|
| Tripoli 2011 augusztusában. MTI Fotó: Nyulas Szabolcs |
Miután február 15-én kiderült, hogy az Iszlám Állam (IS) gyilkolta meg Nyugat-Líbiában a 21 egyiptomi keresztényt, a líbiai káosz rövid időre a média és a nemzetközi figyelem középpontjába került. De napokon beül újra Irak és Szíria összeomlása dominálta a szalagcímeket és a politikai hatalom folyosóit. Úgy tűnik, mintha a líbiai polgárháború egyre brutálisabbá válásával és a központi kormány összeomlásával párhuzamosan egyre kisebb a nemzetközi figyelem fordítódna az országra. Mintha egy újabb elfuserált nyugati katonai beavatkozás felejtésre ítélt mementója lenne.
Pedig a válság egyre mélyül, a rivális felek közti szakadék is szélesedik, a retorikájuk is egyre lázítóbb. A líbiaiak, akik 2011-ben rövid időre egyesültek a rezsim megdöntése érdekében, most regionális támogatók kegyeiért versengenek. Olyan szövetségest keresnek, akivel egyesülni tudnának az iszlamizmus vagy anti-iszlamizmus netán a forradalom vagy ellenforradalom zászlaja alatt. A konfliktus valójában ennél sokkal összetettebb, az ország politikai és gazdasági struktúrájának alakításáért folyó komplex küzdelmet takar, amit nem lehet katonai úton orvosolni. A tárgyalásos út az egyetlen megoldás, azonban már nem sokáig lesz rá lehetőség.
Európa szélmalomharca, a felelősök hallgatása
Európa alig pár száz kilométerre terül el a líbiai partoktól, és tehetetlenül szembesül azzal, hogy egy óriási terrorista hálózat épül ki a déli partjainál. Míg Tripoli évtizedekig a stabilitást biztosította Észak-Afrikában, most egy olyan biztonságpolitikai vákuumot látunk, amely képes az észak-afrikai régió törékeny politikai struktúráját aláásni.
Múlt héten az EU védelmi miniszterei zöld utat adtak a líbiai embercsempész-hálózatok elleni célzott akcióknak, amelyek a hajók elsüllyesztése által csökkenthetik a tengeri útnak nekivágók számát. Emellett a mindmáig rendkívül vitatott kvóta rendszert is felállították, amely húszezer főben határozza meg az EU 28 tagállama által befogadandó menekültek számát. Párizs is tiltakozik a kvóta ellen, holott a líbiai állam szétverésében élen járt: bombázói 2011 március 19-én elsőként hatoltak be a líbiai légtérbe.
Az IS megtalálja az embereit Észak-Afrikában
Több megfigyelő korábban úgy vélekedett, hogy Líbiában nem talál termékeny talajra az IS az ország szorosan szőtt törzsi kötelékei és a külföldiekkel szemben támasztott tradicionális bizalmatlanság miatt. De az ISIS felkutatta a hagyományos líbiai iszlamista sejteket és ma már a szervezet fekete zászlaja leng Szirt és Derna városain. Ezek aztán bázisul szolgálnak Tubruk és Tripoli felé a folytatódó harcokban.
A régió országaira is könnyedén átterjedt a fertőzés. Algéria, a magas ifjúsági munkanélküliségével, hamarosan politikai bizonytalanság korszakába érhet a jelenlegi elnök előrehaladott kora és rossz egészségi állapota miatt. Az ország az al-Morabitun dzsihadista csoportnak ad otthon, amelynek egyik vezetője május elején hűséget fogadott az IS-nek. Niger már kétfrontos harcot vív: a Boko Harammal a déli határán és a dzsihadistákkal északon. Egyiptom számára a legrosszabb megoldás az lenne, ha a líbiai harcosok össze tudnának fogni a Sínai-félsziget militáns csoportjaival, amelyek már egy jó ideje véres kampányt folytatnak a kairói kormány ellen.
Líbia potenciálja
Pedig az ország a világ kilencedik legnagyobb olajkincsével bír, a maga igazolt 48.4 milliárd hordós készletével. Líbia kiterjedt olaj-infrastruktúrája lehetővé tett napi 1.7 millió hordó kibányászását a Kadhafi rezsim alatt. Jelenleg csupán napi 360 000 hordót exportál és ennek is a jó része állítólag korábban felhalmozott tartalékokból származik.
Káncz Csaba jegyzete
Két héttel az Aszad-rezsim bukása után a szíriai menekültek levelet kaptak az osztrák bevándorlási hivataltól, amelyben közlik, hogy eljárást kezdeményeztek a menedékjoguk visszavonására. 
