9p

Mi legyen a pénzünkkel? Tegyük állampapírba? Részvénybe? Ingatlanba? Kriptóba?
A befektetésektől a vagyonkezelésig - újra itt a Klasszis Klub Live!

Jöjjön el személyesen, találkozzon neves szakértőkkel vagy csatlakozzon online!

2024. március 27. 17:00

Részletek és jelentkezés itt!

KKV
Nagy a verseny a kézműves ékszerpiacon. Mácsár Andrea egyetlen este alatt, a vacsoraasztalnál találta ki a fa és a textil kombinációjaként a textilékszereket. Azóta ott van a nagy nemzetközi vásárokon, ékszereit ismert színésznők, műsorvezetők hordják. Interjú.

Privátbankár: Az Önnel készült összes interjúban felbukkan, hogy 12 évesen már a saját kötésű pulóverében ment iskolába, illetve az, hogy az édesapja asztalos. Van ezeknek bármi közük a textilékszerekhez, ahhoz, amivel most foglalkozik?

Mácsár Andrea: Annyiban talán, hogy az édesapámtól örököltem a jó kézügyességemet. Több technikát is megtanultam különféle tanfolyamokon, de az ötlet, a szikra, amiből aztán a textilékszer lett, az enyém volt. Igaz, hogy az elején édesapám segített kitalálni, hogyan lehetnének szépek ezek az ékszerek.

PB: Mi volt az eredeti ötlet?

M.Á.: Úgy készíteni ékszereket, hogy a fát és a textilt kombinálom.

PB: Nem talált a boltban Önnek tetsző ékszert? Mi vezetett oda, hogy ezen kezdett el gondolkozni?

M.Á.: A gyermekeimmel voltam otthon gyesen. 3,5-4 évesek voltak a lányok, amikor szerettem volna kezdeni magammal valamit, de nyolc órában nem akartam visszamenni dolgozni, mivel Budapesten nincs segítségünk, a nagyszülők vidéken élnek. Gondoltam, hogy a kézügyességemmel kellene valamit kezdeni.

PB: Korábban mivel foglalkozott?

M.Á.: Tanár vagyok.

PB: Legalább rajz vagy technika?

M.Á.: Nem, matematika és számítástechnika. Egy magániskolában tanítottam, nagyon megbecsültek, szerettek a hallgatók, jó fizetésem volt, mégis valami másra vágytam. Egy éjjel Kittike lányom felsírt, és amikor felkeltem hozzá, emlékeztem, hogy egy ékszerről álmodtam. Akkoriban jártam egy foltvarró tanfolyamra hetente egyszer, ott tanultuk a szalagrózsák hajtogatását. Arról álmodtam, hogy ezeket a szalagrózsákat valamilyen alapra rögzítem, és abból lesz egy nyaklánc. Másnap reggel a gyerekeket elvittem az oviba, és azonnal nekiálltam.

 

Később, amikor már a baráti kört elláttam nyakláncokkal, és azt mondták, Jaj, de jó!, Jaj, de szép!, Miért nem árulod?, elkezdtem a nyakláncokat feltölteni az internetre, a Meskára, a Facebookra, ott eladtam néhányat, ez újabb lendületet adott. Ezután gondoltam, hogy talán ezzel kellene foglalkoznom. Egyre több ötletem lett, elkezdtem nézni, milyen az alapanyag-választék. Eleinte fémekkel próbálkoztam, amiket textillel kombináltam. De ezek a kereskedelmi forgalomban kapható alapanyagok, bárki által elérhetőek voltak. Ma is sokan csinálnak ilyen ékszereket. Valami mást, valami újat akartam alkotni, ezért egy időre fel is adtam a készítést, tervezést.

 

Egy alkalommal utaztunk haza a szüleimhez. Apukám műhelye a házuk alatt van, ahol éppen fenyőfát fűrészeltek. A fenyőnek nagyon intenzív illata van, amikor az udvaron megcsapott, beugrott, hogy fa lesz az ékszerek alapja! Este, amikor ültünk a vacsoraasztalnál, apunak mondtam, hogy mit találtam ki, apukám felpattant a vacsoraasztaltól, lement a műhelybe és fél óra múlva kis fenyőlapokkal tért vissza. Mondtam, hogy jó, jó, de kellene valami keret, hogy a textilt rá tudjam tenni. Elkezdtük a fogpiszkálókat csiszolgatni, csiszolgattuk 90 fokban, 45 fokban, hogy illeszkedjen a sarkoknál. Mondtam, hogy ez már közelít ahhoz, amit elképzeltem, de hogy lehet azt kivitelezni, hogy mégis szebb legyen és ne tartson 3 órát egy medál elkészítése? Apukám segített átlendíteni a holtpontokon, és így indult.

