Most úgy tűnik, hogy majdnem mindenki haragszik az iraki kurdokra, amiért megszavazták az őket megillető függetlenséget, de ilyen erővel haragudhatott volna a világ Koszovóra is, nem is beszélve Nagy-Britanniáról, akik az EU-kilépésről szavaztak. Nincs kettős mérce, gondolják a kurdok, és lehet, hogy komoly harcok és szenvedések árán kell, hogy bizonyítsák igazukat. Végül is Amerika is úgy lett szabad, hogy 1776-ban aláírták a Függetlenségi Nyilatkozatot, utána sok évig harcolhattak a britek ellen, míg végül elnyerték a tényleges függetlenséget.
A nagyhatalmak szempontjai
Ezzel azért maguk az amerikaiak is tisztában vannak, meg azzal is, hogy Koszovót is lényegében ők szakították ki Szerbiából, így végül is nem tehetik meg a kurdokkal, hogy őket meg visszagyömöszölik a rabságba, pláne, hogy leghatékonyabb szövetségeseik az Iszlám Állam elleni háborúban. Persze a feladat most kényes lesz: valahogy egyensúlyt tartani a nagy nehezen stabilizált és megtámogatott Irakkal, a NATO-szövetséges Törökországgal és az ellenségként kezelt Iránnal, de hát a világrendőri feladat márcsak ilyen.
Így ez messze nem csak a kurdok harca lesz, benne vannak a nagyhatalmak is, nyakig. Oroszország régóta támogatja a kurdokat, és hát a függetlenségi népszavazás ellen neki sem lehet szava, hisz olyat rendeztek maguk is a Krímben is az Oroszországhoz való csatlakozásról, meg Ukrajna orosz többségű keleti megyéiben is az elszakadásról. Így elképzelhető, hogy Oroszország is beszáll majd a közvetítésbe, ráadásul neki most valamennyire barátja Törökország is, Irán is, valószínűleg javaslatai sokat nyomnak majd a latban a két ország vezetőinél.
A szomszédok
Így azért látszik, hogy nem reménytelen a kurdok helyzete, hiába ellenségeskednek a szomszédok, saját kurd kisebbségeiktől félve. Ráadásul pont utóbbiak jelentenek további stabil támogatóerőt: ha Törökország vagy Irán brutálisan lép fel a most függetlenséget szavazó iraki kurdokkal szemben, akkor saját kurd polgárait rendkívüli módon elidegenítheti saját magától mindkét ország, amivel több gondot okozhatnak maguknak, mintha jó kapcsolatot tartanának az új állammal, ami ráadásul egy mágnes lehet az elégedetlen törökországi vagy iráni kurdoknak. Akinek kell az önálló haza, átköltözhet oda, a folyamat egyébként már Szaddam Husszein bukása óta zajlik, amióta viszonylag független volt már a terület.
Irak
Van még egy leendő szövetséges, akiről most legkevésbé gondolná bárki, is, hogy ez lehet. Ez maga Irak, amely persze most próbálja rég nem létező állami egységét demonstrálni, de valójában a mozgástere nagyjából nulla, hisz egyedül az Iszlám Állam ellen sem tudott egy lépést tenni, és még maradt bőven feladata a terrorszervezet felszámolásával kapcsolatban. Megkockáztatjuk, hogy a kurd permerga haderő simán leverné az iraki erőket és az iráni milíciákat, de egy ilyen összecsapásra soha nem fog sor kerülni egyrészt azért, mert a meggyengült Irak vezetőinek ennél több esze van, másrészt az amerikaiak rendet tesznek majd szövetségeseik között.
Ezzel szemben Iraknak az új helyzet még jó lehetőségeket is teremt. Ha Törökország és Irán blokád alá veszi a kurdokat, Irak megegyezhet velük egy olyan gyümölcsöző kapcsolatról, amit 14 éve hiába próbál. Most megvalósulhatna, hogy Irakon keresztül adják el a kurd olajat, és ebből Irak tisztes sápot szed, amire a jelenlegi, háborútól dúlt helyzetében szüksége is van. Ráadásul katonai szövetséget is köthetnek a kurdokkal, hogy együtt vigyázzanak arra, hogy nehogy újra felbukkanjon az Iszlám Államhoz hasonlatos erő, amely a szunnita iraki arab területeken tudna zavart kelteni. Ez Amerikának is nagy segítség lenne, hisz kevesebb hárulna rá a még vélhetően sok évtizedig szükséges békefenntartásból.
Már a harmadik G7-es állam döntött így. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
