|
| Az Átrium Film-Színház nézőtere (Fotó: MTI Fotó: Beliczay László) |
A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
Tavaly ősszel egymást érték a kétségbeesett nyilatkozatok a színházi életből, miután a kormányzat októberben bejelentette, hogy megszűnik a színházak finanszírozását meghatározó tao-rendszer. A legtöbb bírálat leginkább a döntés látszólagos előkészítetlenségének és az ebből fakadó bizonytalanságnak szólt.
Az azóta eltelt fél évben több ígéretes döntés született a tisztességesen működő színházak – vagy legalábbis egy részük – számára, az új rendszert övező homály azonban még most sem oszlott el teljesen. A közérdeknek megfelelően működő színházak számára pozitív lehet, hogy a decemberi kormánydöntés értelmében idén 37,4 milliárd forint többlettámogatást nyújtanak az előadó-művészeti szervezeteknek a tao pótlására.
Ez megegyezik azzal az összeggel, amelyet 2017-ben fordítottak kultúr-taóra. Amennyiben valós a kormány szándéka a visszaélések visszaszorítására, ez azt jelenti, hogy soha nem látott állami támogatás jut a tisztességes színházak számára. Ugyanis csak az általunk bemutatott, öt kamuszínházból álló hálózat közel kétmilliárd forint taóhoz jutott 2017-ben.
A gyanúsan elköltött pénz ráadásul ennek a sokszorosa lehet, ha csak abból indulunk ki, hogy a kamuszínházak és a kétes művészeti értékű, taóra optimalizált produkciók mellett a taót felajánló cégeket az egyes színházakkal összekötő ügynökök is rátelepedtek a rendszerre, 5-10-20 százalékos vagy még magasabb jutalékot elkérve a közvetítésért.
A budapesti fenntartású színházakról már januárban kiderült, hogy jobban fognak járni az új rendszerrel. A Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely és Tarlós István főpolgármester ekkor jelentette be, hogy ezek a színházak fix összegű támogatást kapnak a jövőben, amely idén 3,5 milliárd forint lesz. A színházak ezzel nemcsak amiatt lehettek elégedettek, mert némileg magasabb összeghez jutottak így hozzá, mint amennyit a 2018-as árbevételük után kaphattak volna a tao-rendszer révén, hanem megspórolhatják a sok energiát igénylő, stresszes és sok adminisztratív teherrel járó tao-begyűjtést.
A budapesti rendszer azonban arra is rávilágít, hogy mennyire átláthatatlan, rosszul kommunikált és diszkriminatív a kialakulóban lévő új finanszírozási rendszer. A kormány belement abba, hogy a fővárosi fenntartású színházak külön elbírálás alá essenek, miután Tarlós István „rendkívül kitartóan és rendkívül meggyőzően érvelt” az Emmit vezető Kásler Miklós indoklása szerint. Míg a vidéki vagy az alternatív színházaknak igényelniük kell a támogatást, és közel sem biztos, hogy megkapják a vágyott összeget, addig a budapestiekre nézve csak Tarlós István szeszélye jelenthet bizonytalanságot.
Kásler Miklós arról beszélt, hogy az új rendszer lényegesen áttekinthetőbb, transzparensebbé vált, ami erősen vitatható. Míg a tao-rendszerben világos elvek mentén juthattak közpénzhez a színházak – a jegybevételük arányában -,
addig az új rendszerben egyelőre nem lehet tudni, hogy ki és mi alapján dönt arról, hogy egy adott színháznak mennyi támogatás jár.
Eddig mindössze annyi derült ki, hogy az igénylésekről az Emmi által kijelölt kulturális grémium dönt, de azt egy általunk megkérdezett színházi vezető sem tudja, hogy kikből áll ez a testület. A transzparenciát az sem segíti, hogy az Emmi tavaly január óta különböző témákban elküldött hét megkeresésünk közül egyre sem reagált, így most sem arra, hogy többek között ki és mi alapján dönt az igénylésekről.