Egy nyaklánc készült először ezzel a technikával. Még nem kezdtem el azonnal árulni, megmutattam a férjemnek, addig őt ebbe az egészbe be sem vontam. Az előző ékszereket megmutattam neki, és azt mondta, tudod, hogy nagyon őszinte vagyok és kritikus, de ez nem az igazi. Az újra egyből azt mondta, na, ez eladható! Kitaláltuk a márkanevet, levédettük az ékszereket, és csak utána kezdtem el őket árulni az interneten.

Talán egy fél éve készítettem és töltöttem az internetre az ékszereket, amikor egy Németországban élő unokatestvérem szólt, hogy miért nem keresek olyan vásárokat, ahová viszonteladók mennek, így nem nekem kell őket keresgélnem. Találtam is Németországban ilyen vásárokat.

PB: Ott próbálkozott először?

M.Á.: Igen, Münchenben és Frankfurtban. Úgy gondoltam, hogy a magyar piacon rengeteg tehetséges tervező dolgozik és itthon kevesebb vásárlót érhetek el, ezért azt mondtam, irány Németország! A férjemmel kimentünk ezekre a nagy kiállításokra, 12 m2-es standunk volt, amit fel kellett tölteni ékszerekkel. Éjjel-nappal dolgoztunk, még a férjem is beszállt a készítésbe, ő csiszolta és lazúrozta az alapanyagokat.

A német kiállításokon végül lettek német viszonteladóink. Tavaly ott voltam a Fashion Weeken,  egyedüli magyar ékszertervezőként válogattak be. Az is megérte, de nagyon sokat kell ezért dolgozni. Ezek a kézműves termékek, nem arról szólnak, hogy betesznek valamit egy gép alá és kinyomja a végtermékek millióit. Itt minden darab egyedi.

PB: Miért külföld és nem Magyarország? Akikkel eddig beszéltem, azok kivétel nélkül nagyon félve indulnának külföldre. Önben honnan ez a nagy bátorság?

M.Á.: Felsőfokon beszélek németül, angolul társalgási szinten, talán innen.

PB: Csak és kizárólag jó nyelvtudás kell?

M.Á.: Nem, bátorság és persze pénz is kell. A kisebb dizájnvásárok nem kerülnek olyan sokba, 500-600 euró általában a költségük, de több magyar kézművesnek ez is sok. A nagyobb költségvetésű vásárokon, a bécsi Fashion Weeken például már 600-800 ezer forint a részvételi díj. Standdíjat kell fizetni, a szállás, az utazás, az étkezés nem olcsó.

A nyelvtudás miatt erőltetem egyébként az osztrák és a német piacot, meg azért, mert ezek közel vannak. Holott a német nyelvterületnél jóval nagyobb felvevőpiacaim is lennének, ahol sokkal jobban szeretik a színes ékszereket. Voltak olyan német vásárok, ahová elmentem, és  óriási mínusszal jöttem haza, mert túl színesnek találták az ékszereimet. A Németországban élő nők  egy része igényes, csinosan, elegánsan öltözködik, de vannak slampos, sportcipőben, farmerben járók, akik hátizsákban cipelik a cuccaikat. Itt is meg kell találni a megfelelő réteget.

PB: Akkor miért ragaszkodik hozzá ennyire?

M.Á.: Már nem ragaszkodom! Idén máshol is fogok próbálkozni.

PB: Hol?

M.Á.: Az egyelőre titok.

PB: Akkor legalább azt árulja el, Magyarországon kik veszik meg az ékszereit?

M.Á.: Teljesen változó, van 9 éves kislány is, aki a kendőmet hordja és 60-70 éves vásárlóm is volt már. Az idősebb korosztály kifejezetten szereti a hímzett sorozatomat, a klasszikus vonalat. Alapvetően azok veszik, akik szeretik, ha egy ékszer különleges.

