeli szerkesztőjével, Haraszti Miklóssal közösen azt kutattuk, miféle hasonlóságot lehet felfedezni a kádári és a mai Magyarország nyilvánosságában.
Kultúra A nap képe: újabb elképesztő tiltás a magyar könyvesboltokban
Kormos Olga | 2024. január 17. 10:03
Az Alexandra egyik könyvesboltjában olyan tájékoztató táblát tettek ki, amely már a fóliázáson is túlmutat. 
Kultúra Matrózpulcsi 500 dollárért - itt az új, nemzeti orosz divat
Elek Lenke | 2024. január 1. 18:15
Nem járja, hogy az oroszok a hanyatló Nyugat termékeiben parádézzanak. Ezen változtatna többek közt a Nina Donis divatház is - a cári és a nyugati kulturális panelek kevergetésével.
Kultúra Willy Wonka – a nagy csokiüzlet és filmbiznisz
Elek Lenke | 2023. december 17. 18:41
Mese és csokoládé – gyerekeknek biztos recept, de már évtizedek óta tudjuk, hogy nemcsak nekik. Mintha a XXI. században menekülnének a valóság elől a felnőttek, lásd a Harry Potter őrületet, meg a különféle fantasy-k és animációk sikerét.
Kultúra A legnagyobb karácsonyi sikerre Gyurcsány Ferenc is táncolt
Elek Lenke | 2023. december 16. 18:23
Mi a töretlen siker titka, és hányféle módon hoz pénzt máig is a karácsonyi romkomok koronázatlan királya?
Kultúra A botránymúzeum: miért áll a bál a világ egyik leghíresebb intézménye körül?
Kollár Dóra | 2023. december 10. 15:08
A British Museum jelentősége nem kérdéses, ám az intézmény így is problematikus több szempontból is.  
Kultúra A kölni nemcsak szagos víz, hanem színes árverés is
Kenessei András | 2023. november 19. 18:31
A november elején, Kölnben tartott árverésen Közép- és Kelet-Európa számos országából érkezett művek vártak a licitálókra. Megnéztük, hogyan szerepeltek a magyar művészek.
Kultúra Végetért Hollywood eddigi leghosszabb színészsztrájkja
Privátbankár.hu | 2023. november 9. 16:29
A hollywoodi színészcéh (SAG-AFTRA) szerdán előzetes megállapodásra jutott a film- és televízióstúdiókkal, és bejelentették, hogy csütörtökön délben véget ért Hollywood történetének mindeddig leghosszabb, 118 napig tartó színészsztrájkja.
Kultúra Komoly dilemma előtt Silvio Berlusconi örökösei
Kormos Olga | 2023. október 23. 17:52
A volt olasz miniszterelnök élete utolsó éveiben becslések szerint 20 millió eurót költött műalkotásokra. Gyakran televíziós aukciókon keresztül vásárolt álmatlan éjszakáin, ám ezek a művek nem feltétlenül képviseltek nagy értéket.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG