Az egyértelmű, hogy a múlt heti amerikai félidős választás sorsfordító volt Trump adminisztrációjának szempontjából, mivel a Republikánus Párt mind a szenátusban, mind a képviselőházban elvesztette a többséget, ezzel alapjaiban ingatva meg az elnök terveinek végrehajtását. Mivel egyes államokban a választás után egy héttel sem született meg a végeredmény, jelenleg csak azt mondhatjuk ki, hogy a demokratáknak legalább 54 helye lesz a szenátusban az összesen 100 székből, míg a 435 darab képviselőházi helyből 254-et már biztosan megszereztek.
A demokrata többség a belpolitikában korlátozhatja jelentősen Donald Trumpot, így az elnök (aki a hadsereg főparancsnoka, rendeletekkel pedig továbbra is kormányozhat – a szerk.) a külpolitikára összpontosíthatja a figyelmét – erről is beszélgetett kollégánk Yaro Patrice külpolitikai szakértővel a Klasszis Podcastban:
Alakul a mezőny, de nem ígérkezik republikánus meglepetés
A félidős választások tehát lezajlottak, azonban a politikai helyezkedés messze nem ért véget – 2028 novemberében ugyanis már Donald Trump utódjáról szavazhat majd valamivel több mint 170 millió amerikai. De kik közül kerülhet ki az Egyesült Államok 48. elnöke?
A Republikánus Párt esetében mind a RealClearPolitics (RCP) közvélemény-kutató aggregátor összesített számai, mind a Polymarket felhasználói fogadásai (már lehet a 2028-as elnökjelöltségért folyó harcra fogadni) azt mutatják, hogy várhatóan két ismert arc közül kerülhet majd ki a párt színeiben harcba szálló jelölt.
Az RCP cikkünk írásakor 38 százalék esélyt ad J.D. Vance alelnöknek, míg 26 százalékot Marco Rubio külügyminiszternek, de említésre méltó Ron DeSantis volt floridai kormányzó 8 százaléka is. A fogadási portálon ennek megfelelően Vance és Rubio állnak az élen, 31, illetve 20 százalékkal, míg DeSantis győzelmére 16 százalékot adnak a fogadók.
Alelnöki ügy
J.D. Vance több szempontból is a logikus utód, hiszen az amerikai történelemben jócskán akad példa arra, hogy egy korábbi elnök alelnöke sikeres kampányt indított a Fehér Ház megszerzéséért – legutóbb például Joe Bidennek, Barack Obama egykori alelnökének sikerült ez. Republikánus oldalon utoljára George H. W. Bushról volt ez elmondható, aki Ronald Reagan alelnöke volt egykoron.
Vance a Republikánus Párt legismertebb arca Trump után, ügyes szónok, nem mellesleg pedig még 2028-ban is csak 44 éves lesz, amivel az amerikai történelem egyik legfiatalabb elnöke lehetne (csak Theodore Roosevelt és John F. Kennedy volt fiatalabb elnökké választásakor). Ez pedig abban az Egyesült Államokban történhetne meg, amely belefáradt abba, hogy gyakorlatilag öregemberek adják egymásnak a kilincset az Ovális Irodában (Biden még 83. évében is elnök volt, de Trump is elmúlt már 80 éves), mindenképpen vonzó perspektíva.
Emellett Vance minden bizonnyal a jelenlegi elnök támogatását is élvezné 2028-ban, ahogy erre nemrég utalt is az ABC-nek adott interjújában. Igaz, azt is leszögezte, hogy egyelőre nem tudja kijelenteni, hogy biztosan elindul majd 2028-ban.
A külügyminiszternek még lehet keresnivalója
Marco Rubio külügyminiszter szintén reményekkel tekinthet az elnökjelöltségért folytatandó kampányra, ugyanis több érv is mellette szól. Egyrészt Rubio 55 évesen nem kiugróan fiatal, de nem is öreg, viszont jelentős szövetségi szintű politikai tapasztalattal rendelkezik, hiszen 14 éven keresztül volt Florida állam alapvetően népszerű szenátora, korábban pedig az állami képviselőház elnökeként is tevékenykedett. Szintén mellette szól a visszafogottabb republikánus „pedigréje”: nem megosztó politikus, és nevéhez nem igazán kötődnek olyan, az átlagos választót is elérő botrányok, amik eltérítenék a mérsékelt választókat.
Fotó: MTI/EPA POOL/Will Oliver
Emellett pályafutásában két olyan emlékezetesebb eset is akadt, amely bizonyította, hogy képes együtt dolgozni a Demokrata Párttal. Ez fontos körülmény lehet tekintetbe véve azt, hogy a republikánusok a kongresszus mindkét házában elvesztették a többséget. Egyrészt Rubio 2013-ban részt vett egy demokrata és republikánus támogatással kidolgozott bevándorlási reformjavaslat előkészítésében, másrészt 2025-ben a szenátus egyhangúlag hagyta jóvá külügyminiszteri kinevezését.
Mi történik a demokratáknál?
Úgy tűnik tehát, hogy a republikánusoknál nem várható igazi meglepetés, így sokkal érdekesebb lesz azt figyelni a következő hónapokban és években, hogy a másik oldalon sikerül-e megtalálni azt a karizmatikus jelöltet, aki mögé fel tud sorakozni a Demokrata Párt mérsékeltebb, valamint radikálisabb szárnya is.
Elsőként nézzük a jelenlegi oddsokat. A RealClearPolitics (RCP) közvélemény-kutató aggregátor összesített számaiban, valamint a Polymarket felhasználói fogadásaiban is jelentős eltérés látszik abban, hogy ki lehet a demokrata aspiráns 2028-ban. Az RCP számai így alakulnak:
- Kamala Harris – 21,8 százalék
- Pete Buttigieg – 14 százalék
- Gavin Newsom – 13,5 százalék.
