Annak idején több olyan jelentés született, amelyhez csak a tisztségviselők meghatározott köre férhetett hozzá – a Rákosi-korszak néhány évében a statisztikai évkönyvek sem voltak szabadon forgathatók – ám e minősített iratok titkosítását a rendszerváltás után azonnal feloldották – írja közleményében a KSH.
A rendszerváltás után, 1990-ben hivatalba lépő elnök, Vukovich György egyik legelső intézkedése volt az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatairól készített dokumentum titkosításának feloldása, amely így még ugyanebben az évben hozzáférhetővé vált.
Hány ember halt meg összesen?
Az október 23-ai és az azt követő események során országosan mintegy 2700 halálozás történt, ebből 2195 halálesetet anyakönyveztek, 307 halálesetről a temetők és exhumálások, valamit a lakáskijelentések alapján értesült a Központi Statisztikai Hivatal. Ezenkívül 100–150-re tehető az 1957-ig még nem exhumált és be nem jelentett halálozások száma.
A halálozások közül 1945, vagyis a forradalmi eseményekkel kapcsolatba hozható összes halálozás 78 százaléka Budapesten történt.
Az október 23-ai és az azt követő eseményekkel kapcsolatba hozható halálesetek Budapest valamennyi kerületében előfordultak, de a legtöbb halálozás a VIII. (435 fő), a IX. (234 fő), valamint a VII. kerületben (176 fő) történt. Jelentős volt a halálozások száma az V., a XXI. és a XX. kerületekben is, 218 meghalt személyről pedig nem lehet eldönteni, hogy hol veszítette életét.
Rengeteg sérült
Az állami egészségügyi szolgálat 1956. október 23-tól az év végéig közel 20 000, a harci eseményekkel kapcsolatba hozható sérülést látott el. A sebesülések több mint háromnegyedét géppisztoly, puska, egynegyedét ágyúlövedék, akna- és gránátrobbanás okozta, és a sérülések nagy része a végtagokat érte. A sebesültek csaknem fele 19–30 éves volt, közel egynegyede pedig 18 éven aluli. A sebesülteknek egyhetede volt nő.
Vidéken a legtöbb halálozás Pest (68), Bács-Kiskun (64), Győr-Sopron (62), Komárom (53) és Fejér megyében (50) történt. A halálozások számát naponként vizsgálva kiderül, hogy Budapesten a legtöbb haláleset október 24-én (212 fő) és 25-én (206 fő) történt, de száznál többen haltak meg október 26-án, valamint november 4. és 8. között valamennyi napon. Az október 23. éjjeli és 24-ei halálozások több mint egyharmada (93 eset) a VIII. kerületet érintette, de sokan haltak meg ezeken a napokon a VII. és a IX. kerületekben is. Az október 23-ai és az azt követő események következtében meghaltak 85 százaléka férfi, 15 százaléka nő.
Nagyon fiatalok
Az elhunytak több mint fele 30 éven aluli volt, a legmagasabb pedig a 23 évesek halandósága: 10 000 ilyen korú személyre közel 7 halálozás jutott. A meghalt nők általában idősebbek voltak, mint a férfiak: amíg a férfiaknál a 25 éven aluliak aránya 46 százalék, a legalább 50 éveseké pedig 13 százalék volt, addig a nőknél ugyanez az arány 3 és 28 százalék.
Budapesten ez az eltérés még jobban megmutatkozik: itt az elhunyt férfiak 45 százaléka volt 25 éven aluli és 15 százaléka 50 éves vagy idősebb, ugyanakkor a nőknél ez az arány 30 és 32 százalék volt.
Fizikai dolgozók
A forradalmi események következtében meghaltak közel 60 százaléka fizikai dolgozó vagy annak eltartottja volt, de jelentősnek mondható a szellemi foglalkozásúak, a katonák és a tanulók száma is. Az elhunyt fizikai dolgozók legnagyobb része ipari munkás (901 fő) volt, de jelentős számú közlekedési munkás (144 fő) is életét vesztette a harcokban.
Magyar Péter az MCC-osztalék kifizetésének megtagadását kérte a vállalattól. 
