Ha meglenne még a Szovjetunió, feltehetően nagy csinnadrattával ünnepelnék a Lenin által irányított forradalom 100. évfordulóját november 7-én, mégpedig úgy, hogy a szuperhatalmi állam vezetői a Lenin-mauzóleum tetején állnának, ott mondanának beszédet, és onnan integetnének az elvonuló tömegnek. Így volt az azóta, hogy a forradalmi vezérnek mauzóleumot állítottak, egészen a Szovjetunió és egyúttal a Lenin által létrehozott kommunista rendszer megszűnéséig.
Vegyes megítélés
Logikusnak tűnt akkor, hogy megszüntetik a mauzóleumot, a forradalmi vezért pedig eltemetik. Igen ám, de ez a közvélemény ellenállásába ütközött, mivel Lenint sokan nem találták negatív figurának az orosz történelemben, sőt, azt a vezetőt látták benne, aki megalapította Oroszországnak és korábbi gyarmatainak azt az államformáját, amely a második világháború után a világ két szuperhatalma közül az egyik lett, így történelme során ekkor érte el legnagyobb hatalmát Oroszország.
A megítélés továbbra is vita tárgya, hisz van, aki diktátornak, van, aki nemzeti hősnek tekinti Lenint, de miután a rendszer-, és országváltás óta eltelt egy negyedszázad, felnőtt egy teljes generáció, melyet már nem fűznek érzelmi szálak a mauzóleumhoz, és a hozzá kötődő nosztalgiához. Ők akár nagy embernek tartják Lenint, akár negatív figurának, úgy gondolják, hogy az a méltó, ha végre örök nyugalomra lelhet.
Eljött az ideje
Erre hivatkoznak a törvényjavaslat benyújtói is – négyen a kormányzó Egységes Oroszország párt képviselői, ketten egy kisebb, de a kormányhoz közelálló párt tagjai. A mostani határozat nem azonnali intézkedést eredményezne, csak az illetékes hatóságnak adják át a döntés jogkörét, hogy akkor temessék el Lenint, amikor ezt megfelelően tartják. Mostantól nem kell már a parlament és az elnök döntése.
A törvényhozók hangoztatják, hogy nem politikai okokból, és nem is az évforduló alkalmából vetették fel a kérdést, és hogy nem akarnak Lenin politikai megítélésével foglalkozni. Egyszerűen arra gondolnak, hogy előbb-utóbb csak illene megejteni a temetést, és ezt most már a közvélemény is elfogadja. Nem Lenin az egyetlen egyébként, akit bebalzsamoztak és kiállítottak az aktuális felvonulási térre: a kommunista rendszeralapítók között ez szokássá vált. Így tettek Kínában Maóval, Vietnamban Ho Shi Minh-el, Bulgáriában Dimitrovval.
Emléke élni fog
Dimitrov mauzóleumát már rég felszámolták, Kínában és Vietnamban viszont látogathatók a bebalzsamozott elvtársak, mivel elvileg jogfolytonos a rendszer az általuk alapítottakkal, azóta is a kommunista párt irányít, jóllehet már inkább a kapitalizmust építik. Oroszország esetében ugyanakkor logikusnak tűnt volna a mauzóleum megszüntetése, miután Lenin rendszere is megszűnt. Csakhogy ez Oroszország esetében nem ilyen egyszerű: számukra az a rendszer nem feltétlenül rossz megítélésű, miután valóban a legnagyobb hatalmat hozta Oroszországnak történelme során.
Ez ugyan a második világháború következménye lett, amikor Lenin már rég halott volt (mindössze 7 évet élt a forradalom után), de kétségtelen, hogy maga Lenin az első világháborús vereségtől összeomlott birodalom romjain viszonylag gyorsan felépítette annak utódállamát, a Szovjetuniót, visszaszerezve az elvesztett területek és gyarmatok nagy részét, utóbbiaknak névleges országot létesítve, hisz addig csak kormányzóságok voltak a cári birodalomban. A Lenin-szobrok is sok helyen állnak még, és nemcsak Oroszországban, hanem más szovjet utódállamokban is, különösen ott, ahol jelentős orosz kisebbségek élnek.
Olyan kórházaknál találtak tömegsírokat, amelyeket megostromolt és bevett az izraeli hadsereg. 
