Alapjaiban meginoghat egy kontinens - Venezuelának nincs hova fordulnia

Az USA és Kuba tavaly decemberben állapodott meg arról, hogy több mint fél évszázad után ismét felveszik hivatalosan a diplomáciai kapcsolatokat és nagykövetséget nyitnak a másik fél fővárosában.  Már akkor érezni lehetett, hogy bizonyára nyomós okok állhatnak amögött, hogy Havanna elárulja régi szocialista harcostársa, Venezuelát.  

A buszsofőr az élre tör, a gazdaság a szakadékba zuhan

A két ország Fidel Castro és Hugo Chavez vezetése alatt évekig vállt vállnak vetve tervezgette a szocialista forradalmakat Dél Amerikában.  De a karizmatikus Chavez 2013 márciusi halála után egy volt buszsofőr, Nicolás Maduro lett Venezuela elnöke és a kapcsolatok lassanként elhidegültek Kuba és Venezuela között.

ÉHES, írta a tüntető egy nagy venezuelai bankjegyre

A tehetségtelen, inkompetens és karizma nélküli Maduro nem tudta kezelni a gazdaság ügyeit, amelyre aztán az olajár összeomlása rakta föl az utolsó kenetet az OPEC tagállamában.   Az infláció gyorsabban nő az országban, mint bárhol a világon, a nemzeti valuta leértékelődése pedig lassan a weimari Németországot idézi.  Míg egy amerikai dollár 82 bolivárral volt egyenértékű tavaly, idén májusban már 300, augusztusban pedig 670-et kellett érte fizetni.

Társadalmi szétesés

A rakétázó árak, valamint az alapélelmiszerek és háztartási eszközök eltűnése a boltokból tüntetésekhez és fosztogatásokhoz vezetett szerte az országban az utóbbi hetekben.  A szociális válság dimenzióját jól érzékelteti, hogy a legutóbbi felmérések szerint a 29 milliós ország lakosainak 30%-a naponta csak kettő, vagy annál kevesebb étkezést engedhet meg magának.  A társadalmi szétesést jól mutatja az is, hogy tavaly Venezuelában 25 000 gyilkosságot követtek el, amely a világon a második legmagasabb ráta.  Mindez a föld 11-ik legnagyobb olajkitermelő országában.

Elterelő hadművelet a decemberi választások előtt

Mivel azonban decemberben választások lesznek, a szociális feszültséget egy külső ellenségre, egy szomszédos országra kellett fogni.  Ismeretlen fegyveresek augusztus 19-én tüzet nyitottak venezuelai határőrökre a kolumbiai határon.  Maduro rögtön a határozott vezető pozíciójába vágta magát.  A határt lezáratta Tachira szövetségi államban, házkutatásokat hajtatott végre csontszegény kolumbiai illegális munkások otthonaiban és egy csomaggal a kezükben kiutasította őket az országból.

A Kolumbia elleni kampányok régi taktika részei, amelyek egészen Hugo Chavez és az 1999-es Bolivári Forradalom előtti Copei kormányzatig nyúlnak vissza.  Hagyományosan használja föl az inkompetens venéz politikai garnitúra arra a szomszédját, hogy elterelje a figyelmet a romló gazdasági és szociális körülményekről.  A jelek szerint most újra föl kellett rakni a régi lemezt.