Kornai János 1928-ban született Budapesten. A budapesti tudományegyetemen végzett, 1947-től a Szabad Nép gazdasági szerkesztője volt, 1955-ben az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa lett. 1966-ban elnyerte a közgazdaságtudomány doktora címet, 1976-ban az MTA levelező, 1982-ben rendes tagjává választották.
Számos külföldi egyetem hívta meg vendégprofesszornak: 1966-ban a Sussexi Egyetem, 1968-ban és 1973-ban az amerikai Stanford, 1970-ben a Yale, 1972-ben és 1983-ban a Princeton, 1976-77-ben a stockholmi és 1984-85-ben a Harvard Egyetemen tanított. 1972-1977 között az ENSZ Fejlesztéstervezési Bizottságának alelnöke volt.
Dolgozott az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének osztályvezetőjeként, emellett a Collegium Budapest, a budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem, 1986-tól az amerikai Harvard Egyetem professzora is volt. Tagja volt az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának, valamint a Közgazdasági Szemle című folyóirat szerkesztőbizottságának. Az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia, a Brit Akadémia, a Svéd Királyi Akadémia, a Finn Tudományos Akadémia és az amerikai tudományos akadémia külföldi tagjává választották, a torinói Tudományegyetem pedig díszdoktorrá nevezte ki.
Főként a tervezés matematikai módszereivel, a matematika és a számítástechnika közgazdasági alkalmazásával, a gazdaság mechanizmusának elméletével foglalkozott. Közgazdasági művei tíz nyelven olvashatók, köztük az Anti-equilibrium japánul is. Legismertebb munkája A hiány, amely 1980-ban jelent meg.
További fontosabb művei: A gazdasági vezetés túlzott központosítása, A beruházások matematikai programozása, A gazdasági szerkezet matematikai tervezése, Anti-equilibrium, Erőltetett vagy harmonikus növekedés, Növekedés, hiány és hatékonyság, Ellentmondások és dilemmák, A vállalatok nyereségének bürokratikus újraelosztása, Régi és új ellentmondások és dilemmák, Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében, A szocialista rendszer kritikai gazdaságtana.
Önéletrajza 2005-ben jelent meg, ezt követte a japán kiadás, majd 2007 elején az angol változat. Munkásságáért 1983-ban megkapta a magyar állami díjat és a német Alexander von Humboldt-díjat. 1994-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. 1997-ben megkapta a francia Becsületrend tiszti fokozatát. 2001-ben a stockholmi Közgazdaságtudományi Egyetem, majd 2003-ban a várnai közgazdasági egyetem, 2013-ban a pozsonyi Páneurópai Főiskola díszdoktorává avatták. 2005-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal polgári tagozata kitüntetést kapta. 2007-ben Akadémai Nívódíjjal, 2008-ban - 80. születésnapja alkalmából - a Magyar Közgazdasági Társaság Közgazdász Életműdíjával tüntették ki. 2009-ben megkapta a Húsz éves a Köztársaság Díjat. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta életművéért, a gazdasági rendszerek elméletének és működésének kutatásában elért, világszerte elismert eredményeiért.
2018-ban kilencvenedik születésnapja alkalmából tiszteletére egésznapos tudományos konferenciát rendezett a Budapesti Corvinus Egyetem. 2018-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagjává választották.
Temetéséről később intézkednek.
