Még 1980-ban tűnt fel az American Airlines személyzetének, hogy bár az utasok imádják a salátákat, több mint háromnegyedük nem eszi meg az olívabogyókat. A legendás amerikai légitársaság akkori vezére, Robert Crandall erre egyszerűen kiszedette a bogyókat a menüből, évente közel 40 ezer dollárt megspórolva ezzel. Mint kiderült, a catererek alapanyagok száma szerint számlázták ki a salátát, ezért míg négy alapanyagért csak 60 centet kellett fizetni, úgy ötért már 80-at.
1994-ben egy légiutas-kísérő javaslatára a szintén amerikai Southwest Airlines felhagyott azzal, hogy rányomtassa a logóját a szemeteszsákjaira; és milyen jól tették: évente több mint 300 ezer dollárt spóroltak - írja az Economist.
Van honnan kurtítani?
Persze, ma már nehezebb dolga van a vállalatoknak, de ameddig van csökkenthető költség, addig fognak farigcsálni az árakból. De hogyan?
Nem is gondolnánk, de az is meglátszik egy repülőgép fogyasztásán, hogy milyen vastag a szőnyeg, vagy éppen hogy milyen anyagból készült a vacsorát tartalmazó doboz. Néhány légitársaság egészen pofátlanná vált, sok gépről kiszedték a vízi kényszerleszálláskor használatos biztonsági felszereléseket, mondván a repülőgép úgysem jár az óceán környékén. A francia Air Mediterranée 220 hagyományos, körülbelül 12 kilót nyomó economy ülését cserélte könnyebbre, a vékonyabb székek titániumból készültek és harmad olyan nehezek. Az indiai fapados GoAir pedig csak nőket alkalmaz légiutas-kísérőként, mivel ők átlagosan 10-15 kilóval könnyebbek, mint a férfiak. A kukacoskodás egyébként nagyon megéri: minden lespórolt kilogrammért 100 dollárnyi üzemanyagot spórol meg a repülő évente.
Apróságok is számítanak
Az apró tervezésbeli trükkök is sokat segítenek. A Southwest Airlines úgy becsüli, hogy több mint 200 millió liter üzemanyagot spórol meg nekik a felfelé álló szárnyszél, amely a légellenállást hivatott csökkenteni. Az easyJet olyan speciális festéket használ, amely kiegyenlíti a mikroszkopikus egyenetlenségeket a gép törzsén, ez állításuk szerint tovább csökkenti a fogyasztást. Nemzetközi szinten arra bíztatják a pilótákat, hogy ne teljes gázzal szálljanak fel, és minél gyorsabban érjék el az utazómagasságot, mivel a kevesebb levegő kisebb légellenállást is jelent.
Aztán a másik végleten ott vannak az olyan társaságok, mint az indiai SpiceJet. A főleg helyi járatokkal foglalkozó társaság a végletekig nyomja Bombardier Q400-asait, hogy lefaragjon minden útból pár percet. Ezt annyira sikeresen csinálják, hogy plusz egy járat belefér minden napba, amely bőven visszahozza a gyorsaság miatt elégett több üzemanyagot is.
Hiába mennek el a végsőkig a költségcsökkentésben oly kreatív légitársaságok, egy valamiből mégsem sikerül faragniuk: csak Európában évente 1 milliárd dollárt kell fizetniük a késések után kártérítésként az utasoknak.
Miközben Macron sürgette, hogy legyen végre tűzszünet és megállapodás. 
