A fiatalok a munka mártírjainak érzik magukat
Az Y-generáció tagjai az elsők, akiket már digitális bennszülöttként tart nyilván a világ. Nem véletlen, hogy mindenki tudja róluk, hogy több közösségi oldalon is aktívak, hogy cikkek olvasása vagy tévénézés helyett inkább Youtube-videókon keresztül szerzik be ismereteiket a világról, szupermarketek és plázák helyett a legszívesebben az interneten intézik bevásárlásaikat. Nem meglepő az sem, hogy a bankfiókokat igyekeznek elkerülni, pénzügyeiket inkább a mobiljukról intézik – és sokkal nyitottabbak az alternatív szolgáltatásokra, a bankok helyett akár fintech-cégekre is hajlandóak rábízni pénzügyeik egy részét, ha elég sok ember elég megbízhatónak ítélte az adott szolgáltatást a közösségi felületeken, és nem panaszkodnak tömegek amiatt, hogy becsapták őket.
Amellett, hogy a világ egy sokkal színesebb és nyitottabb hellyé válik számukra, van a folyamatos online létnek egy másik, ritkábban emlegetett vonatkozása is: a fiatalok egyszerűen munkamániásak. A Project:Time Off és a GfK korábbi kutatása ugyanis azzal a meglepő eredménnyel járt, hogy a sokszor csak lustának, munkakerülőnek vagy legalábbis a munkahelyi ügyeket lazán kezelőnek gondolt Y-generációs fiatalok gondolják magukat a legnagyobb arányban a munka mártírjainak (akik feláldozzák magukat a cégért), és sokkal kisebb valószínűséggel veszik ki a rendes szabadságukat. Emellett azt is tudni róluk: ha szabadságra mennek, akkor sincsenek kikapcsolva igazán.
Nélkülem az élet is megáll
Az Y-generáció tagjai az alábbi állításokkal kiemelkedő arányban értenek egyet:
- „Senki más nem tudja elvégezni a munkámat a cégnél, amíg távol vagyok.”
- „Teljes elkötelezettséget szeretnék mutatni a cégem és a munkám felé.”
- „Nem akarom, hogy mások pótolhatónak tartsanak.”
- „Bűntudatom van, ha fizetett szabadságra megyek.”
A „munkaügyi mártírok” 43 százaléka Y-generációs – pedig az összes válaszadónak csak 29 százaléka tartozott ebbe a kor-kategóriába. Ráadásul abban is vezetnek, hogy mennyire szeretnék, hogy a munka mártírjainak lássák őket. A fiatal munkaerő egyrészről túlértékeli saját fontosságát, ami az idő elteltével azért finomodhat, de az is jól látszik, hogy a jelenség hátterében egyfajta aggodalom áll – ez annak is köszönhető lehet, hogy ez a generáció egy válságos gazdasági helyzetben került ki a munkaerőpiacra.
Nem pihennek, csak dolgoznak
A felmérés szerint ráadásul az Y-generáció körében a legnagyobb annak a valószínűsége, hogy elbukják a nekik jogosan járó fizetett szabadságukat, mert inkább dolgoznak helyette. Amikor pedig kiveszik a szabadságukat, akkor jó eséllyel nem regenerálódnak, hanem továbbra is a céges e-mailjeiket figyelik, igyekeznek naprakészek maradni a „benti” ügyekben. Erre persze magyarázatot ad a bevezetőben említett digitális bennszülöttség: régen a munkaidő végén felálltak az emberek az asztaltól, és azt mondták, mára bezár a bazár. Az Y azonban az első teljes mértékben online generáció: már az első munkanapjukon is létezett az e-mail, ami a munkaidőtől függetlenül bármikor beeshet a zsebben lévő mobilra.
A felmérés szerint ennek a generációnak a tagjai félnek a legjobban attól, hogy a szabadság kivételét egy fizetésemelés vagy előléptetés bánhatja, 20 százalékuk szerint akár a munkájukat is elveszíthetik, ha tényleg annyit pihennek, amennyi jár.
|
Ki tartozik az Y generációba? A Pew Research Center kutatóintézet az 1946 és 1964 között születetteket hívja Baby Boomereknek, az 1965-1980-ig születettek az X generáció, míg az 1981 és 1997 között születettek az Y generáció tagjai (angol nyelvterületen Millennials) – ezeket a kategóriákat használta a mostani felmérés is. Az Y jelenleg az Egyesült Államok legnépesebb generációja, ma már ők adják a legtöbb munkavállalót az országnak. |
A túlterheltség, a munkaerőhiány és a tanítás alacsony minősége ellen demonstráltak kedden Brüsszelben a belga tanárok 