 

PB: Beszélgettem olyan fiatal vállalkozókkal, kézművesekkel, akik magyar dizájnvásáron próbálkoznak, ők panaszkodtak, hogy a magyarok is megnézik a termékeiket, de inkább csak válogatnak, nincs valódi fizetőképes kereslet.

 

M.Á.: Ez így van. Amint átlépjük a határt, külföldön sokkal több pénz van. Én például nem ugyanazon az áron adom külföldön az ékszereimet, mint Magyarországon, drágábban. Ott nem gondolkodnak rajta az emberek, hogy megvegyék-e vagy sem, mert nekik az, hogy egy nyakláncért kifizetnek 20 eurót, nem sok, főleg ha egyedi. Itthon, hogy valaki egy nyakláncért 6 ezer forintot adjon, az csak egy bizonyos réteg, nem mindenki engedheti meg magának.

PB: Önöknek mekkora befektetéssel járt a vállalkozás elindítása?

M.Á.: Nem titok, több millió forint kellett az induláshoz. Nem sokkal az indulás után a férjem azt mondta, most már annyi az alapanyagod, és akkora a kupi, nem lehet leülni a konyhaasztalhoz, kell neked egy hely, elkezdtünk műhelyt keresni. Nem látszott még a siker, de úgy voltunk vele, hogy ha veszünk egy üzlethelyiséget, abból nagy baj nem lehet. Majd kiadjuk, vagy valami lesz vele. A Kisfaludy utcában találtunk egy megfelelő üzletet, nagyon rossz állapotban volt, apukám hozott egy brigádot, ők felújították, egyértelműen ez volt a legnagyobb befektetésünk. Az elején még nagyon sok alapanyagot kellett venni, azóta, ha nem találok megfelelő textilt, vagy valamilyen konkrét mintát keresek, Amerikából, Japánból, Hollandiából, Kanadából kell rendelni, ez sem olcsó.

PB: Beszélhetünk-e már nyereségről?

M.Á.: Nem igazán. Még mindig többet kell beletenni az üzletbe, mint amennyit termel. De a férjem mindig azt mondja, már megérte, mert teremtettünk nekem egy munkahelyet.

PB: Azóta is maradtak családi vállalkozás? Hány ember dolgozik a cégben?

M.Á.: Igen. A férjem és én természetesen nem értünk mindenhez, ezért van, aki a webshopot kezeli, van, amikor marketing tanácsot kérünk egy szakembertől, van partnerünk, aki a fa alapokat gyártja, lazúrozza, van hímzőm és most lesz egy asszisztensem, aki az ügyes-bajos dolgokban segít majd. Az ékszereket én tervezem és készítem.

PB: Nem érezte a hiányosságát az iparművészeti képzésnek?

M.Á.: Abszolút nem. Amikor az első sajtótájékoztatómat tartottam, akkor Mezei Katalin iparművész minősítette az ékszereimet, én félve mondtam neki, hogy nem végeztem iparművészetit, mire ő annyit mondott: Hál' Istennek!

PB: Ha iparművészetit nem is kellett utólag végezni, mégis mi mindent kellett menet közben megtanulni?

M.Á.: Azt, hogy hol hirdessek és miként, hogyan kell fotózni az ékszereimet, mit írjak az ékszerekről. Volt egy szakember, aki ezekre megtanított.

PB: Mennyi idő, amíg elkészül egy ékszer?

M.Á.: Hetek. Mindig egy ékszeren dolgozom, nem tudok sorozatot gyártani. Egy német vásáron az egyik viszonteladó egyszer azt mondta, kér az egyik nyakláncból 50-et, én ebbe majdnem belebetegedtem, hogy nekem 50 ugyanolyat kell csinálni (nevet). De a vásárlóim pont azért szeretnek, mert az én ékszerem nem jön velük szembe az utcán. Formatervezési oltalom van rajtuk, nem másolhatóak.

PB: Volt erre kísérlet?

M.Á.: Igen, de az első ügyvédi felszólítás után abbamaradt a kísérletezgetés, a büntetés igen sokba került volna.

