|
| Emmanuel Macron (Kép forrása: EPA/ETIENNE LAURENT) |
Az európai politikai eliteknek nagy kő esett le a szívéről, amikor tavasszal nem a Moszkva-párti és euró-szkeptikus Marine Le Pen, hanem a centrista és bankár múlttal rendelkező Emmanuel Macron lett Franciaország elnöke. Örömünnep tört ki Brüsszeltől Berlinig és már készen is vannak azok a bizalmas tervek, amelynek alapján Merkel és Macron az EU Alapszerződésének módosításaival egy szorosabb integráció felé mozdul el a szeptember végi német általános választások után. Ez mind szép és jó, csak sajnos egy légy került a levesbe.
Jobban utálják, mint bárkit 1958 óta
Történt ugyanis, hogy Macron népszerűsége szabadesésbe váltott és négy hónappal a beiktatása után ma népszerűtlenebb elnök, mint 1958 óta bármelyik elődje az elnökség ebben a szakaszában. A közelmúltban közzétett IFOP-felmérés szerint a franciák mindössze 36 százaléka véli úgy, hogy Emmanuel Macron jó munkát végez, 64 százalék elégedetlen teljesítményével. Horribile dictu Macron bizony elutasítottabb vezető, mint François Hollande és Nicolas Sarkozy voltak elnökségüknek ebben a szakaszában. Kérdés, mennyire lesz stabil az a tervezett politikai házasság Merkellel, ahol a francia jegyes hazai politikai legitimációja ilyen szinten megrendült.
Macron zuhanórepülése három fő okra vezethető vissza. Egyrészt elképesztő önteltségére és hedonizmusára, amelynek keretében például a megalakuló Nemzetgyűlés első, fényűző ülését Versailles-ban, a királyi palotában tartották. Ráadásul eddig 316 ezren írták alá azt a petíciót, hogy megakadályozzák Macron feleségének kinevezését Első Dámának – amely pozíció eddig nem is létezett – és ennek megfelelően járjon neki közpénzből iroda, titkárok és pénzügyi juttatás.
Nyílt perpatvar a hadsereg vezetésével
A másik ok az, hogy kiderült, Macron tervezett adócsökkentésének legnagyobb kedvezményezettje a francia háztartások leggazdagabb 10 százaléka lesz. A harmadik ok pedig az, hogy váratlanul 850 millió euróval rövidítette meg hadserege költségvetését, ráadásul nyílt összetűzésbe került de Villiers vezérkari főnökkel, aki tüntetőleg le is mondott a pozíciójáról.
A hadsereg büdzséjének visszavágása ráadásul akkor történik, amikor a katonaság mind bel-, mind külföldön rendkívül aktív. Több, mint 300 ezer francia katona teljesít szolgálatot az afrikai Száhel-övezetben, Irakban és Szíriában. Ezen kívül 13 ezer katona otthon védi a francia kiemelt pontokat az esetleges terrorista támadásoktól.
Oroszlánná válik, ha az olajról van szó
De ha üzleti, azon belül is olajérdekekről van szó, akkor Macron faltörő kosként hatol előre és nem törődik szövetségeseivel. Ezt láthatjuk Iránban és Líbiában is. Bár a Trump-kormányzatnak komoly aggodalmai vannak Teherán rakétakísérleteivel kapcsolatban és újra szankciókkal fenyegetőzik, ez Párizst teljesen hidegen hagyja.
A hónap elején írt alá a Renault egy 660 millió eurós megállapodást Iránnal évi 150 ezer autó gyártásáról – és a Renault 2020-ig 20 százalékra akarja növelni részesedését az iráni autópiacon. A PSA Peugeot Citroën-nek már 35 százalékos részesedése van és tavaly írt alá egy évi 200 ezer autós gyártási szerződést. Júliusban pedig a francia energia-óriás, a Total írt alá egy 4.9 milliárd dolláros szerződást a kínai CNPC óriással a Déli Pars offshore gázmező kitermeléséről, amely részben iráni, részben katari vizeken terül el.
|
| Káncz Csaba |
Agresszív líbiai nyomulásával pedig Macron Rómában olvasztotta le a biztosítékokat. Az olasz politika szerint Macron Európát figyelmen kívül hagyva és kifejezetten Róma ellen manőverezve Líbiában a Total cég érdekeinek megfelelően cselekszik. Párizs ugyanis anélkül hívott össze egy béketárgyalást Líbiáról – amely évtizedekig olasz gyarmat volt a múlt században -, hogy arról Rómával előzetesen egyeztetett volna. Ráadásul a franciák egyetlen migránst és menekültet sem vesznek át az olaszoktól, mi több, Macron gyorsan leállamosította az STX nevű hajógyártó üzemet, még mielőtt a Fincantieri nevű olasz cég megszerezhette volna. Róma és Párizs viszonya tehát évtizedek óta nem látott mélypontra került Macron színre lépése óta.
De hogyan lesz ebből nagy európai megújulás Macron vezényletével?
Káncz Csaba jegyzete.
A túlterheltség, a munkaerőhiány és a tanítás alacsony minősége ellen demonstráltak kedden Brüsszelben a belga tanárok 
