A Berlusconi-kormány politikai manővereit, a gazdasági válságot szidják a római polgárok az Örök Város "beszélő szobrain" keresztül. Az öt évszázados hagyomány ismét virágkorát éli. 
A szobron megjelenő, a tradíciót követve többnyire római dialektusban írt levelek fő célpontjai közé tartozik az oktatásra szánt költségvetés megkurtítása, valamint az arra irányuló törekvés, hogy az olasz igazságszolgáltatási rendszert a miniszterelnöknek és érdekkörének kedvező módon alakítsák át. Nem véletlenül beszélt az egyik Pasquino-levél az "igazság privatizálásáról".
Mások az Alitalia légitársaság sorsa miatt aggódnak, főleg azért, mert úgy vélik, hogy a cég megmentésére tett műveleteknek végsősoron az adófizetők látják kárát. Nem kímélik Berlusconi magánéletét sem: "Pasquino" ébren tartja azokat a pletykákat, amelyek az áprilisi választások idején láttak napvilágot: ezek szerint a Cavaliere intim kapcsolatot tart fenn Mara Carfagna fotómodell-médiasztárral, aki a jelenlegi kabinetben az esélyegyenlőségi tárcát irányítja.
Leszedik finoman a keresztvizet XVI. Benedekről és az olasz püspöki konferenciáról, valamint az egyházi intézménynek nyújtott állami támogatásról is. A legrosszabbul azonban Gianni Alemanno, Róma új, szélsőjobboldali kötődésű főpolgármestere járt, őt "Pasquino" egyenesen "ördögnek" nevezi, aki pokoli bűnhődésre kárhoztatja a szegény várost.
A régi időkben Rómának hat "beszélő szobra" volt: a "Pasquino" mellett a Capitolium udvarán az egyik kút mellett fekvő "Marforio", az egykor a római bank épületét díszítő "Facchino" (Postás), a "Babuino" (Pávián), a szintén a Piazza Navona közelében, a Sant,Andrea della Valle falánál álló "Abate Luigi" (Lajos Apát) és a Piazza Venezia, a Haza Oltára tőszomszédságában lévő Madama Lucrezia.
Ezek közül a "Babuino" ma is gyakran "megszólal", míg a "Marforio" a "Pasquino" ellenlábasának számított, a két szobor szerzői rendszeresen vitatkoztak, felelgettek egymásnak. Évszázadokkal ezelőtt, amikor kevés volt az írástudó, elsősorban diákokat gyanúsítottak a "beszélő szobrok" megszólaltatásával. Ennek ellenére csupán egyetlen feltételezett szerzőt, bizonyos Niccoló Francót lelepleztek le, akit egy pápai törvény alapján 1566-ban felakasztottak. Napjainkban még nehezebb lenne "a nép hangjainak" azonosítása.
Berlusconi is garanciát vállal
Eljárt az idő a G7 felett?
Megöli a Tokajit az olasz lőre
MTI