„A legnagyobb problémát az okozza, hogy nem tudjuk, mit kellene tennünk, hogy jövőre többet kapjunk. Mit kellett volna tennünk január 1-je óta, hogy jövőre több pénzünk legyen? Több előadás? Több néző? Olcsóbb jegyek? Vidékre menni? Kiállni az utcára verset mondani? Vagy valami más? Erre mai napig nincs ukáz”
– illusztrálta az átláthatatlanságot az egyik budapesti színház vezetője.
Az új rendszer elindítása is erősíti az átalakítás átgondolatlanságának és szervezetlenségének képét. Fekete Péter kulturális államtitkár január végén azt mondta, hogy két hét múlva lehet beadni az igénylő adatlapot, újabb két hét alatt ezeket fel is dolgozzák, majd a megítélt támogatás első részét március végéig kiutalják.
Nem sokkal később a két hét helyett már harminc napos elbírálást ígértek, de ezt sem bírták tartani, így az először február végére ígért döntések azóta sem váltak nyilvánossá számos színház számára. Az elmúlt napokban számos színházi vezetővel beszéltünk, akik közül többen is hasonlóan összegezték az általuk hallott pletykákat:
- A nemzeti minősítésű színházak – mint például a Nemzeti Színház, az Operaház vagy a Cirkusz – közül többen bőkezű támogatást kaptak, több példát is hallottunk arra, hogy sokszorososát ígérték annak az összegnek, amely a tao-rendszer alapján járt volna nekik.
- Az egyéb budapesti és vidéki kőszínházak változatos képet mutatnak, azt hallottuk, hogy jelentős részük egy-két hete kapott visszajelzést. Van, amelyik több támogatást kapott, mint korábban, de hallottunk olyan ismert budapesti színházról, amelynek állítólag 60 százalékkal kevesebb pénzt ígértek, mint amennyi a tao-rendszer alapján járt volna. Az általunk megkeresett mintegy tíz vidéki színház közül egyedül a Veszprémi Petőfi Színház válaszolt érdemben a megkeresésünkre. Oberfrank Pál igazgató azt mondta, összességében elégedett, mivel a tavalyi tao-támogatásnál többet kapnak, bár ez annál kevesebb, mint amennyi idénre járt volna a tao-rendszer alapján.
- A nagyobb alternatív színházak közül többről azt hallottuk, hogy hiába igényelték a többlettámogatást, és hiába járt le már a harminc napos határidő, a napokban több igénylőt is azzal kerestek meg utólagosan, hogy küldjenek részletes elszámolást az elmúlt három évükről. Erre rendkívül rövid, bő tíznapos határidőt szabtak, és a felhívás szerint ennek hiányában nem fognak támogatást kapni.
- Az általunk megkeresett kisebb alternatív színházak nem kaptak még semmilyen visszajelzést, hiába adták le igénylésüket közel két hónapja.
Színháztól függően a finanszírozás tehát hol kisebb, hol nagyobb mértékben továbbra is bizonytalan*, mivel az alábbi kérdések többsége teljesen tisztázatlan a többlettámogatásokkal kapcsolatban:
- Ki bírálja el?
- Mi alapján bírálja el?
- Mekkora lesz az összeg és mikor utalják el? (Egyedül erről tudhat pár színház.)
- Jövőre mire lehet számítani?
A következő évad tervezéséhez pedig a következő hónapokban tudniuk kellene a színházaknak, hogy mégis mennyi pénzzel számolhatnak, és azok mikorra fognak beérkezni. Tehát hiába üdvözölhették a közérdeknek megfelelően működő színházak a tao-rendszer visszaéléseit megszüntető kormányzati akaratot, és hiába telt el több mint fél év a létbizonytalanságtól tartó színházak első bírálatai óta, a körvonalazódó rendszer eddig jóval kiszámíthatatlanabb légkört teremtett nekik, mint az előző.
Ráadásul hiába beszéltek fél éve vezető kormányzati tisztviselők olyan szintű visszaélésekről, amelyek miatt az egész kultúrafinanszírozást át kell alakítani, továbbra sem lehet semmit hallani az ebben résztvevők elszámoltatásáról.
Szemléltető ábrákért kattintson át az eredeti cikkre.
Bővült az szja-mentesek köre. 