 

 

 

 

A rovat támogatója a 4iG

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

KKV Hogyan lett kis garázscégből milliárdos vállalkozás?
Privátbankár.hu | 2023. december 19. 11:41
Állócsillagok és újhullámos trónkövetelők.
KKV Itt a Cégépítők társasjáték: most eldől, ki kaszál az üzleti évben!
Natív tartalom | 2023. december 4. 10:26
Piaci rést betöltő társasjáték jelent meg október 25-én: a Cégépítők társasjáték megszületéséről és játékmenetéről Egerszegi Krisztiánnal, a MiniCRM tulajdonosával, a Cégépítők alapítójával beszélgettünk.
KKV Széchenyi Kártya Program: megduplázták a hitelkereteket
Privátbankár.hu | 2023. augusztus 1. 11:18
Sokkal nagyobb hitelkeretet kapnak a kkv-k a Széchenyi Kártya Program keretében. A kamat a futamidő végéig 5 százalék. 
KKV Kezdj újult erővel a nyári szabadság után!
Márkázott tartalom | 2023. június 27. 11:32
  Ha még most vagy csak a hosszabb lélegzetvételű nyaralás előtt, akkor minden bizonnyal minden munkával kapcsolatos témától a falnak mennél. Teljesen érthető módon érzed azt, hogy telítődtél, hiszen már javában az év második felében járunk, és a megfeszített munkatempóból még nem is igazán tudtál alább engedni.
KKV Vigye sikerre vállalkozását, alkalmazzon business mentort!
Natív tartalom | 2023. június 8. 10:01
A business mentor nem varázsló, ám mégis rendkívül fontos szerepet játszhat több, a hazai kkv-szektort rendkívüli mértékben érintő konfliktushelyzet kezelésében. Közreműködésével a vállalatok tulajdonosai és vezetői olyan külső támogatást kaphatnak, amely segíti őket a tudatosabb vállalatvezetésben és előmozdítja üzleti és személyes fejlődésüket. A Budapesti Gazdasági Egyetem rendhagyó szakirányú továbbképzéséről annak vezetőjével és egyik hallgatójával beszélgettünk.
KKV A K&H szerint az uniós pályázatok körüli zűrzavar nem ártott
Privátbankár.hu | 2023. május 24. 14:14
Az uniós pályázatok körüli bizonytalanság csak kismértékben vetette vissza a cégek bizakodását, mintegy felük továbbra is reálisnak tartja, hogy ilyen forráshoz juthat - közölte a K&H magyarországi mikro, kis- és középvállalkozások (kkv) bizalmi indexe első negyedévi eredménye alapján.
KKV Megnyitják a pénzcsapot a magyar cégeknek: milliárdokat érő bejelentést tett egy bank
Privátbankár.hu | 2023. május 10. 17:14
Jelentős beruházási hitelkeretről állapodott meg az UniCredit.
KKV Jó szakemberből gyenge vállalkozó lesz? – interjú
Natív tartalom | 2023. április 4. 12:02
Egerszegi Krisztián Jövőkép című könyvének megjelenése kapcsán készült interjúnk második részében beszélgetünk a vállalkozók 90 százalékáról, a magukat halálra hajszoló emberekről, és arról is, mit tanácsol a bölcs varázsló a gonosz sárkány legyőzéséhez.
KKV Jövőkép nélkül csak szenvedés lesz, nem sikercég – interjú
Natív tartalom | 2023. március 22. 10:07
Ami tíz évvel ezelőtt még működött a magyar cégek számára, az tíz év múlva egyáltalán nem lesz elegendő, avagy hamarosan megérkezik az üzleti regény arról, hogy miért kulcsfontosságú a hazai vállalkozók számára egy jól megformált jövőkép. Egerszegi Krisztiánnal, a MiniCRM cégvezetőjével és a Cégépítők alapítójával beszélgettünk Jövőkép című könyve megjelenése előtt.
KKV Csak a bizonytalanság biztos a kisvállalkozásoknál
Privátbankár.hu | 2023. február 3. 16:24
A kormány új hitelprogramról döntött a Baross Gábor újraiparosítási program keretében. Az elszálló kamatok mellett ez komoly segítséget jelenthet a kisvállalkozások számára, amelyek helyzete meglehetősen bizonytalan lett az utóbbi időben. Az ATV Start vendégeként Perlusz László, a VOSZ főtitkára és kollégánk, Király Béla beszélt a hazai vállalkozások helyzetéről.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG