Nem olyan régen még a méhek tömeges pusztulásáról írtunk, egy atkafertőzés ugyanis rengeteg kaptárban okozott teljes pusztítást világszerte. A fertőzés azóta szerencsére lassult, ugyanakkor továbbra is ott lebeg a veszély a világ feje felett – a méhek mellett ugyanis a többi rovart is kihalás fenyegeti. A The Guardian cikke szerint az elmúlt 27 évben a Németországban élő rovarok háromnegyede tűnt el teljesen, és évente további 6 százalék tűnik el nyomtalanul a Föld színéről.
A rovarok és bogarak apró, de kulcsfontosságú karakterei az egészséges – és egyáltalán, élő – ökoszisztéma fenntartásának. Ezek az élőlények végzik ugyanis a növények beporzását, emellett számos más fajnak szolgálnak eleségül (madaraknak, hüllőknek, stb.), ugyanakkor az elmúlt évtizedekben tömegesen tűntek el a bolygó felszínéről. A holland Radboud Egyetem egyik kutatója, Hans de Kroon elmondása szerint annyira aggasztó a tempó, hogy néhány éven belül valóságos „Armageddon” jöhet a Földre, ha nem lépünk közbe.
Évtizedek óta tart
A kutatók számos amatőr entomológus (rovartudós) felméréseit vették alapul, amelyek 1989-ig részletes adatokat tartalmaznak a rovar- és bogárpopuláció alakulásáról Németországban. A vizsgálatban több mint 1500 állatot vizsgáltak meg, amelyeket 63 természetvédelmi területen fogtak be a német területen. A felmérés kimutatta, hogy az elmúlt 27 évben évente 76 százalékkal csökkent a rovarok száma. Nyáron valamivel nagyobb volt a visszaesés, 82 százalék – ez azért is különösen kellemetlen, mivel ebben az időszakban van a rajzás. Szerencsére mára némileg lassult a kihalási ráta, évente mindössze a fajok 6 százalékától kell elbúcsúzni.
Az okok: mi vagyunk
A rovartudósok az állatok begyűjtése mellett részletes időjárási adatokat is gyűjtöttek, ezek alapján kiszűrhetőek lennének a nyári fluktuációk, ugyanakkor nem magyarázná a rovarok eltűnését. Ez ugyanis nem köthető kizárólag időjárási okokhoz, a nagy szárazság önmagában még nem ok a rovarok kihalására. Így tehát egyetlen lehetőség marad: mi magunk.
A kutatók szerint a természetes élőhelyek eltűnése, valamint a rovarirtók és a növényvédő szerek tömeges használata ugyanis mind-mind hozzájárul nem csak a globális felmelegedéshez, hanem az apró beporzók eltűnéséhez is. A rovartetemek ugyanis tömegével voltak megtalálhatók a művelt földeken, vagyis a kihalás akkor kezdődik, amikor „emberi kéz érintette” területre tévednek az állatok. A különböző kemikáliák a földbe és a vízbe kerülve beszivárognak a védett területekre is, így a pusztulás egyre nagyobb területet érint.
Talán még meg is lehet szokni a boldogságot. 
