|
| . Áder János köztársasági elnök és Korom Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka a Parlament előtti Kossuth téren tartott Szent István-napi ünnepségen. MTI/Koszticsák Szilárd |
Áder János leszögezte: a magyarok sok álmából - demokrácia, többpártrendszer, szólásszabadság, az Európai Unióhoz való csatlakozás, NATO-tagság - valóság lett, néhánynak a beteljesülése azonban még várat magára.
A szabadság magvai
Harminc esztendővel ezelőtt a szabadság magját vetettük el. 1989-ben visszatért a remény, hogy a haza végre újra a magyarok otthona lesz. Otthon, ahol a világot a szívünknek kedves módon rendezzük be, ahol magunk alkotjuk törvényeinket, és ahonnan kitessékeljük az idegen, barbár eszméket, mondta az államfő.
Olyan otthon, ahol félelem nélkül lehet élni, szabadon tanulni, becsülettel dolgozni, tisztességgel, hittel gyermeket nevelni, tette hozzá.
A köztársasági elnök leszögezte: a katonákon is múlik,
hogy hazánk olyan maradhasson, amilyennek Szent István megálmodta, amilyennek több mint ezer év magyarjai megtartották: hogy szabad, erős, független, európai ország lehessen.
Közölte: az ünnepnapok arra is intenek minket,
ne felejtsük, milyen sok közös erőfeszítésünk van mindabban, ami ma már természetes számunkra, hogy szabadságban élünk.
Kohlt idézte
A néhai német kancellár, Helmut Kohl szavait idézve kijelentette: a magyarokat "mély szabadságvágyuk" teszi értékessé Európa számára.
Magyarországnak szüksége van Európára, de Európának is szüksége van Magyarországra
- idézte Helmut Kohlt az államfő, hozzátéve: "ez ma sincs másként".
Magyarság és európaiság
Magyarságunk és európaiságunk több mint ezer esztendeje összetartozik - jelentette ki Áder János. Az államfő azt mondta: harminc év után emlékezni kell március 15. első, félelem nélküli megünneplésére, az '56-os forradalmárok újratemetésére, a keletnémet menekültekre, a Magyar Távirati Iroda tudósítására, amelyben először nevezhette ismét Szent István ünnepének augusztus 20-át.
1989-ben "olyan országot teremtettünk, amelyet mindenestül a magunkénak mondhatunk", jogrendjét, intézményeit, írott és íratlan szabályait, hagyományait - jelentette ki a köztársasági elnök.
1989 megtanította nekünk, hogy a szabadság nem ölünkbe pottyanó ajándék, hanem a közös munka gyümölcse
- fogalmazott.
Polgári demokrácia
Áder János szerint harminc év után joggal lehetünk büszkék
az aprólékos, kitartó munkára, ahogy tégláról, téglára bontottuk le a hazugság birodalmát, hogy helyén polgári demokráciát építsünk.
A honvédtisztjelöltekhez szólva az államfő azt mondta: a legtöbben 1989 után születtek azok közül, akik most ünnepélyesen esküt tesznek, tehát "fiatalabbak a visszaszerzett magyar szabadságnál".
Megvédik a hazát
Büszkén viselhetik azt a magyar címert, amely a "Szent Koronával hirdeti, hogy a mi történelmünk egy bátor királlyal kezdődött" - közölte.
Katonai esküjük arról szól, hogy a hazát az életük árán is megvédik - tette hozzá az elnök, kiemelve, hogy az élet árán is vállalt hűség a ragaszkodás végső bizonyítéka.
Áder János felidézte, hogy a tisztjelöltek elődei közül sokan vállalták Vörösmarty Szózatának parancsát az elmúlt századok során: "Itt élned, halnod kell".
A jobb kor bizodalma
Hozzátette, hogy a Szózatban a "jobb kor" bizodalma is ott van. Azé a koré, amikor már nem kell meghalni a szabadságért, de élni és dolgozni annál inkább kell érte - jelentette ki az államfő, kiemelve:
ezért a jobb korért küzdöttünk 1989-ben, ennek feltételeit teremtettük meg az elmúlt harminc esztendőben.
"Ennek a megőrzését kérjük most önöktől" - szólt a honvédtisztjelöltekhez az államfő, hozzátéve: a "jobb kor", a szabadság kora, közös életünk biztonsága az ő munkájától is függ.
Áder János hangsúlyozta:
hála első királyunknak és az őt követőknek, hála mindazoknak a magyaroknak, akik szabadságot és biztonságot teremtettek ebben a hazában.
Az államfő Deák Ferenc szavaival zárva beszédét úgy fogalmazott:
csak a szabadság képes tiszta és állandó boldogságot nyújtani, (...) a szabadság másokkal is megosztva nem fogy, hanem erősödik, s annál bizonyosabban áll, minél többen lehetnek részesei.
Folytatódott a fegyveres erőszak a szunniták és a síiták között Északnyugat-Pakisztánban. 
