A közgazdászokat és a szociológusokat egyaránt foglalkoztatja a népességen belüli jövedelemegyenlőség. A jövedelemegyenlőség/egyenlőtlenség mérésére több mutató is szolgál, melyek a népességen belüli legalacsonyabb illetve legmagasabb jövedelemmel rendelkezők közötti különbséget számszerűsítik.
Gini: 30-46 százalékra az egyenlőségtől
A leggyakrabban citált mutató a Gini-index, amely 0 és 1 közötti értéket vehet fel. A mutató értéke akkor lenne nulla, ha az összes vizsgált személy jövedelme egyenlő lenne, míg az 1-es érték azt jelentené, hogy az összes jövedelem egy személy kezében koncentrálódik. Az értékek alapján jól látható, hogy minél nagyobb a Gini-index értéke, annál nagyobb méretet ölt a társadalmon belül a jövedelmek aránytalan elosztása.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jövedelmi felvételeinek adatait felhasználva azt találjuk: a hazai Gini-index a hiedelmekkel ellentétben nem közvetlenül a rendszerváltást megelőző időszakban volt a legalacsonyabb, hanem a 80-as évek elején. Az adatok alapján a szegények és a gazdagok között 2003-ban volt a legnagyobb a jövedelmi különbség. A KSH legutolsó, 2009-es adata szerint a hazai Gini-index értéke 0,292, vagyis a gazdagok közel 30 százalékkal több jövedelemmel rendelkeznek, mint teljes egyenlőség esetén.
Drasztikusabb jövedelemegyenlőtlenséget kapunk azonban, ha az index alapja nem a KSH jövedelemfelmérése, hanem a bevallott jövedelem. Ebben az esetben a Gini-index 2009-ben 0,46-os értéken állt, amely jóval magasabb, mint a KSH adatai alapján számított mutató.
Németország és Franciaország között
Az OECD statisztikái alapján 1985 és 1995 között Magyarország esetében a Gini-index értéke 2,1 százalékponttal emelkedett meg, amely szerint a közepes jövedelemszint alatt állók 2,1 százalékpontnyi jövedelmet adtak át a medián felett lévőknek. A vizsgált 30 ország statisztikái alapján az állami kiadások újraelosztó hatása csillapította a szegénység növekedését az 1980-as évek közepétől az 1990-es évek közepéig tartó évtizedben, ám felerősítette azt a következő évtizedben, amikor a juttatások a szegényeket már kevésbé érintették.
Az OECD eredményei szerint a jövedelmi egyenlőtlenségek erősödése a vizsgált országok kétharmadát érintette, köztük Magyarországot is; az egyenlőtlenség általában azért nőtt, mert a jómódú háztartásoknak különösen jól ment a középosztálybeli családokhoz és a jövedelemeloszlási skála alján lévőkhöz viszonyítva. Összességében elmondható, hogy az utóbbi évtizedekben a gazdagok gazdagodtak.
Az OECD adatai alapján 2005-ben a szegények és a gazdagok jövedelme közötti különbség Dániában volt a legalacsonyabb (0,232), míg a legnagyobb eltérés a szegények és a gazdagok között Mexikóban volt, ahol a Gini-index értéke 0,47 volt. Magyarország a 0,29-es értékkel az adatok alapján az OECD átlag alatt áll Németország és Franciaország között.
Robin Hood: mennyit kellene a szegényeknek adni?
A jövedelemegyenlőtlenség egy másik gyakran alkalmazott mérőszáma a Robin Hood-index. A mutató elnevezése nem véletlen, hiszen azt mutatja, hogy az összjövedelem hány százalékát kell az átlag feletti jövedelemmel rendelkezőktől, avagy a „gazdagoktól” elvenni, majd odaadni az átlag alatti jövedelemmel rendelkezőknek, vagyis a „szegényeknek”, hogy a társadalom csoportjai között a teljes jövedelemegyenlőség megvalósuljon.
A mutató a népességet tizedrészekre osztja, teljes egyenlőség esetén minden egyes jövedelmi decilis az összjövedelem 10 százalékát birtokolja. A KSH adatai szerint a Robin Hood-index 1982-ben volt a legalacsonyabb, míg a teljes egyenlőséghez 2003-ban kellett volna a legtöbb jövedelmet elvenni a gazdagoktól. A Robin Hood-index az adatok alapján közel azonosan mozog együtt a Gini-együtthatóval.
A legutolsó rendelkezésre álló adatok szerint a legmagasabb jövedelmi kategóriákba tartozóktól jövedelmük 20 százalékát kellene elvenni és a szegényeknek adni, hogy teljesüljön a társadalmi csoportok között a jövedelemegyenlőség. A jövedelembevallási adatok a Gini-indexhez hasonlóan ebben az esetben is jóval felülmúlják a KSH által publikált adatokat, eszerint a gazdagok jövedelmének 33 százalékát kellene a szegények között szétosztani az egyenlőséghez.
Az egykulcsos adó a magas jövedelműeknek kedvez
| Az egykulcsos adó sikertelenségre volt ítélve? |
A jövedelemegyenlőtlenséggel kapcsolatban érdemes az adórendszert is figyelembe venni. A kormányok előszeretettel használják a személyi jövedelemadó rendszert, mint a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésének eszközét. A progresszív, több kulcsos, több sávos adórendszer a jövedelemegyenlőtlenség csökkentésének egyik lehetséges eszköze, hiszen a magasabb jövedelműek bevételeik nagyobb részét fizetik be a költségvetésbe, míg a szegényebbeknek arányaiban is kevesebb adót kell befizetniük.
Természetesen ebben a megvilágításban a jövedelmi egyenlőtlenségeket tovább mélyítheti az egykulcsos arányos adórendszer és az adókedvezmények is, mely elsősorban a gazdagabb rétegeknek kedveznek a társadalmi csoportokon belül.
A lex MBH-4iG az Alkotmánybíróság előtt. 
