Privátbankár: Adja magát a kérdés. Miért megy egy tősgyökeres budapesti egy tanyára dolgozni az egyhetes nyári szabadságán?
Szatmári Adrienn: Az igazat megvallva, régóta vonzott a vidék. 27 éves vagyok, egy irodában dolgozok, ahol pályázatokkal foglalkozom. Természetvédelmi mérnök diplomát szereztem, de mindig is Budapesten éltem, leszámítva az egyetemi éveket. Azok Sopronban teltek, vagyis vidéken nem nagyon voltam így. Annak ellenére, hogy a családban senki sem foglalkozott ilyenekkel, kicsi korom óta vonzott a természet.
|
| Forrás: Agrya |
| A Vidék Kaland Programot a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (Agrya) találta ki és szervezi rendszeresen. Célja, hogy a városban élő fiatalok számára személyes példákon keresztül mutassa be a mezőgazdaság működését, az élelmiszer-előállításban és a társadalomban betöltött szerepét, tájékoztatást adjon az agrár- és vidékfejlesztési támogatások működéséről, indokoltságáról. Emellett a jelentkezők megismerhetik a gazdálkodók, mezőgazdászok napi életét és a gazdálkodói életformát. A résztvevőknek blogot, illetve élménybeszámolót kell készíteniük az eltöltött időről. |
Pb: Ha jól értem, akkor a gyerekkori vágyad teljesült azzal a héttel, amit a Vidék Kaland részeként eltöltöttél vidéken. Mire voltál kíváncsi?
SzA: Arra, hogy hogy épül fel egy gazdaság. Én a munkám miatt sokat beszélgetek vidékiekkel. Ezért akartam megismerni, hogy milyen a mezőgazdaságban élő emberek élete, milyen a vidéki lét. Megtanultam például bálázni…
Pb: Miért akartál megtanulni bálázni?
SzA: Nem akartam, de ez volt a feladat. Kiosztották, én megcsináltam. Vezettem traktort is, ami például teljesen új élmény. Megtanították hogyan kell vezetni, hogyan kell a bálát felállítani, aztán a tulaj kiszállt én meg egyedül maradtam. Mit tehettem? Addig próbálgattam, amíg rájöttem és megcsináltam egyedül.
Pb: Gondolom, nemcsak báláztál egész héten?
SzA: Nem, az csak az egyik feladat volt. A gazdának, ahol voltam, volt ezer juha meg a szaporulat. Az állatok körüli teendőket kellett elvégeznem, etetés, itatás. Naponta háromszor kellett kiterelni a legelőre őket. Közben meg rájön az ember, hogy a maga 46-47 kilójával is tudja terelni az állatokat.
|
| Forrás: Agrya |
Pb: És mi volt a te szereped? Irányítani kellett az állatokat?
SzA: Az vicces volt, mert miután kinyitottad a karámot, már nem kellett mutatni az állatoknak az irányt, mert már megtanulták az utat. Gyalogolsz mögöttük, aztán el kellett osztani őket, mert mi három különböző legelőre hajtottuk a juhokat. Aztán otthagytuk őket…
Pb: Azt hittem, neked is maradni kellett…
SzA: Á, nekem rengeteg dolgom volt, az állatokkal a pásztor maradt kint.
|
| Forrás: Agrya |
Pb: És mi volt az a sok munka?
SzA: Már az eleje is pörgős volt, mert kölcsönadtak egy szomszédos gazdának, aki meggyet termesztett. Szedtem már gyümölcsöt fáról, de meggyet még nem. Hajnali 3-kor keltünk, 4-kor már kint voltunk a gyümölcsösben. Aztán azt veszed észre, hogy állsz egy nagyon magas létrán, és egész nap emelgeted a kezed. Marha fárasztó. Ugyanakkor az sem áll távol tőlem, hogy egy kisebb gazdaságot vigyek…
Pb: Már most? Akkor ez egy előtanulmány volt?
SzA: Igen, sokat tanultam, de nem biztattak, mert a befektetett munka és a pénz nem jön vissza egy-két éven belül.
Pb: Most nem csak a vidék romantikája beszél belőled?
SzA: Jó, ha nem is most, de öt éven belül bele tudok vágni. Persze vannak dolgok, amiket másként próbálnék csinálni. Ugye a vendéglátóm a gyapjúból él, amit főleg külföldre ad el. Mivel főleg egy, legfeljebb két állandó vevőe van, sokat számít, hogy az adott cég átveszi-e az árut.
Pb: Hogy csinálnád másként?
SzA: Nem csak egy lábon állnék. Például először kezdeném egy hobbitelken, aztán fokozatosan építkezni. Például termeszteni valamilyen növényt, mellette elkezdeni valamilyen virággal is foglalkozni. Lehetne egy-két állatot is tartani. Az egyik gazda mesélte, hogy hálás a szüleinek, amiért ezzel foglalkoznak, mert ilyen gazdasági helyzetben nem biztos, hogy elkezdte volna.
Pb: Ez volt a második figyelmeztetés, hogy nem könnyű. Minden bizonnyal tapasztalatból beszélnek, ennek ellenére kitartasz?
SzA: Ennek ellenére. Szerintem nem az a természetes, hogy reggel bemész a munkahelyedre, aztán délután fél ötkor meg hazamész. Éreztem a természet hívó szavát…
|
| Forrás: Agrya |
Pb: Csillog a hangod – ha élhetek ezzel a képzavarral -, ahogy mesélsz. Ennyire megfogott?
SzA: Jó volt, ráadásul vizuális vagyok. Ahogy beszélgetünk, elképzeltem a saját gazdaságom. Vicces, mert mielőtt elutaztam a Vidék Kalandra, egy héttel előtte kezdtem tyúkokat tartani. Nemrég költöztünk Csepelre egy kertes házba, ahol erre van lehetőség. Jó érzés, amikor a saját tyúkjaid tojásából csinálsz, mondjuk egy rántottát. Én komolyan látok benne rációt, hogy fellendül a mezőgazdaság, már csak azért is, mert a városiak sem akarnak éhen halni.
Pb: Mondja ezt egy városi, ez jó.
SzA: Miért, nem így van? Valakinek ki kell menni, el kell ültetni, gondozni kell, hogy legyen a Lehel úti csarnokban.
Pb: Ezek szerint sokat tanultál és a szerelem sem múlt el.
SzA: Rájöttem arra, hogy amit az ember a két keze munkájával csinál, azt megbecsüli. Ezek a parasztok – sajnos a szónak nagyon pejoratív jelentése lett, pedig nem kellene -, nagyon büszkék arra, amit csinálnak. A másik, amit tanultam, hogy hogyan, kitől, miként lehet segítséget kérni.
Pb: Máshogy nézel rájuk…
SzA: Igen. Egy kicsit büszke is vagyok, hogy vannak még ilyen emberek.
A nyereséget a társaság arra fordítja, hogy tovább növelje értékét: a nemzetközi növekedésének támogatására és saját tőkéjének erősítésére. 
„Nem hagyhattuk ki a magyar sztorit, vonzóbbak lesznek a hazai eszközök” – Interjú
„Nem hiszem, hogy a vagyonadó akkora veszteség lenne a gazdagoknak” – az utca emberét kérdeztük
Korábban soha nem látott elköteleződés kell a magyar euróhoz – Interjú
Eljött a nők ideje az egyik legférfiasabb szakmában