Míg a Polymarketen így oszlanak meg az esélyek:
- Jon Ossoff – 28 százalék
- Alexandra Ocasio-Cortez – 16 százalék
- Gavin Newsom – 9 százalék.
Ha a demokraták a legkiszámíthatóbb opciót választják, Kamala Harris a nyilvánvaló döntés, hiszen amellett, hogy korábbi kaliforniai főügyészként és szenátorként szerteágazó politikai tapasztalattal rendelkezik, Joe Biden volt alelnökeként messze kiemelkedik a mezőnyből ismertségével. Emellett kiépült adományozói hálózattal, kampányinfrastruktúrával és kiterjedt pártkapcsolatokkal rendelkezik, és a riválisokkal ellentétben már bizonyította, hogy képes menedzselni egy elnökválasztási kampányt – még ha 2024-ben végül alul is maradt Donald Trumppal szemben.
Ezek a tapasztalatok azonban nagyban Harris ellen is szólnak, mivel 2028-ban már harmadszorra szállna harcba az elnökjelöltségért (először 2020-ban próbálkozott), a választók pedig könnyen visszásnak találhatják, hogyha a Demokrata Párt egy olyan jelöltet állít, akire korábban már nemet mondtak.
Aki mindig kész harcolni
Gavin Newsom 2026-ban nem indulhatott újból a kaliforniai kormányzói székért a cikluslimitek miatt, azonban feltehetőleg akkor sem tette volna ezt, hogyha erre törvényileg lehetőséget kapott volna. Ugyanis egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a Fehér Házba készül 2028-ban – bár erre vonatkozó bejelentést nem tett, egyértelműen nem is zárta ki azt. Különösen érdekes, hogy évekig tagadta, hogy bármilyen szinten is érdekelné az elnökség, egy októberi interjúban már úgy fogalmazott, hogy „a hozzáállásom megváltozott, mert minden megváltozott”.
Bár azt egy CNN-nek adott interjúban kijelentette, hogy Kamala Harris ellen nem fog harcba szállni az elnökjelöltségért, mert „az biztos út lenne egymás megsemmisítéséhez”, Newsom minden bizonnyal ott lesz a 2028-as aspiránsok körében. Az 59 éves politikus mellett szól rendkívül lendületes és provokatív kommunikációs stílusa: az elmúlt években korábban sokszor túlságosan is a hétköznapi élettől elszakadt fogalmakkal dobálózó, nehézkes demokraták körében ő lehet az, aki Trumnphoz hasonlóan képes „agresszióra”.
Newsom évek óta aktív szereplője az abortuszról, bevándorlásról, fegyvertartásról és a Demokrata Párt jövőjéről szóló vitáknak is, holott jellemzően a legtöbb kormányzó inkább a saját államára koncentrál. Pont ez lehet legnagyobb gyengesége is, mivel könnyedén támadható olyan ügyekkel, mint például a kaliforniai hajléktalansági ráta, amely az elmúlt években tapasztalt enyhe javulás ellenére is kiugróan magas szövetségi szinten is – ezt igazolja például a Stanford tanulmánya, ami komoly megoldandó problémákról ír.
Az új csillag, akiből akarata ellenére csinálhatnak elnököt
Végül beszélni kell a félidős választások legnagyobb győzteséről is, ugyanis könnyen lehet, hogy 2026-ban az Egyesült Államok következő elnökét választották újra Georgia állam szenátoraként Jon Ossoff személyében. A 39 éves szenátor jelenleg még a kongresszus felsőházának legfiatalabb tagja (ez januárban változni fog, amikor a szintén demokrata, Texasban megválasztott, 37 éves James Talarico leteszi esküjét), aki egy nagyon fontos csatatérállamot, azaz hagyományosan egyik nagypárthoz sem húzó államot biztosított be a demokratáknak, igen magabiztosan, a szavazatok 59 százalékával győzve le a republikánus kihívóját.
Fotó: X/Jon Ossoff
Ossoff karizmatikus, jó érzékkel kezeli a közösségi médiát, ráadásul fiatalos megjelenése, valamint beszédstílusa miatt rendszeresen Barack Obama volt amerikai elnökhöz hasonlítják. Ez pedig egy olyan félidős választás után, amely nagyba emlékeztetett az Obama-éra kezdete előtt, 2006-ban tartott félidős voksolásra (azt szintén egy rendkívül népszerűtlen háború árnyékában, rossz gazdasági helyzetben rendezték, és szintén komoly demokrata győzelmet hozott), egyáltalán nem rossz előjel. A két politikus egyébként még közös kampányrendezvényen is részt vett Georgiában.
A Time által megkérdezett Seth Masket politológus országos jelentőségűként értékelte Ossoff kampányát, amelyben tudatosan igyekezett megszólítani a fiatalabb választókat, többek között népszerű podcastműsorokban való szereplésekkel. Ráadásul Trumppal és kormányzatával szemben megfogalmazott éles kritikái rendszeresen nagy nézettséget értek el különböző platformokon, de megfordult például éjszakai talkshow-kban is. Az pedig, hogy a korábban sokáig teljesen vörös, azaz republikánus Georgiában az újraválasztást is el tudta érni, egyértelmű bizonyítéknak tűnik arra, hogy az Ossoff-recept működik.
A történetben egyetlen szépséghiba van: Jon Ossoff még 2026 elején kijelentette, hogy nem indul az elnökválasztáson, és nincsenek ilyen ambíciói. Azonban 2028 még messze van, és ahogy azt Newsom példája is mutatja, előfordult már, hogy egy politikus meggondolta magát.
